Az eddigiek után még volt egy két helyi gyakorlás, aztán nekivágtunk az első utunknak Szilárddal.
Indultunk Pétfürdőről, cél pedig a Kőröshegyi tulipános volt.
Igen ám, de Livinek -200 a tájékozódási képessége, úgyhogy az első motorüzletben az első telefontartót megvettük, mert képes vagyok a nyíl egyenes úton is kavarogni, hogy vajón jó-e. Úgyhogy van ez a remek tartónk is, ami tök klassz, csak napsütésben kb. semmit ér, mert pont annyit látok benne a visszatükröződés miatt, mintha nem is lenne.
Lepsényig egyszer álltunk meg, hogy megbeszéljünk egy két részletet az úttal kapcsolatban, és mentünk.
Végre mentünk!
Persze mondanom sem kell, eltévedtünk, valami fél-szeméttelepen kötöttünk ki, el is ment a kedvem, hogy keresgéljem, meg vadásszam a képernyőn az „újratervezést”.
Ja, azt tegyük hozzá, térdvédőm van, de természetesen az ölembe belerepült a darázs- településen belül, nem tudom van-e ilyenkor bármi különbség az 50 vagy 90 közötti rovarbecsapódás-és csípésnek, de rettenetesen nagy önuralom kellett, hogy szépen megálljak, kitámasszam a motort és leszálljak, ne pedig menetközben leb.szódjak a gépről. Elnézést
A probléma ott lel megoldásra, hogy kevlár farmerra cserélem a védőimet. Nem kompatibilisek amúgy annyira a csizmámmal, sőt, össze is érnek és a csizmám szárát már megsértette a térvédőm. Viszont munkába egy farmerrel nem tudom, mennyire tudok járni, itt nagyon nincs öltözködési lehetőség, meg amúgy is.
Próbáltam cserélni, de senkinek nem kellettek.
Kitaláltam ez után, menjünk Balatonboglárra, csak úgy, aztán meglátjuk. Odaértünk, diskuráltunk kicsit, a szívem arra húzott, hogy kapásból kerüljük meg a Balatont, de aztán lecsillapodtam, így is több volt, mint eddig. Úgyhogy elindultunk hazafele, megállapítottuk, hogy jó duó vagyunk.
Csináltam egy gyors tervet most, ahogy írom, de itt már levendulásnak adta fel a google, ugyanaz, csak más a „rendezvény”.
Jöjjön néhány kép.
Indultunk Pétfürdőről, cél pedig a Kőröshegyi tulipános volt.
Igen ám, de Livinek -200 a tájékozódási képessége, úgyhogy az első motorüzletben az első telefontartót megvettük, mert képes vagyok a nyíl egyenes úton is kavarogni, hogy vajón jó-e. Úgyhogy van ez a remek tartónk is, ami tök klassz, csak napsütésben kb. semmit ér, mert pont annyit látok benne a visszatükröződés miatt, mintha nem is lenne.
Lepsényig egyszer álltunk meg, hogy megbeszéljünk egy két részletet az úttal kapcsolatban, és mentünk.
Végre mentünk!
Persze mondanom sem kell, eltévedtünk, valami fél-szeméttelepen kötöttünk ki, el is ment a kedvem, hogy keresgéljem, meg vadásszam a képernyőn az „újratervezést”.
Ja, azt tegyük hozzá, térdvédőm van, de természetesen az ölembe belerepült a darázs- településen belül, nem tudom van-e ilyenkor bármi különbség az 50 vagy 90 közötti rovarbecsapódás-és csípésnek, de rettenetesen nagy önuralom kellett, hogy szépen megálljak, kitámasszam a motort és leszálljak, ne pedig menetközben leb.szódjak a gépről. Elnézést
A probléma ott lel megoldásra, hogy kevlár farmerra cserélem a védőimet. Nem kompatibilisek amúgy annyira a csizmámmal, sőt, össze is érnek és a csizmám szárát már megsértette a térvédőm. Viszont munkába egy farmerrel nem tudom, mennyire tudok járni, itt nagyon nincs öltözködési lehetőség, meg amúgy is.
Próbáltam cserélni, de senkinek nem kellettek.
Kitaláltam ez után, menjünk Balatonboglárra, csak úgy, aztán meglátjuk. Odaértünk, diskuráltunk kicsit, a szívem arra húzott, hogy kapásból kerüljük meg a Balatont, de aztán lecsillapodtam, így is több volt, mint eddig. Úgyhogy elindultunk hazafele, megállapítottuk, hogy jó duó vagyunk.
Csináltam egy gyors tervet most, ahogy írom, de itt már levendulásnak adta fel a google, ugyanaz, csak más a „rendezvény”.
Jöjjön néhány kép.