Tisztelt Rendőrhatóság!
Meglepetten vettem tudomásul névnapi figyelmességüket, minek során felhívták figyelmemet a mittudoménmilyen paragrafus szíves betartására. Kár, hogy az iratot alaposan áttanulmányozva sem sikerült visszaemlékeznem, hogy mit is kellett volna betartanom. Mármint nem a jogszabályra, mert azt gépjármű szakoktatóként mondhatom, hogy jól ismerem. Hanem arra a sebességkorlátozó jelzőtáblára, melyet sem én, sem a szintén gyakorlott és balesetmentes járművezető utasom nem vettünk észre, annak ellenére sem, hogy mindketten fokozottan figyelünk, ha számunkra ismeretlen útszakaszon közlekedünk. Mivel nem példátlan az eset, kénytelen vagyok feltételezni, hogy a sebességkorlátozó jelzőtábla olyan helyre volt kihelyezve, ha ki volt egyáltalán, ahol az a járművezetők számára nem észlelhető. A sebességmérő kapu („VÉDA”) és nem sokkal utána a korlátozásokat feloldó tábla jól felismerhető volt természetesen, még meg is kérdeztem az utasomat, hogy szerinte ez minek a feloldó táblája volt. Neki sem volt fogalma. A lakott területen kívül egyébként megengedett 90 km/h sebességnél 1 km/h-val lassabban haladtunk. Mint mindenki más előttünk és utánunk, pedig feltételezhető, hogy nemcsak olyanok közlekedtek ott és akkor azon az útszakaszon, akiknek hozzánk hasonlóan ismeretlen volt az adott útszakasz.
Természetesen, minekutána törvénytisztelő, szabályokat betartó, adófizető állampolgár (sőt jó ideje balesetmentesen közlekedő, sőt közlekedési ismereteket tanító szakoktató, egyben D kategóriás járművezető tanuló) vagyok, a 30 000 Ft értékű meglepetésüket befizettem rögtön azután, hogy középiskolai oktatói (rendkívül magas, khm) fizetésemet kézhez kaptam. Azt ugyan nem tudom, hogyan értetem meg a két kiskorú leányommal, különösen az enyhe mentális problémákkal élő nagyobbal, hogy ebben a hónapban nem tudok a kinőttek helyett új ruhákat venni nekik. Viszont nagyon remélem, hogy a főnökük, akinek a nyaralására gyűjtöttek, hasonló élményekben részesül majd, mint én, amikor figyelmességüket kézhez vettem. Remélem, a pénzemből telik majd neki néhány adag fagylaltra, mert a lányaimnak e hónapban már nem fog telni.
Mindezek ellenére maradok törvénytisztelő és adófizető állampolgáruk, és az engem ellenőrző hivatalos személyeknek a nyakába sem fogom odazúdítani a történteket. Csak tisztelettel arra kérem Önöket, ha és amennyiben az emberi korrektség a célkitűzéseik között szerepel, legyenek szívesek a közútkezelő illetékesének figyelmét felhívni, hogy nem ártana a sebességkorlátozó jelzőtáblát is láthatóvá tenni az adott helyen (51-es út, Solt előtti, Duna felett átívelő közúti híd). Köszönettel:
Tóth F. Csaba gépjármű szakoktató, járművezető, azonosító szám: 16214
Meglepetten vettem tudomásul névnapi figyelmességüket, minek során felhívták figyelmemet a mittudoménmilyen paragrafus szíves betartására. Kár, hogy az iratot alaposan áttanulmányozva sem sikerült visszaemlékeznem, hogy mit is kellett volna betartanom. Mármint nem a jogszabályra, mert azt gépjármű szakoktatóként mondhatom, hogy jól ismerem. Hanem arra a sebességkorlátozó jelzőtáblára, melyet sem én, sem a szintén gyakorlott és balesetmentes járművezető utasom nem vettünk észre, annak ellenére sem, hogy mindketten fokozottan figyelünk, ha számunkra ismeretlen útszakaszon közlekedünk. Mivel nem példátlan az eset, kénytelen vagyok feltételezni, hogy a sebességkorlátozó jelzőtábla olyan helyre volt kihelyezve, ha ki volt egyáltalán, ahol az a járművezetők számára nem észlelhető. A sebességmérő kapu („VÉDA”) és nem sokkal utána a korlátozásokat feloldó tábla jól felismerhető volt természetesen, még meg is kérdeztem az utasomat, hogy szerinte ez minek a feloldó táblája volt. Neki sem volt fogalma. A lakott területen kívül egyébként megengedett 90 km/h sebességnél 1 km/h-val lassabban haladtunk. Mint mindenki más előttünk és utánunk, pedig feltételezhető, hogy nemcsak olyanok közlekedtek ott és akkor azon az útszakaszon, akiknek hozzánk hasonlóan ismeretlen volt az adott útszakasz.
Természetesen, minekutána törvénytisztelő, szabályokat betartó, adófizető állampolgár (sőt jó ideje balesetmentesen közlekedő, sőt közlekedési ismereteket tanító szakoktató, egyben D kategóriás járművezető tanuló) vagyok, a 30 000 Ft értékű meglepetésüket befizettem rögtön azután, hogy középiskolai oktatói (rendkívül magas, khm) fizetésemet kézhez kaptam. Azt ugyan nem tudom, hogyan értetem meg a két kiskorú leányommal, különösen az enyhe mentális problémákkal élő nagyobbal, hogy ebben a hónapban nem tudok a kinőttek helyett új ruhákat venni nekik. Viszont nagyon remélem, hogy a főnökük, akinek a nyaralására gyűjtöttek, hasonló élményekben részesül majd, mint én, amikor figyelmességüket kézhez vettem. Remélem, a pénzemből telik majd neki néhány adag fagylaltra, mert a lányaimnak e hónapban már nem fog telni.
Mindezek ellenére maradok törvénytisztelő és adófizető állampolgáruk, és az engem ellenőrző hivatalos személyeknek a nyakába sem fogom odazúdítani a történteket. Csak tisztelettel arra kérem Önöket, ha és amennyiben az emberi korrektség a célkitűzéseik között szerepel, legyenek szívesek a közútkezelő illetékesének figyelmét felhívni, hogy nem ártana a sebességkorlátozó jelzőtáblát is láthatóvá tenni az adott helyen (51-es út, Solt előtti, Duna felett átívelő közúti híd). Köszönettel:
Tóth F. Csaba gépjármű szakoktató, járművezető, azonosító szám: 16214