Szeptember óta minden hétvégét a nyaralóban töltöttünk (meg előtte nyáron is szinte mindegyiket). Kiderült, hogy télen is ugyanolyan jó hely, csak tűzifa legyen elegendő.
Na az elmúlt hétvége megtörte ezt a rendszert, ugyanis itthon maradtunk.
Valamilyen okból megnéztem az időjárás előrejelzést (pedig nem szokásom, max, ha motorozunk), és az egész hétvégére esőt mutatott, ráadásul nem is keveset. Így nem volt annyira vonzó a kiruccanás. Amit persze nem is értek, mert eddig nem volt akadály sem eső, sem -10 fok... Mégis elgondolkodtunk, hogy egyáltalán lemenjünk-e.
Végül a dolog magától megoldódott, mert péntek délután hazaküldték a fiamat a suliból hőemelkedéssel. Lázasan pedig csak nem viszem le a gyereket, hogy a nulla fokos Dunában ugráljon egész hétvégén az esőben.
Szóval itthon maradtunk.
Viszont ahogy az már a gyerekeknél lenni szokott, másnapra kutya baja nem volt, és ahogy a meteorológusoktól is megszoktuk, egy csepp eső sem esett egész hétvégén. Az unalmas kertes házban pedig mi más program adódik egy mai gyereknek, mint felváltva TV/telefon/tablet/laptop és a szünetekben vita a tesóval, hogy kinél melyik lesz a következő.
Hogy ennek véget vessünk, elmentünk "kirándulni" egyet a környékünkön. Ragyogó napsütés volt és vagy 20 fok... legalábbis, ahol sütött a nap.
A környék minden látványosságát megnéztük, a Caprera pataktól az alumínium M0-ás hídig, majd végül Csömörön kötöttünk ki Dudinál, a kárpitosnál egy jó kakaóra (a gyerekek) és kávéra (a felnőttek).
Út közben botlottunk ebbe a két kétes egzisztenciába. Egyiküknek már szemmel láthatóan derékbe tört a karrierje. Jól néztek ki, na. Szóval ezért kellett ez a hosszú bevezető.
Na az elmúlt hétvége megtörte ezt a rendszert, ugyanis itthon maradtunk.
Valamilyen okból megnéztem az időjárás előrejelzést (pedig nem szokásom, max, ha motorozunk), és az egész hétvégére esőt mutatott, ráadásul nem is keveset. Így nem volt annyira vonzó a kiruccanás. Amit persze nem is értek, mert eddig nem volt akadály sem eső, sem -10 fok... Mégis elgondolkodtunk, hogy egyáltalán lemenjünk-e.
Végül a dolog magától megoldódott, mert péntek délután hazaküldték a fiamat a suliból hőemelkedéssel. Lázasan pedig csak nem viszem le a gyereket, hogy a nulla fokos Dunában ugráljon egész hétvégén az esőben.
Szóval itthon maradtunk.
Viszont ahogy az már a gyerekeknél lenni szokott, másnapra kutya baja nem volt, és ahogy a meteorológusoktól is megszoktuk, egy csepp eső sem esett egész hétvégén. Az unalmas kertes házban pedig mi más program adódik egy mai gyereknek, mint felváltva TV/telefon/tablet/laptop és a szünetekben vita a tesóval, hogy kinél melyik lesz a következő.
Hogy ennek véget vessünk, elmentünk "kirándulni" egyet a környékünkön. Ragyogó napsütés volt és vagy 20 fok... legalábbis, ahol sütött a nap.
A környék minden látványosságát megnéztük, a Caprera pataktól az alumínium M0-ás hídig, majd végül Csömörön kötöttünk ki Dudinál, a kárpitosnál egy jó kakaóra (a gyerekek) és kávéra (a felnőttek).
Út közben botlottunk ebbe a két kétes egzisztenciába. Egyiküknek már szemmel láthatóan derékbe tört a karrierje. Jól néztek ki, na. Szóval ezért kellett ez a hosszú bevezető.
