No, valljuk meg, mindenki aki motorozik, hisz abban, hogy az útja végén boldogan tér haza. Hisz abban, hogy a motorozás jó, és mivel hisz benne, tényleg élvezi és örömmel csinálja. Valami belülről jön és azt mondja tekerj oda, mert attól jó lesz. És tényleg jó! Mindenki a tuti motorozás hitével indul el útjára. Aztán jönnek a babonák - kinek milyen van - kabalaállat, puszi a tankra, stb. - a jó útért, meg az odafigyelés, az őrangyalok és hogy nem iszunk vezetés közben. A tudományos rész hogy nem iszunk (a piától egyensúlyvesztés, ítélőképesség romlása), meg van a nehezen megfogható hiedelem rész - a páromtól kapott csecsebecse megvéd az ökör autósoktól ha nálam van. Valahol félúton kapisgálunk, hogy mikor melyik működik, ebbe a kategóriába tartozik az esőriasztó esernyő amit inkább viszek magammal a szabadtéri bulira, hogy ne essen, meg a hasonlók.
Messze nem vagyunk még túl a hiedelmek és babonák korszakán, csak már kezdünk másként is gondolkozni. Így is, meg úgy is, kinek mikor melyik jön be.
Igen, a gondolkozásnak is van történelme, bár annyira erről nem szoktak a töriórán beszélni. Vagy észreveszi az ember, vagy nem.
Szentírásból többféle is létezik. Biblia, Korán, Arvisura, Bhagavad Gita, stb., mint ahogy többféle világvallás is van. A keresztény hívők ezeknek csak egy töredéke, de a lényeg mindegyiknél az emberszeretet. Persze mindenütt vannak elmebetegek: akik anno inkvizítorok voltak, azok most öngyilkos terroristák, mert nincs törvényben legalizálva más ok nélküli meggyilkolászása. Más korban élünk, másként csinálják a hülyeséget, és csak másként nevezzük őket. Valakik anno azt a sok betűt a sokféle írásban azért hordták össze, hogy az utánuk jövő nemzedék okuljon belőle, és már ne kövessék el ugyanazokat a hibákat. Jót akartak, és ez a fontos. A Biblia azt mondja más házát, stb.-jét ne kívánd. A közgazdászok meg azt mondják hogy a fenntartható fejlődés elve. Egyik a tudományos, másik meg a hit szerinti megközelítés. A lényeg ugyanaz, hogy a lehető legtöbb embernek jó legyen, normális keretek között. Dolgozz meg azért amit a magadénak akarsz, ne vedd el mástól.
A rosszabbik tipusú emberi tényező pedig ott van, ahol a jóhiszeműséget és jóindulatot rendszerbe szervezik, valamint költséghatékony megoldások és hatalmi tényezők eszközévé válik. Amikor anno megalakult az első motors lánytársaság, baromi nagy lelkesedéssel indult a dolog baráti falkának, aztán manapság már egy teljesen más dolog lett, gyakorlatilag kezd egy kicsit koloros szagú lenni a dolog. Teljesen más lett, mint aminek elindult. Minden alakul és fejlődik, hol jó, hol rossz irányba (ahonnan nézzük), mert ennek a benne résztvevő emberek a meghatározói. A Bibliát bizonyíthatóan átszerkesztették a Konstanti Zsinaton, és az előtte lévő néhány évszázad története alatt hol elvettek, hol hozzátettek, végül kialakult a most ismert verzió. A mai napig szerkesztgetik valljuk be, és biztos van a neten valahol egy képes Biblia, ami párszáz év múlva húdejaj lesz, pláne ha az akkori digitális történészek rábukkannak valami elásott vincseszterben egy ósdi szerverházban, és elkezdik elemezni meg fejtegetni azt a variációt amit a mai kor 5 éves gyermekének írtak. Vagy képesek vagyunk visszafejteni, azt a régi írást vagy nem, pláne nehéz minden korosztálynak írni egyszerre... Az Írás nagyon nehéz műfaj. Úgy leírni valamit, hogy mindenki egyféle módon értelmezze és ne tegye hozzá a saját kis szubjektív lelkivilágát... Azt mondom alma. Az én fejemben sárga, a tiédben pedig piros. És az Idő is nagy úr, változik a gondolkodás módja is, nem csak a megfogalmazásé.
Anno 16 éves koromban bementem egy templomba ami tőlünk 2 saroknyira volt, és megkérdeztem a papot egy engem piszkosul zavaró problémáról. Van az a ne faragj szobrot és azt ne imádd típusú tétel. Lelkes ifjú titán fejjel berongyoltam és megkérdeztem a papot, hogy ez most itt ki és mi kifeszítve és kifaragva az oltáron, és köréépítve egy bazi nagy díszes ház, ez most nem az? Elzavart, hogy valami retardált sátánista állat vagyok...
A másik keresztyén egyházi élményem pedig az volt, amikor lelkileg piszkosul kikészülve 4-5 évvel ezelőtt hajnalban elindultam a melóhelyemre (jobb program nem lévén) és a közeli templomból kiszűrődő miseének hangja becsalt oda. Végighallgattam a ceremóniát, a megnyugvásról és az emberek közti megbékélésről és szeretetről beszélt a miseruhás. Piszkosul jólesett, már azt se tudom miféle templomba jártam, csak arra emlékszem, hogy elkezdtem bőgni, és a mise végén akik körülöttem álltak kezet fogtak velem. Piszkosul jólesett a kézfogásuk, és a pillantás amivel kísérték a körülöttem állók. Ők komolyan vették amiről szó volt, nem kérdeztek semmit, csak állhattam közöttük és nyugalom vett körül. Ma már tudom, hogy az ő hitüknek a biztonsága vett körül akkor, elfújta az én elkeseredésemet is, szép lassan megnyugtatott. Aztán az az őrült ötletem támadt, hogy beszélek a pappal, biztos van valami ötlete az én kis lelkivilágom feljavítására... Sorbaálltam a többiek után, aztán a miseruhás megkérdezte hogy gyónni akarok-e. Mondtam nem tudom mi az, nem vagyok megkeresztelve. A válasz: akkor nem tudok segíteni semmiben. Totálisan ledöbbenve álltam a 70-80 évesen jóindulatúnak kinéző férfi előtt aki díszes ruhában ácsorgott és az előbb a felebaráti szeretetről és emberségről beszélt. Egy pillanat alatt elmúlt az összes elkeseredésem, mintha kifújtak volna belőlem MINDENT. Kiábrándult pofával az arcába bámultam és közöltem: ennyit a felebaráti szeretetről, amiről az előbb papoltál... Akkor fogalmazódott bennem meg az a gondolat hogy a vallás nem más mint az első franchise. Kifelé menet az egyik nénike megsimogatott amikor elmentem mellette. Megállított, megsimogatta a karom és csak annyit mondott: láttam hogy sírt kedveském, de ne aggódjon minden rendbe jön majd! Megint elöntött az a jó érzés, ami a mise alatt volt. A hitet nem a papok adják, az odabent van.
Mindegy miben hiszel. Legyen az a sport, tanulás, a családod, motorozás, akármi amiért úgy érzed jó küzdeni. Ha erőt ad amikor kell, mindegy minek hívod.
