34/2021 Megszaporodtunk

A harmadik szomszédban van egy cicus, hozzánk is eljár vadászni. Nem egy jó természet, de legalább valami vadászik, merthogy van mire, és egyre pofátlanabbak a rágcsálóink. Nemrég ideiglenesen hozzánk hozta a kölykeit. Két egyforma nem volt közöttük, de szép, egészséges, egyenletes alom volt. Kis buta pont oda tette őket, ahova a tyúkok tojni szoktak, persze nekik kényelmes volt, de a tyúkok meg összevesztek a maradék tojóhelyen, ráadásul nem tudtunk volna mit kezdeni a vele együtt 6 macskával. Gondoltam is, hogy ha elég nagyok lesznek, kiviszem őket az erdőbe. De végülis az anyjuk megoldotta a kérdést, elvitte őket máshová.
Nyilván a végleges megoldás egy ivartalanítás lenne, de az nem olcsó mulatság. És végülis nem mienk a cica. Szeretem őket, hasznosak így faluhelyen, de ami sok, az sok... Az anyjuk elvadászgathat nyugodtan, szívesen látjuk, de azért 6 macska az nagyon sok még akkor is, ha van mit fogniuk. A baj, hogy nehezen férnek hozzá a fognivalóhoz. Hamarosan ezen is tervezek változtatni...

Ő is ivartalanítva lesz, nem kell több macska. Vagy ha igen, eldobunk egy alutasakost.

Mi a kutyákkal voltunk így, volt hogy reggel kinyitottuk a kaput és egy kutya volt előtte. Néhány nap után befogadtuk őket. Mai napig nem tudom mi volt az oka. Ma kacsákat etettem palacsintával kézből. Gondoltam is, ha hazáig jönnének, megmutatanám nekik a tepsigyüjteményem.