Hollnap megyek a Fullcontroll tréningjére, Gönyűre. Valamelyik ismerős legendákat adott róla elő, szóval most vagy klassz lesz nagyon, vagy fenetudja... Kanyarodós tréninget kerestem, de már így közeledve a szezon vége felé, nem nagyon találtam. Horvátország tengerpartjait tervezem meglátogatni október elején, és az 1000 VTR-el most volt egy fél évnyi kihagyás, így érzem a csít, hogy át kéne venni a jobbik fajta rutint.
Kérdeztétek mi van a Lóóóval. Nem vagyok rá büszke, eladtam. Megbántam, pláne, hogy megtudtam hajtókarcsapágyasra kínozták... Ez is egy jó lecke volt, hogy azt, ami örömet okoz, azt nem szabad elengedni senki kedvéért. Most van a Piros. Ő is legendásan került hozzám, másként, de őt is nagyon szeretem.
Dióhéjban a története:
Lóóó elment a háztól, megsirattam, félig belebetegedtem lelkileg. Aztán aki miatt eladtam, azt is elküldtem a háztól (milyen motoros férfi az, aki eladatja a nőjével a motorját?) Szóval bánatosan mentem olajcserére az autószerelőhöz, aki látva a besavanyodott arckifejezésemet így talált szólni hozzám:
-De szarul nézel ki, vidd el a VTR-t egy körre amíg kicserélem az olajat, mert gyalázatos arckifejezésed van...
- Áh nem, nincs kedvem, meg 3 éve ültem már motoron.
- Üljél már fel, sose ajánlottam fel a haverjaimnak, mind kis fostalicska hatszázason veri magát, de neked oda merem adni, mert te belevaló csaj vagy, meg teszteltél is...
- Áh, hagyjál már.
- Ülj fel egy körre, vagy nem cserélem le az olajat abban a fostalicskában.
- Megyekmááá... van bukód?
- Ott van, vigyed.
20 perc múlva fültől fülig érő vigyorral másztam le az ezres VTR-ről, a srác meg közölte még lesz egy kipuffogó heggesztés majd, 3 nap múlva jöjjek vissza mert most nincs rá ideje. De hozzak ruhát meg bukót, aztán vigyem el egy nagyobb körre a motort, mert most már jobban nézek ki. Kabbe, ennyire nem nézhetek ki fosul, gondoltam magamban. Jó volt az a 20 perc. Mocsok hideg volt és a VTR nagyon dinamikusan lelkesen húzott, azt éreztem rajta megint élek.
3 nap múlva előástam a bedobozolt motoros cuccaimat, dilemmáztam felette fél órát, hogy biztos el kellene-e vinnem azt a motort, mert harapós, aztán úgy döntöttem, ha megdöglök is elviszem, mert jó vele. A szerelő már kitolt motorral várt, mondta agyoncsapot volna ha nem viszek ruhát, vigyorogva konstatálta, hogy egy hajszállal jobban nézek ki mint múltkor. Megint azt éreztem rajta, hogy élek. Nagyobb karikát mentem, megnéztem mi a vége, rászorult a bukó a fejemre... vigyorogva aludtam el aznap...
Az autó készen lett, visszatankolva visszavittem a motort, aztán benyögte a tutit a srác, hogy egyébként eladó a motor. Mondtam kabbe köcsög, nem tudom megvenni most, mert nincs rá keret, de ő azért ajánlotta nekem, mert nálam tudja hogy jó dolga lesz a motornak és ez a motor jó jó állapotban van, és én nem fogok vele megdögleni mint a hülye haverja aki egyébként megvenné.. .Február volt. Áprilisig nem hirdetem meg, hátha valami történik veled... Mi a lófac történne, gondoltam magamban...
Aztán egy hét múlva mentünk a kollégáimmal egy melóra, mutogattam nekik az a 3 képet amit fotóztam a motorról, odafele meg visszafele úton is erről dumáltam... fogalmam sincs mit adthattam elő... A vége az lett, hogy két hét múlva Andris, akit azt hiszem barátomnak és kollégámnak is hívhatok, felajánlotta, hogy behitelezi a motort ha tényleg olyan jó állapotban van. Március 15-n hazahoztuk, a srácnak könnybe volt lábadva a szeme, ahogy aláíta az adásvételit és utána kezembe nyomta a kulcsait. Szeptember végére kifizettem a hitelt Andrisnak a decemberi határidő előtt. Azóta ha ránézek a Pirosra azt látom: igenis szerethető vagyok.
Szóval a Piros egy HONDA VTR1000F korához képest jó állapotban van és igen lelkes, dinamikus. Szerelem volt első rádumálásra...
Kérdeztétek mi van a Lóóóval. Nem vagyok rá büszke, eladtam. Megbántam, pláne, hogy megtudtam hajtókarcsapágyasra kínozták... Ez is egy jó lecke volt, hogy azt, ami örömet okoz, azt nem szabad elengedni senki kedvéért. Most van a Piros. Ő is legendásan került hozzám, másként, de őt is nagyon szeretem.
Dióhéjban a története:
Lóóó elment a háztól, megsirattam, félig belebetegedtem lelkileg. Aztán aki miatt eladtam, azt is elküldtem a háztól (milyen motoros férfi az, aki eladatja a nőjével a motorját?) Szóval bánatosan mentem olajcserére az autószerelőhöz, aki látva a besavanyodott arckifejezésemet így talált szólni hozzám:
-De szarul nézel ki, vidd el a VTR-t egy körre amíg kicserélem az olajat, mert gyalázatos arckifejezésed van...
- Áh nem, nincs kedvem, meg 3 éve ültem már motoron.
- Üljél már fel, sose ajánlottam fel a haverjaimnak, mind kis fostalicska hatszázason veri magát, de neked oda merem adni, mert te belevaló csaj vagy, meg teszteltél is...
- Áh, hagyjál már.
- Ülj fel egy körre, vagy nem cserélem le az olajat abban a fostalicskában.
- Megyekmááá... van bukód?
- Ott van, vigyed.
20 perc múlva fültől fülig érő vigyorral másztam le az ezres VTR-ről, a srác meg közölte még lesz egy kipuffogó heggesztés majd, 3 nap múlva jöjjek vissza mert most nincs rá ideje. De hozzak ruhát meg bukót, aztán vigyem el egy nagyobb körre a motort, mert most már jobban nézek ki. Kabbe, ennyire nem nézhetek ki fosul, gondoltam magamban. Jó volt az a 20 perc. Mocsok hideg volt és a VTR nagyon dinamikusan lelkesen húzott, azt éreztem rajta megint élek.
3 nap múlva előástam a bedobozolt motoros cuccaimat, dilemmáztam felette fél órát, hogy biztos el kellene-e vinnem azt a motort, mert harapós, aztán úgy döntöttem, ha megdöglök is elviszem, mert jó vele. A szerelő már kitolt motorral várt, mondta agyoncsapot volna ha nem viszek ruhát, vigyorogva konstatálta, hogy egy hajszállal jobban nézek ki mint múltkor. Megint azt éreztem rajta, hogy élek. Nagyobb karikát mentem, megnéztem mi a vége, rászorult a bukó a fejemre... vigyorogva aludtam el aznap...
Az autó készen lett, visszatankolva visszavittem a motort, aztán benyögte a tutit a srác, hogy egyébként eladó a motor. Mondtam kabbe köcsög, nem tudom megvenni most, mert nincs rá keret, de ő azért ajánlotta nekem, mert nálam tudja hogy jó dolga lesz a motornak és ez a motor jó jó állapotban van, és én nem fogok vele megdögleni mint a hülye haverja aki egyébként megvenné.. .Február volt. Áprilisig nem hirdetem meg, hátha valami történik veled... Mi a lófac történne, gondoltam magamban...
Aztán egy hét múlva mentünk a kollégáimmal egy melóra, mutogattam nekik az a 3 képet amit fotóztam a motorról, odafele meg visszafele úton is erről dumáltam... fogalmam sincs mit adthattam elő... A vége az lett, hogy két hét múlva Andris, akit azt hiszem barátomnak és kollégámnak is hívhatok, felajánlotta, hogy behitelezi a motort ha tényleg olyan jó állapotban van. Március 15-n hazahoztuk, a srácnak könnybe volt lábadva a szeme, ahogy aláíta az adásvételit és utána kezembe nyomta a kulcsait. Szeptember végére kifizettem a hitelt Andrisnak a decemberi határidő előtt. Azóta ha ránézek a Pirosra azt látom: igenis szerethető vagyok.
Szóval a Piros egy HONDA VTR1000F korához képest jó állapotban van és igen lelkes, dinamikus. Szerelem volt első rádumálásra...
