Ezzel a bejegyzéssel ünnepélyesen is megnyitom a személyes blogom a CsamClub-on Tádáááám!
Úgy gondoltam első körben mégiscsak valamiféle bemutatkozással illene kezdenem.
Tehát...
Ami az én motoros múltamat illeti egyáltalán nem egy klasszikus Csipkerózsika történet. Nem tudom azt mondani, hogy már gyerekkorom óta motorozom és benzin folyik az ereimben. Azt sem mondhatnám, hogy végigjártam a szamárlétrát a Simsontól a nagymotorig. Az én történetem egyáltalán nem ilyen. A motorozás egyszerűen, minden komolyabb előzmény nélkül jött az életembe ....aztán persze mára kicsit azért át is formálta azt
Elmúltam már 18
sőt igazából 28 is. Az A-s korlátlan jogsit 6 éve szereztem, előtte még nagyon biciklim se volt, ráadásul nőből vagyok, akinek ugye a standard helye - a társadalmi normák szerint legalábbis - a konyhában lenne
. Ennek ellenére kicsit mindig is érdekelt a motorozás. (A családban a fiúk nagy motorosok voltak. Édesapám és bátyám is ezerrel nyomták. Sokszor elvittek magukkal, de nekem -kislányként- azért mindig inkább babákat vettek karácsonyra.) Szóval a motorozás jódarabig megmaradt pusztán az elméleti síkon illetve mint pár órás vasárnapi élmény.
4-5 évesen a bratyó Rigáján utasként zötykölődve aztán már gondolkodtam azon ha nagy leszek és sok pénzem lesz nekem is lesz egy Rigám
(jól van na, akkor az volt a menő) ....aztán édesapám MZ Trophyján tuti biztosra vettem, hogy motorversenyző leszek, miközben közte és anyukám között ülve (igen, akkor még így ment) zötykölődtünk a Mamához a vasárnapi ebédre. Aztán persze nem lettem motorversenyző, sőt még motorom sem lett és azt hiszem idővel el is engedtem ezt az egészet. Az Élet egy teljesen más irányba vitt el. ....bár mindig dobbant egyet a szívem mikor láttam egy-egy szép példányt és irigyen figyeltem, ahogy lazán intenek a motorosok egymásnak az úton találkozva (úgy látszik ez azért a genetikában mégis kódolva van valahogy).
Évek múltán aztán a SORS lehetővég tette, hogy néhány álmom valóra váljon - többek között ez is - így kerültem a mostani motorom nyergébe is.
2014-ben egy horvátországi nyaralás során béreltünk két robogót. Az enyém olyan rossz volt, hogy a sétáló gyalogosok elkerültek az emelkedőn (de konkrétan) és akkor valami furcsa ötlettől vezérelve annyit mondtam a páromnak, hogy "jövőre én ide visszajövök egy rendes motorral" . Persze akkor még ő is csak nevetett rajta, egyáltalán nem gondolta, hogy tényleg megcsinálom. Miután hazértünk azonnal beiratkoztam jogsira. Mikor kérdezték, hogy van-e motoros múltam és megemlítettem, hogy a 4 óra robogózás számít-e, kicsit ráncolták a homlokukat. Először próbáltak lebeszélni a korlátlanról, de én nem akartam kompromisszumokat kötni. Így inkább megtanítottak mindent (azóta is hálás vagyok az oktatóimnak!).
2015-ben friss jogsival , a 14 éves Banditom hátán legurultam az Adriára...naná, hogy szakadó esőben, ordító szélben
....de nem hagytam magam, küzdöttem az elemekkel, na meg Zsuzsi cseppet sem elhanyagolható súlyával. Majd megszakadtam, mikor közép sztenderre kellett állítani, vagy tologatni kellett a parkolóban. De továbbra sem adtam fel.
Aztán beláttam, hogy ezzel a baromi nehéz motorral nem igazán élvezet a motorozás egy nőnek. (A régi változatokban rendesen volt anyag, üresen is verték a 330 kg-ot). Így hát váltottam a sor4-ről egy kicsit könyebb súlycsoportra (legalábbis , ami a kilókat illeti) Szöcskére, az SV 650S-re.
Ezzel már jóval könnyebb volt a motorozás, de még mindig úgy éreztem, hogy bár most már nem nehéz annyira viszont most meg hosszú (Tudom, tudom...tipikus nő, semmi nem jó!).
Fejidom ide vagy oda Szöcske nyergében azért jó pár kilométert megtettem. Szép túrákat csináltunk. Bejártuk Lengyelországot, Szlovéniát, Horvátországot, Boszniát, Svájcot, Németországot, Lichtensteint, Olaszországot, Ausztriát, Montenegrót, Macedóniát, Albániát is. Voltak jó és rossz pillanatok, volt kicsúszás, eldőlés és volt egy nagyobb esés is benne, de csak pozitív élményekkel gondolok vissza ezekre az időkre.
A Covid előtt aztán elhatároztam, hogy fájó szívvel , de megválok Szöcskétől és megpróbálok egy naked motort, hátha az se nehéz, se hosszú nem lesz. Februárban eladtam Szöcskét aztán beütött a Covid én meg maradtam motor nélkül, utazás nélkül.
Idén aztán végre helyreállt a rend és megvettem (hosszas keresgélést, nyomozást, érdeklődést követően) Ernőt, a Kawasaki Er6n-t.
Múlt héten értünk haza az idei első Balkán túránkról. Örömmel jelentem, hogy Ernő rendkívül jól teljesített és tökéletesen elégedett vagyok vele. Egyelőre nem tudok belekötni semmibe, úgyhogy a kapcsolatunk nagyon kiegyensúlyozott
Hát röviden ennyi rólam
.... szerintem még találkozunk
!
Úgy gondoltam első körben mégiscsak valamiféle bemutatkozással illene kezdenem.
Tehát...
Ami az én motoros múltamat illeti egyáltalán nem egy klasszikus Csipkerózsika történet. Nem tudom azt mondani, hogy már gyerekkorom óta motorozom és benzin folyik az ereimben. Azt sem mondhatnám, hogy végigjártam a szamárlétrát a Simsontól a nagymotorig. Az én történetem egyáltalán nem ilyen. A motorozás egyszerűen, minden komolyabb előzmény nélkül jött az életembe ....aztán persze mára kicsit azért át is formálta azt
Elmúltam már 18
4-5 évesen a bratyó Rigáján utasként zötykölődve aztán már gondolkodtam azon ha nagy leszek és sok pénzem lesz nekem is lesz egy Rigám
Évek múltán aztán a SORS lehetővég tette, hogy néhány álmom valóra váljon - többek között ez is - így kerültem a mostani motorom nyergébe is.
2014-ben egy horvátországi nyaralás során béreltünk két robogót. Az enyém olyan rossz volt, hogy a sétáló gyalogosok elkerültek az emelkedőn (de konkrétan) és akkor valami furcsa ötlettől vezérelve annyit mondtam a páromnak, hogy "jövőre én ide visszajövök egy rendes motorral" . Persze akkor még ő is csak nevetett rajta, egyáltalán nem gondolta, hogy tényleg megcsinálom. Miután hazértünk azonnal beiratkoztam jogsira. Mikor kérdezték, hogy van-e motoros múltam és megemlítettem, hogy a 4 óra robogózás számít-e, kicsit ráncolták a homlokukat. Először próbáltak lebeszélni a korlátlanról, de én nem akartam kompromisszumokat kötni. Így inkább megtanítottak mindent (azóta is hálás vagyok az oktatóimnak!).
2015-ben friss jogsival , a 14 éves Banditom hátán legurultam az Adriára...naná, hogy szakadó esőben, ordító szélben
Aztán beláttam, hogy ezzel a baromi nehéz motorral nem igazán élvezet a motorozás egy nőnek. (A régi változatokban rendesen volt anyag, üresen is verték a 330 kg-ot). Így hát váltottam a sor4-ről egy kicsit könyebb súlycsoportra (legalábbis , ami a kilókat illeti) Szöcskére, az SV 650S-re.
Ezzel már jóval könnyebb volt a motorozás, de még mindig úgy éreztem, hogy bár most már nem nehéz annyira viszont most meg hosszú (Tudom, tudom...tipikus nő, semmi nem jó!).
Fejidom ide vagy oda Szöcske nyergében azért jó pár kilométert megtettem. Szép túrákat csináltunk. Bejártuk Lengyelországot, Szlovéniát, Horvátországot, Boszniát, Svájcot, Németországot, Lichtensteint, Olaszországot, Ausztriát, Montenegrót, Macedóniát, Albániát is. Voltak jó és rossz pillanatok, volt kicsúszás, eldőlés és volt egy nagyobb esés is benne, de csak pozitív élményekkel gondolok vissza ezekre az időkre.
A Covid előtt aztán elhatároztam, hogy fájó szívvel , de megválok Szöcskétől és megpróbálok egy naked motort, hátha az se nehéz, se hosszú nem lesz. Februárban eladtam Szöcskét aztán beütött a Covid én meg maradtam motor nélkül, utazás nélkül.
Idén aztán végre helyreállt a rend és megvettem (hosszas keresgélést, nyomozást, érdeklődést követően) Ernőt, a Kawasaki Er6n-t.
Múlt héten értünk haza az idei első Balkán túránkról. Örömmel jelentem, hogy Ernő rendkívül jól teljesített és tökéletesen elégedett vagyok vele. Egyelőre nem tudok belekötni semmibe, úgyhogy a kapcsolatunk nagyon kiegyensúlyozott
Hát röviden ennyi rólam