Paci engem is hívott, hogy guruljak velük és szívesen mentem volna, de már elígérkeztem máshova... 
Pacinak is mondtam: Szátokra mentünk a gyermekotthonba, gyerekmotoroztatást hirdettek. Több motoros oldalon is fent volt, egy ismerősünk szervezte. Vittük a barátnőmet is (Szvetlana), aki egy hete szerzett jogsit, a motorja pedig, egy GS500-as pedig a mi garázsunkban várta, hogy mikor nyergeli már fel a gazdája.
Ugyan mi hárman a férjemmel külön úton mentünk (sok kanyar, sok kátyú, kevés autó), nem a többiekkel, mert úgy gondoltuk, hogy Szvetlana még nem birja az iramot, meg figyelni a többiekre. Na jó, én sem vagyok egy Talmácsi, de egy szezon előnyöm mégis van....
Útközben megálltunk a Bánki tónál oda-vissza, nagyon szép hely... és gyönyörű idő volt. Az egész út nagyon szép, erdőkön, mezőkön, kis falukon keresztül... mivel elég lassan mentünk, most tudtam nézelődni. Bevallom, én ilyenkor énekelek a bukómban... úgysem hallja senki...
A gyermekotthont elég nehezen találtuk meg, pedig Szátok egy nagyon kis hely. Háromszor is keresztül-kasul gurultunk rajta, mire valaki helyesen útbaigazított, de időben odaértünk.
A gyerekmotoroztatás is különleges élmény volt. Ezek kicsit sérült, állami gondozott gyerekek, mindenféle korúak... Én és Szvetlana csak segédkeztünk a fel- és leszállásnál, bukócsatolásnál, de a férjem az folyamatos "fuvarban" volt (ahogy a többi motoroztató is)...Volt, olyan kissrác, akit szó szerint úgy kellett leszedni, mert már három kört ment és nem akart leszállni, egyre csak kapaszkodott, hogy mééég... A bukóm is elég népszerű volt a kicsik között (a füleim miatt)... Miután már minden motornak forrdogált a vize, kaptunk ebédet, babgulyás volt, friss kenyérrel. Nagyon jó hangulat volt, mindenki mindenkivel beszélgetett, egymás motorját nézegettük, tényleg olyan volt, mintha minden motoros egy "nagy család" lenne... Az ottani gyerekek arca pedig leírhatatlan volt..., időnként kell ilyen élmény az embernek, hogy helyreálljon a lelke... nekem legalábbis.
Hazafelé szintén külön úton jöttünk - fagyi a Bánki tónál.
Aztán a nap FÉMPONTYA:
a fiamnak ma versenye volt Tiszapalkonyon (cross) és 2. lett...
Szóval ez egy jól sikerül nap volt... nekünk is...
Pacinak is mondtam: Szátokra mentünk a gyermekotthonba, gyerekmotoroztatást hirdettek. Több motoros oldalon is fent volt, egy ismerősünk szervezte. Vittük a barátnőmet is (Szvetlana), aki egy hete szerzett jogsit, a motorja pedig, egy GS500-as pedig a mi garázsunkban várta, hogy mikor nyergeli már fel a gazdája. Ugyan mi hárman a férjemmel külön úton mentünk (sok kanyar, sok kátyú, kevés autó), nem a többiekkel, mert úgy gondoltuk, hogy Szvetlana még nem birja az iramot, meg figyelni a többiekre. Na jó, én sem vagyok egy Talmácsi, de egy szezon előnyöm mégis van....
Útközben megálltunk a Bánki tónál oda-vissza, nagyon szép hely... és gyönyörű idő volt. Az egész út nagyon szép, erdőkön, mezőkön, kis falukon keresztül... mivel elég lassan mentünk, most tudtam nézelődni. Bevallom, én ilyenkor énekelek a bukómban... úgysem hallja senki...
A gyermekotthont elég nehezen találtuk meg, pedig Szátok egy nagyon kis hely. Háromszor is keresztül-kasul gurultunk rajta, mire valaki helyesen útbaigazított, de időben odaértünk.
A gyerekmotoroztatás is különleges élmény volt. Ezek kicsit sérült, állami gondozott gyerekek, mindenféle korúak... Én és Szvetlana csak segédkeztünk a fel- és leszállásnál, bukócsatolásnál, de a férjem az folyamatos "fuvarban" volt (ahogy a többi motoroztató is)...
Volt, olyan kissrác, akit szó szerint úgy kellett leszedni, mert már három kört ment és nem akart leszállni, egyre csak kapaszkodott, hogy mééég... A bukóm is elég népszerű volt a kicsik között (a füleim miatt)... Miután már minden motornak forrdogált a vize, kaptunk ebédet, babgulyás volt, friss kenyérrel. Nagyon jó hangulat volt, mindenki mindenkivel beszélgetett, egymás motorját nézegettük, tényleg olyan volt, mintha minden motoros egy "nagy család" lenne... Az ottani gyerekek arca pedig leírhatatlan volt..., időnként kell ilyen élmény az embernek, hogy helyreálljon a lelke... nekem legalábbis. Hazafelé szintén külön úton jöttünk - fagyi a Bánki tónál.
Aztán a nap FÉMPONTYA:
a fiamnak ma versenye volt Tiszapalkonyon (cross) és 2. lett...
Szóval ez egy jól sikerül nap volt... nekünk is...
