Ki hogyan szocializálódik, úgy hívja póráznak, vagy elektronikus köldökzsinórnak. A féltékeny feleség ennél fogva tartja férje tökét állandó satuban (merre jársz drágám, mikor jösz haza, kinek a hangja az ott a háttérben, stb), a kölköt ezen csekkolják, hogy suli után merre kolbászol, a főnök ezen buzergálja az alkalmazottjait (hű de meglepő, ha az kikapcsolja hétvégére), a donhuán ezen esemesudvarol, stb...
De az halálbiztos, hogy van az a pillanat amikor az ember elgondolkozik, hogy most vagy belevágja a legközelebbi nagy folyadéktartalmú víztározóba (klotyó, pocsolya, mosogató, Duna, Balaton, stb., mi esik épp közel), vagy szép komótosan leteszi a földre és utána egy jót ugrál rajta, addig amíg apró picike kis molekulányi darabokra nem esik szimkártyástul, akkumulátorostul, mp3lejátszóstul, internetkapcsolatostul, memóriakártyástul, érintőbizbazos szuperkijelzőstül együtt. Aztán amikor nem működik amikor kéne, akkor aztán dupla bosszúság hiába építették bele a hifitornyot is a fényképezőgéppel együtt... Mert persze mindig olyankor merül le / romlik el amikor tényleg mocskosul kéne, hogy működjön 1, azaz egy darab funkció, amire az egészet kitalálták, a telefonálás...
Mostanság ezen keresztül zajlik a meló, a magánélet és egyéb szocializációs folyamatok nagy része, miközben tennéd a dolgod és csinálnád, de még hatvannyolcmillió kérdést közbe tudnak szúrni, csak azért hogy ne bírjál haladni, és tuti hogy úgy van-e és úgy kell-e, és most épp az történik-e és akkor úgy legyen hogy, és még variáljuk át, jademégisúgyjó, stb. Régebben működtek a dolgok e nélkül is. Képesek voltak még mai napig is látható marha nagy piramisokat is felhúzni nélküle! Lerajzolták a vezérhangyáknak: ezt csináld, és azok hatszázmillió kérdés nélkül meg bírták csinálni (vagy akkor kérdeztek, amikor annak megvolt az ideje), nem volt visszakérdezés, félreértés, majdmekkérdemmobilon, jademégazutolsópillanatbaneztislécciléccci. Vagy szóltál időben, vagy elfelejthetted, nem ráncigáljuk egymást mert van mivel. Pont.
Felnőttek a kölkök is, vonalas telefon se volt, és megszerveződtek komplett fesztiválok, gyárak működtek, a zsaruk pedig nyomkövetés nélkül is megtalálták a bűnözőket akikből még ráadásul kevesebb is volt...
Most meg ha ki van kapcsolva pár napra, kezdetét veszi az őrület...
Pedig ki fogom kapcsolni, lesz olyan 11 év után. Hangpostás bácsi pedig majd közli mikortól létezem újból az elektronikus vérkeringésben, addig pedig önállósulhat mindenki vagy kivárja a megfelelő pillanatot.
Most pedig kinevezem a mobil és internet kapcsolat nélküli napokat elektronikus szabadságnak.
De az halálbiztos, hogy van az a pillanat amikor az ember elgondolkozik, hogy most vagy belevágja a legközelebbi nagy folyadéktartalmú víztározóba (klotyó, pocsolya, mosogató, Duna, Balaton, stb., mi esik épp közel), vagy szép komótosan leteszi a földre és utána egy jót ugrál rajta, addig amíg apró picike kis molekulányi darabokra nem esik szimkártyástul, akkumulátorostul, mp3lejátszóstul, internetkapcsolatostul, memóriakártyástul, érintőbizbazos szuperkijelzőstül együtt. Aztán amikor nem működik amikor kéne, akkor aztán dupla bosszúság hiába építették bele a hifitornyot is a fényképezőgéppel együtt... Mert persze mindig olyankor merül le / romlik el amikor tényleg mocskosul kéne, hogy működjön 1, azaz egy darab funkció, amire az egészet kitalálták, a telefonálás...
Mostanság ezen keresztül zajlik a meló, a magánélet és egyéb szocializációs folyamatok nagy része, miközben tennéd a dolgod és csinálnád, de még hatvannyolcmillió kérdést közbe tudnak szúrni, csak azért hogy ne bírjál haladni, és tuti hogy úgy van-e és úgy kell-e, és most épp az történik-e és akkor úgy legyen hogy, és még variáljuk át, jademégisúgyjó, stb. Régebben működtek a dolgok e nélkül is. Képesek voltak még mai napig is látható marha nagy piramisokat is felhúzni nélküle! Lerajzolták a vezérhangyáknak: ezt csináld, és azok hatszázmillió kérdés nélkül meg bírták csinálni (vagy akkor kérdeztek, amikor annak megvolt az ideje), nem volt visszakérdezés, félreértés, majdmekkérdemmobilon, jademégazutolsópillanatbaneztislécciléccci. Vagy szóltál időben, vagy elfelejthetted, nem ráncigáljuk egymást mert van mivel. Pont.
Felnőttek a kölkök is, vonalas telefon se volt, és megszerveződtek komplett fesztiválok, gyárak működtek, a zsaruk pedig nyomkövetés nélkül is megtalálták a bűnözőket akikből még ráadásul kevesebb is volt...
Most meg ha ki van kapcsolva pár napra, kezdetét veszi az őrület...
Pedig ki fogom kapcsolni, lesz olyan 11 év után. Hangpostás bácsi pedig majd közli mikortól létezem újból az elektronikus vérkeringésben, addig pedig önállósulhat mindenki vagy kivárja a megfelelő pillanatot.
Most pedig kinevezem a mobil és internet kapcsolat nélküli napokat elektronikus szabadságnak.
