Nemrég a melóhelyre autózva a nyugis elkerülőn, volt alkalmam elgondolkozni a motorozás és a család kapcsolatán. Hát, nem tudom, föl tudok-e idézni mindent.
Előszöris a kezdetekkel kapcsolatban. Vannak olyan családok, ahol a gyerekek szinte az anyatejjel szívják magukba a kipufogófüstöt (Illa berek, nádak erek… ki ne ismerné a Ricse önéletrajzi ihletésű motoros számát, persze Feró is motoros lett). Vannak olyan családok, ahol egyszerű közlekedési eszköz, és vannak a tehetősek, ahol ezt hobbiként megengedhetik maguknak. Vannak ehhez kapcsolódóan pozitív és negatív alapélmények.
Pozitív az, ha ésszel viszi a gyereket egy kört apu vagy most már egyre gyakrabban anyu. Ha a gyerek látja, hogy a szülő mennyire feltöltődve, fülig érő szájjal jön haza egy motoros út után, és nem áll bele senki, mert olyan a család, hogy örülnek a másik örömének. De ritka ez manapság!
Negatív az, ha balhé megy a dolog végett, vagy ész nélkül viszik először a gyereket motorral. De az is megtörtént, hogy a nagy motoros szabadságra hivatkozva apuka azt hitte, megengedhet magának egy félrelépést is, erre a szintén motoros anyuka bosszúból elment apuka legjobb barátjával. A gyereket többé motor közelébe se lehetett vinni. De ne szaladjunk előre.
Van persze, amikor nem a családból jön a példa, vagy nem „gondolják túl” a dolgot.
Családi dolog az is, hogy reagálnak a szülők vagy a nagyszülők. Az a korosztály, aki most kezd motorozni, azoknak a nagyszülei idejében még nem lehetett akármilyen járműhöz akármikor hozzájutni, a motor akkor több mint reális alternatívája volt az autónak, mert bement valaki a műszaki áruházba, vett egyet magának (kicsit könnyebben összespórolhatták rá a pénzt, mint manapság), és nem kellett 5-6 évet várni egy négykerekűre, lett egy hét után valamije, amivel tudott járni. Egyszerű közlekedési eszköz volt, és hatóságilag tilos is volt, hogy annál több legyen. Ha meghalt valaki vele, hát Istenem, benne volt a pakliban. Nem reagálták és nem gondolták túl a dolgokat. Viszont a világ nagyot változott azóta. Az öregek számára rémisztően nagyot, és ezt nem tudják hova tenni. Régen egy 125-ös is nagy motor volt, pláne a „félelmetes” 250-es -350-esek. Ma sajnos a legtöbben motorszámba se vesznek 1000-es alattit. Ettől a nagyszülők halálra vannak rémülve. Pláne, hogy a híradóban ugye csak rossz hírek vannak (kivéve a politikai kampányhíreket, na ott aztán még az égbolt is rózsaszín), és a kamerák elszaporodásával még föl is veszik, hogy halnak meg, vagy jutnak tolószékbe emberek. Nem értik, hogy ha van lehetőség autóra, akkor miért kell a motor. És nem tudnak ebből a kényszerképzetből kiszabadulni, mert az ő idejükben teljesen más volt a világ, nem tudnak, és a legtöbben nem is akarnak elfogadni semmit ebből a mostaniból.
Persze a szülők is féltik a gyerekeiket. Korukból adódóan még ők is néznek tévét. De az ő idejükben már sokkal könnyebben hozzá lehetett férni idősebb korukban egy bármilyen járműhöz, ők azt megszokták. Nekik tökösveréb korukban az első közlekedési eszköz volt a motor, valami Simson vagy hasonló, ami akkor még az elérhető kategóriába tartozott. Fiatalok voltak és vagányak, mindent szabadott, és meg is tettek mindent IS. Aztán jött a nagy szerelem (nem a motor), aztán a pénztelenség miatt le kellett mondani erről IS. Maradt egy szép emlék, egy kielégítetlen vágy, vagy éppen egy elengedett VALAMI, amire már nem is nagyon emlékeznek. És ez utóbbi kettő konfliktus-szülő kategória ugye.
Hol tart ma a motorozás? Mivel akárkinek lehet autója, és a tömegközlekedés se rossz, ráadásul a távkommunikációs eszközök és a virtuális világ a szobába szögezi a potenciális motorvásárlók egy részét, a motor fokozatosan közlekedési eszközből szórakozási eszköz lett. Ennek megfelelő árakkal, ami a vasat, a felszerelést és a fenntartást is illeti. Luxuscikk. Lassan egy szaros 25 éves rotyogó is. A gyerekek seggét apuanyu (lassan nem lesz divat tudni, melyik melyik…) hurimpálja kocsival, még egy szaros biciklijük sincs, vagy nem használják, csak rongyrázásból van. Na erre jön a büdös kölök, hogy neki márpedig motor KELL. Mer’ biztos látott valami videót a számítógépen, kimosták az agyát, azér köll neki. Büdös kölök.
Van persze ellenpélda is. Anyuka megkeresett, hogy szögeljek a kölöknek valamit a rendelkezésre álló Babettából, mert nem lehet kirobbantani a srácot a monitor elől, ennek jó vége nem lesz. Sikerült. Ma ott tartunk, hogy most meg a nyeregből nem lehet kirobbantani a srácot, és semmi, de tényleg semmi nem szegi kedvét, és motorszerelő akar lenni. Az egész család szája fülig ér. Nem mindennapi, örömteli történet!
Na és akkor itt jönnek a családi reakciók ugye. Mert elrontottad. Mert rossz társaságba engedted. Mert te vagy a hibás. És akkor megy a meccs, hogy ki rontotta el. Hogy lehet megengedni egy ilyen veszélyes dolgot a gyereketeknek, nem féltitek? Minek ennyi pénzt kidobni rá, fél év után úgyis megunja és vesz kocsit (mennyien, de mennyien vannak, akiknél ez tényleg így is működik, a vas meg ott rohad el a sarokban!). És a gyerek lehet, hogy a balhé elkerülése végett tényleg lemond arról, amit szeretne. És lehet, hogy tudatalatti bosszúból ő se fogja engedni a gyerekének, hogy ő megvalósítsa a saját álmát, majd egyszer. Persze ez nem azt jelenti, hogy a gyereknek mindent meg kell engedni, sőt! Viszont a szülő dolga, hogy épeszű (vagy legalább jogszerű!) keretek közé szorítsa, ha jót akar a gyerekének. Viszont, hogy ki mit vesz épeszűnek, hát az nagyon a gumiparagrafus kategória.
Vagy a másik agyrém, amikor a hisztis nagyszülők miatt apuka vagy anyuka le kellett tegyen az álmáról anno, és a gyerekével akarja megvalósíttatni, és nem fogja föl, hogy nem biztos, hogy a gyerek azt kedvvel csinálja, lehet, hogy csak enged az erőszaknak. És pár év múlva tényleg lerúgja a vasat a sarokba, aztán ott rohad el, mert rossz élményekhez társítja a család miatt.
Na jó, tegyük fel, igen, felül a vasra a gyerek, és még komolyabban lapjára se rakja. Ésszel választ, ésszel megy. Mi a reakció? Oltják ezerrel, hogy ezhúdeveszélyes, meghalsz fiam/lányom, tolószékbe kerülsz, hát nem gondolsz szegény szüleidre, hogy el kell temessenek? Hogy lehet ennyi pénzt elb.ni olyan dologra, ami nem hozza, csak viszi a pénzt, hát ilyen felelőtlen vagy, hogy nem gondolsz a jövődre, nem gyűjtesz, amikor majd neked is családod lesz (még egy agyatlan társadalmi konvenció, akármilyen szar példát is látott, az persze kötelező, hogy neki is legyen családja meg gyerekei, nehogy véletlenül ő választhassa meg, hogy az való-e neki!), elb.szod a nehezen szerzett pénzedet értelmetlen heppekre (nem véletlenül vagyok kib.szott allergiás erre a szóra!), elb.szod a drága idődet, stb.stb. És eljut az ember odáig, hogy már annyit b.szatják miatta, hogy már nem tud felhőtlenül örülni egy gurulásnak, mert nem bírja kiverni a fejéből, hogy mit fog ezért kapni.
A legjobb, amikor a házastárs kezdi ugyanezt a cirkuszt. Mert biztos félrek.ni jársz, a motorozás csak álca, mert jobban szereted azt a k.va motort mint ENGEM, hogy lehetsz ilyen felelőtlen, nem gondolsz a gyerekedre, ha meghalsz azon a k.va motoron, mi lesz velem, hogy nevelem egyedül föl stb.stb. Az ember a házastárson – normális esetben, ami ugye nem túl gyakori - könnyebben állít gyújtást, mint a szülőn/nagyszülőn, feltéve, hogy saját házban lakik, és nem az övében, mert akkor, ha nem szakadt rá a Nemzeti Bank, nincs sok választása.
És ha megtelik a hócipő, és elköltözöl a f.szba, akkor te vagy az utolsó szar szemét szaralak. Ja, és be is bizonyítottad azzal a lendülettel, hogy neked tényleg fontosabb a motor, mint Ő.
Ezeknek a nárcisztikus önimádó vadbarmoknak is csak azért kell család, hogy legyen kinek szívni a vérét, legyen körülötte egy lúzerré tett, betonba taposott idióta rabszolga, akihez képest ő saját maga előtt nem is tűnik akkora lúzernek. Nem tudom leírni, mekkora rombolást visznek végbe ezek a rohadékok. És ha egyetlenegy ilyen is van a családban, akkor ez a „hagyomány” (az idegbetegség) megy tovább a gyerekekben is. Esély sincs másra.
Ja, és ez komoly balesetveszély is. Amikor a „család” baromságán kattog az agyad, és elkottázol egy előzést vagy egy kanyart. Amikor arra használod, hogy a hülyeség miatt felgyülemlett feszkót levezesd, mert különben késélre hánynád az egész idióta bagázst. Amikor nem vagy ott fejben. Nem tudsz feltöltődni sem, mert megy a f.szság.
Ja, a kedvenc megjegyzésem (munkatársnő): „Mit akarsz te már motort, nőj már föl a hülyeségből, felnőtt ember vagy!” Még nem vágtam el a torkát érte, de szerintem csak idő kérdése. Attól, hogy egy kielégítetlen, kiégett p.csa, még nem kéne megkövetelnie, hogy más is az legyen.
Még a jobbik eset, amikor „csak” a hátad mögött beszélnek ki érte.
És ugyanakkor vannak családok, csak nagyon-nagyon kevesen, ahol ez nem gond. Mindenkinek van valami hülyesége, pont ezért elfogadja, hogy másnak is van. A nagyi brazil sorozatot néz, apu Warcraft-ozik minden hétvégén, anyu kutyát tart, és egyik se b.sztatja a másikat, mert tudja, hogy őt is lenne miért. Ha mindenki lógva hagyná a másikat, talán ennyi motorbaleset, meg ennyi kiégett f.sz se lenne, pláne nem az utakon. Érdemes megnézni a videót: „Te döntesz: a kanyarban!” Ja, a kommenteket is elolvasni végig!
Sose felejtem el, mit kért a kisebbik lányom, aki most 8, gyereknapra: egy hazugságoktól mentes, nyugodt életet. Ez azért mellbevágó egy 8 évestől, nem? Mondjuk őt se tudom hova tenni, nem tudom, hogy most csak hízelgésből, nyerészkedésből mondja, hogy szereti a motorokat, vagy ő is elhiszi, hogy szereti, amit még nem is ismer, mert engem nem láthatott még motorozni (legföljebb Babettával talán kétszer, Simsonnal se többször). Nem vagyok elég okos, nem tudok bízni már semmiben.
Tudod, én is ezt kérem a 45-ödik születésnapomra: egy nyugodt életet, ahol nem tombol a hiszti, ha oldalba rúgom a vasat és elgurulok feltöltődni. Egyszer már volt egy ilyen időszak, és nagyon tetszett. Ez visszatérhetne az életembe igazán.
Előszöris a kezdetekkel kapcsolatban. Vannak olyan családok, ahol a gyerekek szinte az anyatejjel szívják magukba a kipufogófüstöt (Illa berek, nádak erek… ki ne ismerné a Ricse önéletrajzi ihletésű motoros számát, persze Feró is motoros lett). Vannak olyan családok, ahol egyszerű közlekedési eszköz, és vannak a tehetősek, ahol ezt hobbiként megengedhetik maguknak. Vannak ehhez kapcsolódóan pozitív és negatív alapélmények.
Pozitív az, ha ésszel viszi a gyereket egy kört apu vagy most már egyre gyakrabban anyu. Ha a gyerek látja, hogy a szülő mennyire feltöltődve, fülig érő szájjal jön haza egy motoros út után, és nem áll bele senki, mert olyan a család, hogy örülnek a másik örömének. De ritka ez manapság!
Negatív az, ha balhé megy a dolog végett, vagy ész nélkül viszik először a gyereket motorral. De az is megtörtént, hogy a nagy motoros szabadságra hivatkozva apuka azt hitte, megengedhet magának egy félrelépést is, erre a szintén motoros anyuka bosszúból elment apuka legjobb barátjával. A gyereket többé motor közelébe se lehetett vinni. De ne szaladjunk előre.
Van persze, amikor nem a családból jön a példa, vagy nem „gondolják túl” a dolgot.
Családi dolog az is, hogy reagálnak a szülők vagy a nagyszülők. Az a korosztály, aki most kezd motorozni, azoknak a nagyszülei idejében még nem lehetett akármilyen járműhöz akármikor hozzájutni, a motor akkor több mint reális alternatívája volt az autónak, mert bement valaki a műszaki áruházba, vett egyet magának (kicsit könnyebben összespórolhatták rá a pénzt, mint manapság), és nem kellett 5-6 évet várni egy négykerekűre, lett egy hét után valamije, amivel tudott járni. Egyszerű közlekedési eszköz volt, és hatóságilag tilos is volt, hogy annál több legyen. Ha meghalt valaki vele, hát Istenem, benne volt a pakliban. Nem reagálták és nem gondolták túl a dolgokat. Viszont a világ nagyot változott azóta. Az öregek számára rémisztően nagyot, és ezt nem tudják hova tenni. Régen egy 125-ös is nagy motor volt, pláne a „félelmetes” 250-es -350-esek. Ma sajnos a legtöbben motorszámba se vesznek 1000-es alattit. Ettől a nagyszülők halálra vannak rémülve. Pláne, hogy a híradóban ugye csak rossz hírek vannak (kivéve a politikai kampányhíreket, na ott aztán még az égbolt is rózsaszín), és a kamerák elszaporodásával még föl is veszik, hogy halnak meg, vagy jutnak tolószékbe emberek. Nem értik, hogy ha van lehetőség autóra, akkor miért kell a motor. És nem tudnak ebből a kényszerképzetből kiszabadulni, mert az ő idejükben teljesen más volt a világ, nem tudnak, és a legtöbben nem is akarnak elfogadni semmit ebből a mostaniból.
Persze a szülők is féltik a gyerekeiket. Korukból adódóan még ők is néznek tévét. De az ő idejükben már sokkal könnyebben hozzá lehetett férni idősebb korukban egy bármilyen járműhöz, ők azt megszokták. Nekik tökösveréb korukban az első közlekedési eszköz volt a motor, valami Simson vagy hasonló, ami akkor még az elérhető kategóriába tartozott. Fiatalok voltak és vagányak, mindent szabadott, és meg is tettek mindent IS. Aztán jött a nagy szerelem (nem a motor), aztán a pénztelenség miatt le kellett mondani erről IS. Maradt egy szép emlék, egy kielégítetlen vágy, vagy éppen egy elengedett VALAMI, amire már nem is nagyon emlékeznek. És ez utóbbi kettő konfliktus-szülő kategória ugye.
Hol tart ma a motorozás? Mivel akárkinek lehet autója, és a tömegközlekedés se rossz, ráadásul a távkommunikációs eszközök és a virtuális világ a szobába szögezi a potenciális motorvásárlók egy részét, a motor fokozatosan közlekedési eszközből szórakozási eszköz lett. Ennek megfelelő árakkal, ami a vasat, a felszerelést és a fenntartást is illeti. Luxuscikk. Lassan egy szaros 25 éves rotyogó is. A gyerekek seggét apuanyu (lassan nem lesz divat tudni, melyik melyik…) hurimpálja kocsival, még egy szaros biciklijük sincs, vagy nem használják, csak rongyrázásból van. Na erre jön a büdös kölök, hogy neki márpedig motor KELL. Mer’ biztos látott valami videót a számítógépen, kimosták az agyát, azér köll neki. Büdös kölök.
Van persze ellenpélda is. Anyuka megkeresett, hogy szögeljek a kölöknek valamit a rendelkezésre álló Babettából, mert nem lehet kirobbantani a srácot a monitor elől, ennek jó vége nem lesz. Sikerült. Ma ott tartunk, hogy most meg a nyeregből nem lehet kirobbantani a srácot, és semmi, de tényleg semmi nem szegi kedvét, és motorszerelő akar lenni. Az egész család szája fülig ér. Nem mindennapi, örömteli történet!
Na és akkor itt jönnek a családi reakciók ugye. Mert elrontottad. Mert rossz társaságba engedted. Mert te vagy a hibás. És akkor megy a meccs, hogy ki rontotta el. Hogy lehet megengedni egy ilyen veszélyes dolgot a gyereketeknek, nem féltitek? Minek ennyi pénzt kidobni rá, fél év után úgyis megunja és vesz kocsit (mennyien, de mennyien vannak, akiknél ez tényleg így is működik, a vas meg ott rohad el a sarokban!). És a gyerek lehet, hogy a balhé elkerülése végett tényleg lemond arról, amit szeretne. És lehet, hogy tudatalatti bosszúból ő se fogja engedni a gyerekének, hogy ő megvalósítsa a saját álmát, majd egyszer. Persze ez nem azt jelenti, hogy a gyereknek mindent meg kell engedni, sőt! Viszont a szülő dolga, hogy épeszű (vagy legalább jogszerű!) keretek közé szorítsa, ha jót akar a gyerekének. Viszont, hogy ki mit vesz épeszűnek, hát az nagyon a gumiparagrafus kategória.
Vagy a másik agyrém, amikor a hisztis nagyszülők miatt apuka vagy anyuka le kellett tegyen az álmáról anno, és a gyerekével akarja megvalósíttatni, és nem fogja föl, hogy nem biztos, hogy a gyerek azt kedvvel csinálja, lehet, hogy csak enged az erőszaknak. És pár év múlva tényleg lerúgja a vasat a sarokba, aztán ott rohad el, mert rossz élményekhez társítja a család miatt.
Na jó, tegyük fel, igen, felül a vasra a gyerek, és még komolyabban lapjára se rakja. Ésszel választ, ésszel megy. Mi a reakció? Oltják ezerrel, hogy ezhúdeveszélyes, meghalsz fiam/lányom, tolószékbe kerülsz, hát nem gondolsz szegény szüleidre, hogy el kell temessenek? Hogy lehet ennyi pénzt elb.ni olyan dologra, ami nem hozza, csak viszi a pénzt, hát ilyen felelőtlen vagy, hogy nem gondolsz a jövődre, nem gyűjtesz, amikor majd neked is családod lesz (még egy agyatlan társadalmi konvenció, akármilyen szar példát is látott, az persze kötelező, hogy neki is legyen családja meg gyerekei, nehogy véletlenül ő választhassa meg, hogy az való-e neki!), elb.szod a nehezen szerzett pénzedet értelmetlen heppekre (nem véletlenül vagyok kib.szott allergiás erre a szóra!), elb.szod a drága idődet, stb.stb. És eljut az ember odáig, hogy már annyit b.szatják miatta, hogy már nem tud felhőtlenül örülni egy gurulásnak, mert nem bírja kiverni a fejéből, hogy mit fog ezért kapni.
A legjobb, amikor a házastárs kezdi ugyanezt a cirkuszt. Mert biztos félrek.ni jársz, a motorozás csak álca, mert jobban szereted azt a k.va motort mint ENGEM, hogy lehetsz ilyen felelőtlen, nem gondolsz a gyerekedre, ha meghalsz azon a k.va motoron, mi lesz velem, hogy nevelem egyedül föl stb.stb. Az ember a házastárson – normális esetben, ami ugye nem túl gyakori - könnyebben állít gyújtást, mint a szülőn/nagyszülőn, feltéve, hogy saját házban lakik, és nem az övében, mert akkor, ha nem szakadt rá a Nemzeti Bank, nincs sok választása.
És ha megtelik a hócipő, és elköltözöl a f.szba, akkor te vagy az utolsó szar szemét szaralak. Ja, és be is bizonyítottad azzal a lendülettel, hogy neked tényleg fontosabb a motor, mint Ő.
Ezeknek a nárcisztikus önimádó vadbarmoknak is csak azért kell család, hogy legyen kinek szívni a vérét, legyen körülötte egy lúzerré tett, betonba taposott idióta rabszolga, akihez képest ő saját maga előtt nem is tűnik akkora lúzernek. Nem tudom leírni, mekkora rombolást visznek végbe ezek a rohadékok. És ha egyetlenegy ilyen is van a családban, akkor ez a „hagyomány” (az idegbetegség) megy tovább a gyerekekben is. Esély sincs másra.
Ja, és ez komoly balesetveszély is. Amikor a „család” baromságán kattog az agyad, és elkottázol egy előzést vagy egy kanyart. Amikor arra használod, hogy a hülyeség miatt felgyülemlett feszkót levezesd, mert különben késélre hánynád az egész idióta bagázst. Amikor nem vagy ott fejben. Nem tudsz feltöltődni sem, mert megy a f.szság.
Ja, a kedvenc megjegyzésem (munkatársnő): „Mit akarsz te már motort, nőj már föl a hülyeségből, felnőtt ember vagy!” Még nem vágtam el a torkát érte, de szerintem csak idő kérdése. Attól, hogy egy kielégítetlen, kiégett p.csa, még nem kéne megkövetelnie, hogy más is az legyen.
Még a jobbik eset, amikor „csak” a hátad mögött beszélnek ki érte.
És ugyanakkor vannak családok, csak nagyon-nagyon kevesen, ahol ez nem gond. Mindenkinek van valami hülyesége, pont ezért elfogadja, hogy másnak is van. A nagyi brazil sorozatot néz, apu Warcraft-ozik minden hétvégén, anyu kutyát tart, és egyik se b.sztatja a másikat, mert tudja, hogy őt is lenne miért. Ha mindenki lógva hagyná a másikat, talán ennyi motorbaleset, meg ennyi kiégett f.sz se lenne, pláne nem az utakon. Érdemes megnézni a videót: „Te döntesz: a kanyarban!” Ja, a kommenteket is elolvasni végig!
Sose felejtem el, mit kért a kisebbik lányom, aki most 8, gyereknapra: egy hazugságoktól mentes, nyugodt életet. Ez azért mellbevágó egy 8 évestől, nem? Mondjuk őt se tudom hova tenni, nem tudom, hogy most csak hízelgésből, nyerészkedésből mondja, hogy szereti a motorokat, vagy ő is elhiszi, hogy szereti, amit még nem is ismer, mert engem nem láthatott még motorozni (legföljebb Babettával talán kétszer, Simsonnal se többször). Nem vagyok elég okos, nem tudok bízni már semmiben.
Tudod, én is ezt kérem a 45-ödik születésnapomra: egy nyugodt életet, ahol nem tombol a hiszti, ha oldalba rúgom a vasat és elgurulok feltöltődni. Egyszer már volt egy ilyen időszak, és nagyon tetszett. Ez visszatérhetne az életembe igazán.
