A kilométereken át feltört aszfalt sem szegte kedvem, amikor a kertek alatt - merthogy eredetileg ez tűnt a legrövidebb útnak - reményekkel telve megérkeztem az igen hangzatos Pokol Bányájába (Pekelné Doly).
Pont akkora ívben szarták le az egyébként igen látványosra és határozottra sikerült begördülésemet, amennyire mondjuk én szarom le az ornitológusok nemzetközi éves kongresszusát (már ha egyáltalán van ilyen).
Pár arc dumázgatott a bejárat mellett, a köszönésemet csak sokadjára viszonozták, ellenben egymás között olyan teátrális búcsúzkodást nyomtak (tenyeres pacsi, váll összepacsi, épp csak a brét nem rántották elő, hogy azt is összepacsizzák), hogy egyszerre volt sírhatnékom és röhöghetnékem.
Háromszor tettem fel a kérdést, hogy bemehetek-e fotózni - mivel zárva volt az összes bejárat, csak egy pici kis ajtó volt nyitva - de nem kaptam választ, így fogtam magam és besétáltam.
Odabent egy lány takarította éppen a vizesblokkot, tőle is kérdeztem, hogy fotózhatok-e, de csak megrántotta a vállát. Már ez is több volt a semminél, legalább valaki nyugtázta a jelenlétem.
Sajnos a vaku nem ekkora távolságokra van kitalálva, így sercegtettem a photoshop-ot rendesen, de így is csak ennyit sikerült összehoznom, már ami a minőséget illeti.
Itt is voltam, de ennél jobban nem tudom méltatni a helyet.
Csatolás megtekintése 18003 Csatolás megtekintése 18004 Csatolás megtekintése 18005 Csatolás megtekintése 18006 Csatolás megtekintése 18007 Csatolás megtekintése 18008 Csatolás megtekintése 18009 Csatolás megtekintése 18010 Csatolás megtekintése 18011
Pont akkora ívben szarták le az egyébként igen látványosra és határozottra sikerült begördülésemet, amennyire mondjuk én szarom le az ornitológusok nemzetközi éves kongresszusát (már ha egyáltalán van ilyen).
Pár arc dumázgatott a bejárat mellett, a köszönésemet csak sokadjára viszonozták, ellenben egymás között olyan teátrális búcsúzkodást nyomtak (tenyeres pacsi, váll összepacsi, épp csak a brét nem rántották elő, hogy azt is összepacsizzák), hogy egyszerre volt sírhatnékom és röhöghetnékem.
Háromszor tettem fel a kérdést, hogy bemehetek-e fotózni - mivel zárva volt az összes bejárat, csak egy pici kis ajtó volt nyitva - de nem kaptam választ, így fogtam magam és besétáltam.
Odabent egy lány takarította éppen a vizesblokkot, tőle is kérdeztem, hogy fotózhatok-e, de csak megrántotta a vállát. Már ez is több volt a semminél, legalább valaki nyugtázta a jelenlétem.
Sajnos a vaku nem ekkora távolságokra van kitalálva, így sercegtettem a photoshop-ot rendesen, de így is csak ennyit sikerült összehoznom, már ami a minőséget illeti.
Itt is voltam, de ennél jobban nem tudom méltatni a helyet.
Csatolás megtekintése 18003 Csatolás megtekintése 18004 Csatolás megtekintése 18005 Csatolás megtekintése 18006 Csatolás megtekintése 18007 Csatolás megtekintése 18008 Csatolás megtekintése 18009 Csatolás megtekintése 18010 Csatolás megtekintése 18011