Visszaemlékezés az ELSŐre

Tuti nem kezdőmotornak való. Pedig amúgy szuper moci.

Jó az, csak nem alacsonyabbaknak...

Ez a dolog visszavezet az örök és eldönthetetlen kérdésre: mi az ideális kezdőmotor? Nekem a legeslegeslegelső benzin hajtotta kétkerekűs dolog egy Komarral történt. Mivel egyrészt a váltómarkolat betyárosan szét volt kopva, másrészt nem volt elmagyarázva rendesen a dolog, egy jó nagy leb.szással ért véget a dolog, úgyhogy jó darabig motort látni se akartam. Aztán jött Kicsi Szerkentyű, aki típus szerint egy Simson S51B/3 volt, na ővele nagyon jó volt minden. Kétszer hagyott ott, egyszer megszakítót kellett cserélni, egyszer gyújtáskapcsolót, de egyébként tökéletes kezdőmotor volt.
A kislányomnak (KICSI? 8 lesz 27-én!!!) már épül egy, és úgy gondoltam, hogy 12-13 éves korában adom majd alá, 2 fokozatú automata váltós, hogy a kuplungolást ne a többi kezelési és közlekedési dologgal együtt kelljen megtanulnia, de kézi benzincsap lesz rajta. Ugyan automata lesz a szívató is, de más nem. Szerintem nagyon jó lesz megtanulnia az alapdolgokat. Majd ha tetszik neki, és nagyobbra vált, ráér megtanulni a kuplungolást meg a szívató kezelést. Utána meg jó lesz az nekem addigra már (úgyis úgy fog kinézni, mint egy mosásban nagyon-nagyon összement Sport Czetka)...
Szerintetek? Befolyásolja a végcél, hogy milyenen kezdjük, vagy a kezdő befolyásolja a végcélt? Vagy nem befolyásol semmit, csak tartsuk be a fokozatokat? Szerintetek az Elsőnek van meghatározó szerepe abban, hogy mit szeretünk meg a motorozásban, milyen stílusú vasak rajongói (vagy utálói) leszünk a későbbiekben?

A végcél... hát, az egy érdekes valami. Másról nem tudok nyilatkozni, de a magam részéről mindhárom kérdésedre a nem, vagy a nem egészen a válasz. Mert annyira fiatalon tettek alám először motorizált kétkerekűt, hogy ott eleve fel sem merült az ilyenen gondolkodás esélye, ott élveztem, hogy úgy bringázok, hogy nem tekerem. (Romet Pony). Aztán nem sokkal később megjelentek az első simsonok a háznál (felhívnám a figyelmet az apróságra, maga a gyártó írja kisbetűvel a nevet, csak figyeljük meg az m és n karaktereket), amikből tetszett a Schwalbe, de jobb volt menni az S 51-essel. A Pannóniák fiatalkoromban méltatlanul élték múltidejüket, de ami vitathatatlanul megfertőzött, az 7-9 évvel történt az első motorozásom után: a Jawa Art Deco. A formatervezés, és a vezetés közbeni hangélmény, főleg alacsony fordulaton. Ekkor láttam az első képes motorkatalógusokat is, és már 17-18 éves koromban kiderült, hogy lelkileg én már bőven a 40+-os korosztály vagyok. Sem a sportgépek, sem az offroad, sem a sima utcai allrounderek nem tudtak elvarázsolni soha, tizenévesen tudtam, hogy ha tehetném, nekem inkább a chopper-cruiser vonal lenne, és ízlés tekintetében ez egy szemernyit sem változott az évtizedek alatt. Persze, jó volt vezetni még az MZ-t is, a kétkerék élménye, amíg vezeted, megvan, ezt csak a hasalós masinák tudják nálam negligálni, de én mindig úgy voltam vele, hogy ha már van, legyen szép is. És ne csak a funkcionalitás szépsége, hanem a célzott tervezésé. Hogy jó legyen még ránéznem is, még ha épp nem is megyek vele. Így ma egy Road King formai másolat (és nem technikai tartalom) kevésbé boldog tulajdonosa vagyok. Örömöm mérsékelt mivolta nem a járművemnek, hanem az évszaknak és az időjárásnak szól, bár tegnap és ma megragadtam az alkalmat, amit a napsütéses 8-9 fok adott.

Szóval, nálam az első csak azt mutatta meg, hogy ezt én szeretni fogom. A fokozatok azon múltak, hogy épp mi volt otthon (egy időben gyorsan cserélődött a járműpark), és egy narancssárga Komár után nem biztos, hogy a 250-es banántankos ETZ a helyes következő lépcsőfok... A lábam alig ért le róla végcél meg... irány volt egy idő után, ez végig is követett, de kristálytiszta céllá már csak akkor vált, amikor megláttam a képet a hirdetésben. Az pedig csak 15 hónappal ezelőtt volt.
Szerintem kétkeréken sokkal inkább kiadja magát a választásnál a vezető habitusa, temperamentuma, jelleme, sőt, jellemfejlődésbeli állapota is. (gondoljunk csak azokra, akik sokáig csak annyit tudnak, hogy motort ide, de azt már nem, hogy egyáltalán mifelé vonzódnak. Ez 7 évesen még oké, de 30+ nál már gáz lehet)

Nekem az első meghatározó volt, de még inkább a második. Egy Simsonról akármerre indulhat az ember, de én a nyugodt utazást kedveltem meg. Motorkezelési és megbízhatósági szempontból egyaránt. Aztán jött a 250-es Sport Czetka, és elkezdtem én is, hozzád hasonlóan, a mély brummogó hangot és a mélyről húzós karaktert szeretni. Meg a takarékosságot, a jó futóművet, nem inog, nem ficánkol, teszi a dolgát. Lehet röhögni, akkor is így van, ha ezt általában korszerű négyüteműekről szokták állítani. És a különlegesség varázsa. Amikor mindenki megnézte, míg az ETZ-kből 12 volt egy tucat. Engem az első erre indított el, és a második erre vitt tovább.
Azért is tettem föl ezeket a kérdéseket, mert egy kicsit meg vagyok riadva, nem tudom hova tenni a dolgot. Panna (8) úgy akar Sport Czetkát, hogy még egy métert se ment semmilyen vassal. (Valószínű csak azért, mert nekem az volt. Kíváncsi vagyok, meddig tart majd a rajongás...) Még azt se tudjuk, bejön-e neki a motorozás. Zavarban vagyok, mint Ádám anyák napján