Az ünnepek csendesen teltek, szűk, családi körben. Többnyire csak négyen voltunk.
A képen a Duna túlsó partja, a Csepel sziget látható a petárdázás előtt.
A szilveszter hasonlóképpen, de az már nem itthon, hanem a Ráckevei Duna partján (igen, az az, ahol az olajszennyezés történt, de hozzánk már nem úszott le szerencsére).
A szilveszter éjjel csendesnek mondjuk nem volt mondható, mert kb. délután 5-től éjjel 1-ig ment a petárdázás. A Facebookon már többen felvilágosítottak, hogy végül mégsem tiltották be a tűzijátékokat, csak árusítani nem lehetett őket, szóval fölöslegesen voltam meglepődve azon, hogy talán még a szokásosnál is nagyobb volt a ribillió.
Mivel előrelátó vagyok, a pezsgőt már délután kidurrantottuk. Mekkora pazarlás már, hogy éjfélkor kibontjuk, mindenki iszik egy pohárral aztán lefekszünk aludni. A pezsgő maradéka meg a következő héten valamikor megy a lefolyóba.
Ahogy sejtettem, a családból rajtam kívül senki nem bírta ki éjfélig. A férjem már 10 óra körül nyugovóra tért, a gyerekek pedig hősies kitartással 5 perccel éjfél előttig bírták. Őket még a petárdázás sem tudta felverni. Szóval még szerencse, hogy délután még tudtam valakivel koccintani.
Ez az év idén 53 hetes lett. Vajon van itt még valaki, aki beszállna egy ilyen heti fotóblogba idén? Vagy már teljesen egyedül maradok ebben?
A képen a Duna túlsó partja, a Csepel sziget látható a petárdázás előtt.
A szilveszter hasonlóképpen, de az már nem itthon, hanem a Ráckevei Duna partján (igen, az az, ahol az olajszennyezés történt, de hozzánk már nem úszott le szerencsére).
A szilveszter éjjel csendesnek mondjuk nem volt mondható, mert kb. délután 5-től éjjel 1-ig ment a petárdázás. A Facebookon már többen felvilágosítottak, hogy végül mégsem tiltották be a tűzijátékokat, csak árusítani nem lehetett őket, szóval fölöslegesen voltam meglepődve azon, hogy talán még a szokásosnál is nagyobb volt a ribillió.
Mivel előrelátó vagyok, a pezsgőt már délután kidurrantottuk. Mekkora pazarlás már, hogy éjfélkor kibontjuk, mindenki iszik egy pohárral aztán lefekszünk aludni. A pezsgő maradéka meg a következő héten valamikor megy a lefolyóba.
Ahogy sejtettem, a családból rajtam kívül senki nem bírta ki éjfélig. A férjem már 10 óra körül nyugovóra tért, a gyerekek pedig hősies kitartással 5 perccel éjfél előttig bírták. Őket még a petárdázás sem tudta felverni. Szóval még szerencse, hogy délután még tudtam valakivel koccintani.
***
Ez az év idén 53 hetes lett. Vajon van itt még valaki, aki beszállna egy ilyen heti fotóblogba idén? Vagy már teljesen egyedül maradok ebben?
