A cím elmond mindent. Bár eddig is tudtam ezt a megállapítást, de akárhányszor ráülök a dt-re és nekivágok egy rövidebb-hosszabb / egyszerűbb-bonyolultabb földútnak, mindig rá kell ébrednem, hogy ez nehéz hobby, pláne akkor, ha nem rendszeresen űzi az ember. Most hétvégén is kilógtunk Vecsés-Gyál-Ferihegy környékére a földutakra (némi hupni, némi lyuk, némi homok, semmi komoly) és mégis a szimplán két órányi homoknyelés után, majd két napig volt izomlázam. Pedig Májer oktató úr is megmondta már, hogy a helyes tartás (mind állás, mind ülés közben) sokat segít azon, hogy mennyire fárasztom magam. Próbálkozom én, próbálkozom, de sokszor kell még kiemelnem a homokból a gépet, mire menni fog. De lelkes vagyok! Nem adom fel!