Mondjuk nem kicsi az ábra, úgyhogy nem is csoda, hogy három alkalom kellett, míg elkészült. Ezen a héten volt az utolsó fekvésem. Persze ezt előre nem lehetett tudni, hiszen az előzőt is annak gondoltuk.
Szép színes lett, és nagyon tetszik. Ráadásul nagyon örülök, hogy ezzel talán befejezettnek érezhetem a hátamat. Illetve ha mégsem, akkor sincs mit tenni, mert nem nagyon maradt több hely.
A tetoválást egyébként - ahogy talán az első kettő kivételével mindegyiket - Művész Zolika készítette. Nemcsak azért járok hozzá, mert közel van, hanem mert megbízok a kezében. Ilyen vékony, szabályos vonalakat nem láttam még mástól.
Nem tudom, más tetoválók hogy csinálják... úgy gondoltam, hogy több alkalom, amíg kialakul egy tetoválás. Első alkalommal megbeszélitek, a mester rajzol valamit X idő alatt, a következő alkalommal ezt beszélitek meg, jövő hétre módosítja, aztán vagy jó vagy nem, ha nem, akkor újabb módosítás, tervezés stb. mire történik valami érdemi, kihullik a hajad.
Zolikának elküldtem emailben, hogy mire gondolok. Odamentem az időpontomra, gondoltam kész rajzzal vár, de nem, ő megpróbált lebeszélni. Nem hagytam magam, így kénytelen volt megrajzolni. Ott akkor le is skiccelte a sütőpapírra (nem tudom, milyen papír, de úgy néz ki, mint a sütőpapír).
Itt-ott még módosíttattam rajta. Kiradírozta, átrajzolta. Itt egy kicsit vastagabb legyen, ide még jöjjön egy kis minta, meg ide is valami... Ezt radírozd ki, mert olyan, mint egy panda!
Aztán amikor rábólintottam a végleges verzióra, indigóval felnyalta a hátamra, és körbekontúrozta.
A másik két alkalom már csak a színezésé volt. A színeket is akkor találtuk ki. Lefotózta a hátam és megnéztem a telefonon, hogy kb. mi lenne jó. Nem mindenben értettünk egyet, de végül mindig megállapodásra jutottunk.
A vége egy imádom minta lett. 10 éve vártam már az ihletet is, meg a megvalósítást is. Az ilyesmit nem szabad elkapkodni...
Ez múlt hét kedden volt. Most még egyszerre fáj és viszket.
Zolika közben nagyon ráért hétvégén, és készített egy YouTube csatornát. Ha szereted a régi motorokat, mindenképp iratkozz fel!
Szép színes lett, és nagyon tetszik. Ráadásul nagyon örülök, hogy ezzel talán befejezettnek érezhetem a hátamat. Illetve ha mégsem, akkor sincs mit tenni, mert nem nagyon maradt több hely.
A tetoválást egyébként - ahogy talán az első kettő kivételével mindegyiket - Művész Zolika készítette. Nemcsak azért járok hozzá, mert közel van, hanem mert megbízok a kezében. Ilyen vékony, szabályos vonalakat nem láttam még mástól.
Nem tudom, más tetoválók hogy csinálják... úgy gondoltam, hogy több alkalom, amíg kialakul egy tetoválás. Első alkalommal megbeszélitek, a mester rajzol valamit X idő alatt, a következő alkalommal ezt beszélitek meg, jövő hétre módosítja, aztán vagy jó vagy nem, ha nem, akkor újabb módosítás, tervezés stb. mire történik valami érdemi, kihullik a hajad.
Zolikának elküldtem emailben, hogy mire gondolok. Odamentem az időpontomra, gondoltam kész rajzzal vár, de nem, ő megpróbált lebeszélni. Nem hagytam magam, így kénytelen volt megrajzolni. Ott akkor le is skiccelte a sütőpapírra (nem tudom, milyen papír, de úgy néz ki, mint a sütőpapír).
Itt-ott még módosíttattam rajta. Kiradírozta, átrajzolta. Itt egy kicsit vastagabb legyen, ide még jöjjön egy kis minta, meg ide is valami... Ezt radírozd ki, mert olyan, mint egy panda!
Aztán amikor rábólintottam a végleges verzióra, indigóval felnyalta a hátamra, és körbekontúrozta.
A másik két alkalom már csak a színezésé volt. A színeket is akkor találtuk ki. Lefotózta a hátam és megnéztem a telefonon, hogy kb. mi lenne jó. Nem mindenben értettünk egyet, de végül mindig megállapodásra jutottunk.
A vége egy imádom minta lett. 10 éve vártam már az ihletet is, meg a megvalósítást is. Az ilyesmit nem szabad elkapkodni...
Ez múlt hét kedden volt. Most még egyszerre fáj és viszket.
Zolika közben nagyon ráért hétvégén, és készített egy YouTube csatornát. Ha szereted a régi motorokat, mindenképp iratkozz fel!
