Elképesztő

Hát ez az elmúlt 2napom igazán érdekes volt.

A tegnapelőtti nap kicsit szomorúbban indult, mint kellett volna. Hát lehet, hogy a munka hatása, vagy hogy a barátom egész nap dolgozott, nem tudom. De aztán végül is helyre rázódtam. Barátom is átnézett egy picit hozzám mielőtt munkába ment. Én is lassan elbattyogtam dolgozni. Várt rám két hatalmas kamion lepakolása. Lécek, burkolók, tapétaragasztók, stb.... Cipőboltba kellett volna munka után mennem, de barátom nem ért rá, nekem meg sok kedvem egyedül menni nem volt. De aztán eszembe jutott egy régi jó barátom. Megkérdeztem mit csinál este, nincs-e kedve eljönni velem boltba. Mondja dehogy nincs, ő is úgy is unatkozna csak. Így hát munka után átmentem hozzá és elbicóztunk megnézni a cipőt. Hát sajna nem volt a méretemben.... Aztán utána még bicajoztunk, átjött hozzám, zongoráztunk, gitároztunk, ugrattuk tesóimat msnen. És mivel barátomnak még kb2óra volt hátra a munkából és én is unatkoztam volna és ő is, így elbicajoztunk a Keszegérre. Megvártunk két vonatot eljönni előttünk. Kimentünk a szélkerékhez, közben felfaltak a szunyogok. Aztán megálltunk ott, ahol mindig szoktunk haverokkal találkozni. Én ott megvártam a barátomat, mert úgyis arra jár haza. Nagyon jól éreztem magam. Utána még barátommal is bicóztam egyet.

A tegnapi nap érdekesebb volt. Hú tanultam egy csomót, de nem ez a lényeg. Végre sokat tudtam lenni a barátommal. Mikor este kimentünk társasági életünknek eleget tenni, észrevettük, hogy Sopron felől vihar közeleg. Áh mondom, ez egyhamar nem ér ide. 10fele mentem haza, mivel már nagyon fáradt voltam, meg az előző napi pakolástól bedagadt a csipőm (mivel azon tartottam a dobozokat...), meg mindenem fájt... Leültem tv-zni. Na akkor már nagyobb hangja volt a viharnak. De ez is csak azért volt, mert én a város legszélső csücskében lakom,mögöttünk földek vannak, na meg az ablakom is nyugatra néz. Magyarul én minden bejövő vihart előbb tudok meg és minden sokkal durvább, mint pl a belvárosban. Egy ilyen fél11fele mitsem sejtve nézem a tv-t az ágyamból. Az ágyam felett a fal ferdén megy és hát elég alacsonyról indul ki,de azért még egy méter van a fal és a fejem közt. Szóval tök nyugodtan néztem a tv-t, egyszer csak DURRR!!!!! A közelünkbe becsapott a villám. Én ugrottam ijedtemben akkorát, megfejeltem a plafont... Gyorsan gyertya elő, mindent kihúztam. Befeküdtem az ágyamba. Tyűha állítom még vagy félórát remegtem az ijedtségtől és a meglepettségtől. /Ennél már csak az volt durvább amikor a szomszéd kéményébe csapott be, de akkor nem csak a dörgés volt durranás szerű, hanem a tv kikapcsolási módja is.../

Na aztán egy ilyen éjfél fele picit elült a vihar és mivel nem tudtam elaludni visszadugtam a tv-t. Lépegetek a csatornák közt, egyszer csak látom, a Szomorú Vasárnap kezdődik valamelyik adón. Hát ottragadtam, mivel ezt a filmet már régóta megakartam nézni, mert nem értettem hogy egy film és egy dal összhatása hogy hozhatja ki az emberekből, hogy annyian megöljék magukat. Hát végignéztem és megértettem. Maga a film tetszett, de hát ha ez lett a következménye akkor teljesen felesleges volt megcsinálni és egyáltalán a világban elterjeszteni. A dal például gyönyörű. Édesanyám akkoriban volt fiatal amikor ez a film elterjedt és még emlékszik, hogy mennyi mindenki a Dunába vetette magát. Hát mikor megtudta, hogy végignéztem aggódóvá vált a tekintete, hogy ne merjek vonatra szállni. Ugyan mondom, rám az ilyenek nincsenek hatással. Voltak benne szép részek, de nem szerettem bele... De a zenéjét már tanulom is zongorán