Ülsz?
Ülj le.
Meghalt Szegecs barátunk.
Csütörtök este kaptam a hírt, unokahúga írt (diákom volt itt a Mezgazban, mégpedig az egyik legjobb), aztán egy nagyon jó közös cimboránkkal, Horváth Szabi barátommal-kollégámmal is beszéltem, aki ráírt az élettársára. Nem akartam elhinni. Szegecs 2-án volt nálunk, panaszkodott, hogy fáj a háta. A Bismarck-os esésre fogta az egészet. Nemrég volt CT-n, találtak valamit a veséje mellett, szerdán műtötték. A műtét sikerült, de utána nem tudom, mennyivel, rosszul lett, és már nem tudtak rajta segíteni. 46 éves volt.
Két éve volt, valamilyen egészségemmel kapcsolatos dolgot mondtam neki. Belenézett a szemembe, és megkérdezte: "Az rendben van, de mi van a veséd mellett?" És a végén neki lett valami ott. Még az írisz-diagnosztikához is értett. A spiritualitásról nem is beszélve. Merthogy nemcsak CNC forgácsoló szakember volt, mégpedig az egyik legjobb. Elképesztő, hogy mi mindenhez értett.
Néhány éve azt mondta, hogy nem akarja, hogy ha az élete filmje lepörög előtte, csak egy végtelen hosszú fémforgácsot lásson, és sokat szenvedve, hosszú tortúra után letette Kölnben a nagymotor jogsit, és megvette Bismarckot, élete álommotorját. Sokat ment vele, amennyit csak ideje és az időjárás engedte. Tavaly sokat panaszkodott utóbbira, emlegette, hogy inkább vízijártasságit kellett volna letennie, mint nagymotor jogsit, ha az időjárást nézzük. Aztán, mint tudjuk, kihajtott elé egy román kamion, és Bismarck elsüllyedt. De már megvolt utóda, Herr Morgenstern, csak a színe nem volt ugyanaz. Nagyon várta a szezonkezdetet, a találkozókat.
Én még föl se fogtam. Még napokig reménykedtem, hogy megcsörren az ismerős telefonszám, és a mély, jellegzetes orgánum a szokott módon köszön be: "Tengermély tiszteletem az úrnak!", és a maga stílusában jól kifigurázza, hogy megettem ezt az ízléstelen tréfát. Az a baj, hogy senki, aki tájékoztatott, nem szokott tréfálkozni, pláne nem ilyennel. Nagyon jó barátom volt, mondhatom, hogy a legjobb. Senki a világon nem tudott olyan intelligensen, szarkasztikusan, szabatosan, olyan jellegzetes fanyar humorral, olyan stílusban fogalmazni, mint ő. Elképesztően tájékozott volt, higgadtan, sok szempontot figyelembe véve fogalmazta meg a véleményét mindenről, és nagyon érdemes volt rá hallgatni. Ő adta a Tankcsapda kaposvári "Tournak a férgek" koncertje előtt nekem a Vidék nevet, mert négyfős társaságunkban kettőnknek még nem volt beceneve, és elmondása szerint, nagyon hasonlítottam a falujabeli, zselicszentpáli öregebbekre mentalitásban. Ezen a néven ismersz Te, a győri barátaim, és egy fél ország. Még nem sírtam, mert még nem fogtam föl. És nem azért, mert nem volt rá időm, szerintem egyszerűen csak nem akarok belegondolni. Azt mondják, akkor kezd el az ember öregedni, ha több lesz az ismerős a temetőben, mint az utcán. Öregszem.
Tényleg jó lenne valami kampány a CSAMCLUB blog oldalának, mert most már csak 3-an leszünk rajta.
Ülj le.
Meghalt Szegecs barátunk.
Csütörtök este kaptam a hírt, unokahúga írt (diákom volt itt a Mezgazban, mégpedig az egyik legjobb), aztán egy nagyon jó közös cimboránkkal, Horváth Szabi barátommal-kollégámmal is beszéltem, aki ráírt az élettársára. Nem akartam elhinni. Szegecs 2-án volt nálunk, panaszkodott, hogy fáj a háta. A Bismarck-os esésre fogta az egészet. Nemrég volt CT-n, találtak valamit a veséje mellett, szerdán műtötték. A műtét sikerült, de utána nem tudom, mennyivel, rosszul lett, és már nem tudtak rajta segíteni. 46 éves volt.
Két éve volt, valamilyen egészségemmel kapcsolatos dolgot mondtam neki. Belenézett a szemembe, és megkérdezte: "Az rendben van, de mi van a veséd mellett?" És a végén neki lett valami ott. Még az írisz-diagnosztikához is értett. A spiritualitásról nem is beszélve. Merthogy nemcsak CNC forgácsoló szakember volt, mégpedig az egyik legjobb. Elképesztő, hogy mi mindenhez értett.
Néhány éve azt mondta, hogy nem akarja, hogy ha az élete filmje lepörög előtte, csak egy végtelen hosszú fémforgácsot lásson, és sokat szenvedve, hosszú tortúra után letette Kölnben a nagymotor jogsit, és megvette Bismarckot, élete álommotorját. Sokat ment vele, amennyit csak ideje és az időjárás engedte. Tavaly sokat panaszkodott utóbbira, emlegette, hogy inkább vízijártasságit kellett volna letennie, mint nagymotor jogsit, ha az időjárást nézzük. Aztán, mint tudjuk, kihajtott elé egy román kamion, és Bismarck elsüllyedt. De már megvolt utóda, Herr Morgenstern, csak a színe nem volt ugyanaz. Nagyon várta a szezonkezdetet, a találkozókat.
Én még föl se fogtam. Még napokig reménykedtem, hogy megcsörren az ismerős telefonszám, és a mély, jellegzetes orgánum a szokott módon köszön be: "Tengermély tiszteletem az úrnak!", és a maga stílusában jól kifigurázza, hogy megettem ezt az ízléstelen tréfát. Az a baj, hogy senki, aki tájékoztatott, nem szokott tréfálkozni, pláne nem ilyennel. Nagyon jó barátom volt, mondhatom, hogy a legjobb. Senki a világon nem tudott olyan intelligensen, szarkasztikusan, szabatosan, olyan jellegzetes fanyar humorral, olyan stílusban fogalmazni, mint ő. Elképesztően tájékozott volt, higgadtan, sok szempontot figyelembe véve fogalmazta meg a véleményét mindenről, és nagyon érdemes volt rá hallgatni. Ő adta a Tankcsapda kaposvári "Tournak a férgek" koncertje előtt nekem a Vidék nevet, mert négyfős társaságunkban kettőnknek még nem volt beceneve, és elmondása szerint, nagyon hasonlítottam a falujabeli, zselicszentpáli öregebbekre mentalitásban. Ezen a néven ismersz Te, a győri barátaim, és egy fél ország. Még nem sírtam, mert még nem fogtam föl. És nem azért, mert nem volt rá időm, szerintem egyszerűen csak nem akarok belegondolni. Azt mondják, akkor kezd el az ember öregedni, ha több lesz az ismerős a temetőben, mint az utcán. Öregszem.
Tényleg jó lenne valami kampány a CSAMCLUB blog oldalának, mert most már csak 3-an leszünk rajta.
