Mostanában nem írtam blogot. Mert minek...
Elfoglalat a kert, az építkezés, a trafikbanmeló. Mert hogy alig van rendezvény és valahol melózni kell....
Idén egy motor volt nálam tesztelni de valahogy az is faramucin jött ki, mert alig tudtam menni vele, és nagyon ihlet se volt, hogy írjak róla... A kisautóm is kínlódott, de végre újra műxik normálisan. 86 ezerbe fájt, de most nyugta van, csak egy akksit kíván...
Bedarált a napi rutin.
Aztán most elegem lett egy hónapja. Kikértem magam a melóból 3 napra/hét és kezd visszatérni az életkedvem. Ugyan továbbra is szinte nulláról, de maradt energiám csinálni a házikót. A glettelést, a festést, a burkolást, a kertet. Magam raktam a hálószobában le a famintás járólapot. Zoli barátom mutatta meg hogy kell elkezdeni, gerincsérve van, mondta szívesen segítene, de nem bír, mondtam neki elég, ha megmutatja mit a hogyan és az nekem már tökjó. A zuhanyzó is kész, azt nem én csináltam, még fizettem érte, hát olyan is lett... megáll az épített zuhanyzóban a víz, mert nem sikerült a lefolyó felé lejtetni a a burkolatot....ne mindegy, majd jövő nyáron felverem aztán majd lesz valami addig.
Az összegrundolt fillérekből megvettem a házi vízművet és a szanitereket a Glamur akcióban a Praktikerben, aztán felhívtam a vizest, akinek eredetileg januárban kellett volna jönnie felrakni a cuccokat, és beüzemelni a vízművet. Semmit nem kért, mondta már kifizetted. Megköszöntem és túrtam két original fincsi italt a bulik maradékából az asszonyaiknak: áfonyás pezsgőt és cseresznyebort.
Aztán a szomszéd megsajnált, amikor mondtam lukas a bojler amit még az ex adott (hogy tőle bármi is lett mostanában, az mind valahol defekt), adott egy működő de pucolásra váró 120 lityis bojlert amikor elnyafogtam neki hogy jártam a bojlerrel. Összejárunk itt a hegyen, jópofák a népek. Valahogy mindenki egyedül él, de mégis hol itt, hol ott segítünk egymásnak... én főzni szoktam és azt falják, jó nézni ahogy eszik. Valahogy nehezen szokom le a 4 főre főzésről, és mindig marad annyi, hogy még valaki ehet.
Ülök a teraszon. Reggel van. Előttem szemben a völgyben ködfelhő pihen. Lassan oszlik, ahogy fordul a nap, a mi hegyoldalunk is melegedni kezd. Csicseregnek a madarak. Végre itthon vagyok.
Elfoglalat a kert, az építkezés, a trafikbanmeló. Mert hogy alig van rendezvény és valahol melózni kell....
Idén egy motor volt nálam tesztelni de valahogy az is faramucin jött ki, mert alig tudtam menni vele, és nagyon ihlet se volt, hogy írjak róla... A kisautóm is kínlódott, de végre újra műxik normálisan. 86 ezerbe fájt, de most nyugta van, csak egy akksit kíván...
Bedarált a napi rutin.
Aztán most elegem lett egy hónapja. Kikértem magam a melóból 3 napra/hét és kezd visszatérni az életkedvem. Ugyan továbbra is szinte nulláról, de maradt energiám csinálni a házikót. A glettelést, a festést, a burkolást, a kertet. Magam raktam a hálószobában le a famintás járólapot. Zoli barátom mutatta meg hogy kell elkezdeni, gerincsérve van, mondta szívesen segítene, de nem bír, mondtam neki elég, ha megmutatja mit a hogyan és az nekem már tökjó. A zuhanyzó is kész, azt nem én csináltam, még fizettem érte, hát olyan is lett... megáll az épített zuhanyzóban a víz, mert nem sikerült a lefolyó felé lejtetni a a burkolatot....ne mindegy, majd jövő nyáron felverem aztán majd lesz valami addig.
Az összegrundolt fillérekből megvettem a házi vízművet és a szanitereket a Glamur akcióban a Praktikerben, aztán felhívtam a vizest, akinek eredetileg januárban kellett volna jönnie felrakni a cuccokat, és beüzemelni a vízművet. Semmit nem kért, mondta már kifizetted. Megköszöntem és túrtam két original fincsi italt a bulik maradékából az asszonyaiknak: áfonyás pezsgőt és cseresznyebort.
Aztán a szomszéd megsajnált, amikor mondtam lukas a bojler amit még az ex adott (hogy tőle bármi is lett mostanában, az mind valahol defekt), adott egy működő de pucolásra váró 120 lityis bojlert amikor elnyafogtam neki hogy jártam a bojlerrel. Összejárunk itt a hegyen, jópofák a népek. Valahogy mindenki egyedül él, de mégis hol itt, hol ott segítünk egymásnak... én főzni szoktam és azt falják, jó nézni ahogy eszik. Valahogy nehezen szokom le a 4 főre főzésről, és mindig marad annyi, hogy még valaki ehet.
Ülök a teraszon. Reggel van. Előttem szemben a völgyben ködfelhő pihen. Lassan oszlik, ahogy fordul a nap, a mi hegyoldalunk is melegedni kezd. Csicseregnek a madarak. Végre itthon vagyok.
