Csodás hétvége ígérkezett. El is határoztam, hogy ha törik ha szakad megyek egy kört. Mivel annyira képlékeny volt a hétvégi terv, így nem mertem magam mellé szervezni társakat.
Szombaton Uram túrázni ment, így egyedül vágtam neki a kilométereknek. Tervem az volt, hogy legurulok Tapolcára megnézni a Halas lépcsőt. Reggel úgy ébredtem, hogy fáj a fejem, gyors gyógyszeres kezelés, és nyeregbe pattantam. Sajnos úgy tapasztaltam, hogy mindenki a Balcsi felé akar menni, így a 8-ról a Tapolcsai lehajtónál hatalmas kocsisor állt. Gondoltam egyet, ha mindenki arra megy, akkor tovább megyek és irány a Bakony. Sajnos a gyógyszer hatása útközben elmúlt és még élesebb fájdalommal tért vissza. Megálltam, ittam, újabb gyógyszert vettem be, de arra jutottam, hogy inkább hazafelé veszem az irányt.
Persze a Bakony ilyenkor gyönyörű színekbe pompázik és muszáj voltam megállni fotózni. Így röpke 210 km-t gyűjtöttem össze.
Vasárnap egy hirtelen családi motorozást hoztunk össze. Sógorom - unokahúgommal, Uram és Én. Három motorral talán 3 éve voltunk együtt utoljára motorozni. Persze én voltam az állandó lemaradó. Egyszer álltunk meg kajálni, és egyszer se álltunk meg csak úgy, vagy fotózni. Így összehoztunk egy 270 km-es kört. Tehát ez meg se történt igazából, mert kép nincs róla.
Jó magamba menni, saját tempót diktálni, ott megállni ahol én akarok, és a fotózás is már nagyon megy, mert lett selfie-állvány.
Szombaton Uram túrázni ment, így egyedül vágtam neki a kilométereknek. Tervem az volt, hogy legurulok Tapolcára megnézni a Halas lépcsőt. Reggel úgy ébredtem, hogy fáj a fejem, gyors gyógyszeres kezelés, és nyeregbe pattantam. Sajnos úgy tapasztaltam, hogy mindenki a Balcsi felé akar menni, így a 8-ról a Tapolcsai lehajtónál hatalmas kocsisor állt. Gondoltam egyet, ha mindenki arra megy, akkor tovább megyek és irány a Bakony. Sajnos a gyógyszer hatása útközben elmúlt és még élesebb fájdalommal tért vissza. Megálltam, ittam, újabb gyógyszert vettem be, de arra jutottam, hogy inkább hazafelé veszem az irányt.
Persze a Bakony ilyenkor gyönyörű színekbe pompázik és muszáj voltam megállni fotózni. Így röpke 210 km-t gyűjtöttem össze.
Vasárnap egy hirtelen családi motorozást hoztunk össze. Sógorom - unokahúgommal, Uram és Én. Három motorral talán 3 éve voltunk együtt utoljára motorozni. Persze én voltam az állandó lemaradó. Egyszer álltunk meg kajálni, és egyszer se álltunk meg csak úgy, vagy fotózni. Így összehoztunk egy 270 km-es kört. Tehát ez meg se történt igazából, mert kép nincs róla.
Jó magamba menni, saját tempót diktálni, ott megállni ahol én akarok, és a fotózás is már nagyon megy, mert lett selfie-állvány.