Tegnap megjött a várva-várt telefon, miszerint csíkszeműek a messzeségből elküldték végre Törökbálintra a hiányzó vezérműláncfeszítő alkatrészt. "Mint őrült, ki letépte láncát, vágtattot a Yama a rónán át". Vigyorogva rohantam be a bótba, menet közben lecsurgattam 60 liter nyálat az ácsorgó kis jószágocskákra míg elértem az leghátsó sarokban lévő alkatrészes-szervizes részig. Kivártam szép türelmesen a soromat, és mondtam miért jöttem. Visszakérdeztek, a nevemen, hogy én vagyok-e én? Mondtam én vagyok én, és arra gondoltam az valami bajt jelenthet, ha egy alkatrészhez így híre ment a nevemnek és ennyire megtanulták itt a szervíz részlegben. Ennyit én nem voltam itt, hogy rágjam most a fülüket, VALAMI VAN. A srác előbányászta a két kis műanyaggal bevont vasdarabomat, és közölte, hogy az egyik 38.000,-Ft-ba kerül, írd és mond HARMINCNYOLCEZER. Helyből dobtam majdnem egy hátast, kifutott a vér az ereimből, de pókerarccal folytatta: De mivel előre kifizette már és az árajánlatban csak tizenegyezernemtommennyit számoltunk, ez nem változtat semmit, csak szólok, hogy vigyázz rá.... Phűűűű, hát leizzasztott rendesen. Mondtam húúúúdejóóó, nagyonkösziköszi. És ráadásul stimmel is a vasba!!!!
Húdehúúúdemázliiii....Úgy tűnik az égiek is akarják hogy menjen ez a vas.
Húdehúúúdemázliiii....Úgy tűnik az égiek is akarják hogy menjen ez a vas.