A legnagyobb harcos elment...

Hát ezt nem lájkolom. Igazából egyelőre szóhoz sem jutok.
Hiányozni fogsz Tagama. Gabi.

Kedves Mina! Nagyon szépen köszönöm, hogy értesítettél minket. Hát ezt nem gondoltam volna. Letaglózott a hír. Kevés CSAM-ost ismerek személyesen, Tagama volt az egyik. Két hónapja jutott eszembe, hogy rá kéne írni. Hallgatnom kellett volna a megérzésemre. Életvidám, kedves, nyílt, őszinte lány volt. Közlekedés órán gyakran példálóztam a balesetével (név nélkül), és hogy felépült belőle. Amikor meglátogattatok, annyira szimpatikus volt... bárcsak tudtunk volna többször is találkozni... hát, most már csak odafönt, ha meg tudom majd érdemelni, hogy oda kerüljek... nem tudom leírni, mennyire lesújtott a hír...
Legyen neki könnyű a föld

Be szoktam nézni blogot olvasni, de most nem hittem a szememnek! Még bizonytalankodtam is. Biztos róla írnak? Olyan rég találkoztunk. Meg voltam győződve, hogy Tagama egy motoros nagyiként éli majd öreg napjait, akinek van mit mesélnie. Ezt nem gondoltam volna. Nagyon sajnálom! Sajnos nincs uralmunk a saját sorsunk felett. Egy vers jut ilyenkor mindig eszembe: József Attila
OSZTÁS UTÁN

Szívemből szóltál Mina. Én is úgy voltam vele, hogy mit neki egy kis betegség. Erős, egészséges, életigenlő. De ez a kv@ betegés. Elvitte már sok szerettemet, barátomat. Fuck cancer, de tényleg. Este már írta a húga, hogy imádkozzunk érte, hogy ne szenvedjen sokáig. Imádkoztam. Nem tudtam elaludni, rosszul aludtam. Éreztem, hogy reggelre ott lesz a letaglózó hír. Terminátor volt testben, de akkora szíve volt és olyan lelke, amilyet én még nem láttam. Szilveszterkor meghívtuk, hogy jöjjön, koccintsunk együtt, ahogy már sokszor tettük az eémúlt években. Végül sajnos nem tudott jönni. Aztán januárban jött a hír, felhívott, nem akartam hinni a fülemnek. Sokkolt a hír. De tényleg úgy voltam vele, hogy ezt is "lerázza magáról" mint eddig minden rosszat. Csak egy újabb próbatétel, amiből jutott neki annyi, mint 6 másik embernek egy egész élet alatt. Koronát igazít tovább megy. De sajnos nem így történt. Én is a szépre és a jóra fogok emlékezni. A hajnalig tartó bulira az esküvőnkön, amikor megálmodta, hogy kisfiam fog születni. Szeretett kártyát vetni, nem tudom ezt látta-e előre, felkészült-e arra, amire nem lehet. Azt mondják mindig annak nehéz, aki ittmarad a Földön. Remélem, hogy így van. Hogy neki már jó. Hogy sokat motorozik, a világ végére és vissza. És, hogy itt van fent és látja, hogy mennyien szeretik és nem feledik soha. Hogy vigyáz ránk, ahogyan mindig is tette. Ahogyan a világot a keblére ölelte.

Megharcolt a halálért is.

Törékeny volt,de nem gyenge. Állandóan csak adott,adott,adott,és csak adott. Ez vitte el. Ha sokan annyit láttak volna a szeméből,amennyit látni engedett ( azaz mindent), akkor megértette volna,hogy milyen a tiszta lélek. Ami neked,nektek,nekem maradt meg belőle,az most az,amit ő érzett. Most átérzed. Most én is sírok,de a többi emléke örökre bevésett,és sokszor jókedvre is deríthet.
Találkozunk hamarosan,jó hely ahová kerültél,tapasztaltam,de még ittmaradhattál volna a földi jóra.