Street Racer STR motoros kesztyű a MotoZemtől

A félelmetes motoros nő

Ezen kis írás apropóját két, ugyanazon a napon olvasott, egyenként is elgondolkodtató cikk adja. No meg egy beszélgetés, ami tegnap este zajlott egy ismerős hölgy és köztem. Tudjátok, hogy pasi vagyok. Viszont pillanatig sem hiszem, hogy egyrészt jó pasi, másrészt hogy általánosítható az esetem. Viszont megosztanám veletek, mit gondolok erről az egészről, csak hogy egy pasi véleményét is olvashassátok a témában. Nem mintha általánosítható lenne, vagy valakit is meg kívánna kímélni. Eredetileg sokkal hosszabb volt, de rájöttem, minek ismételjem magam az unásig:boa:

Az egyik cikk Németh Angéla itt olvasott cikke, ami bevallottan gondolatébresztő, vitaindító célú. A másik pedig, és ezt lehet, hogy nem gondolnátok, de egy csajos oldal cikke. Talán rákerestetek már pár dologra a she.hu-n (ez itt nem reklám akart lenni, nekem is automatán dobja föl, mikor kilépek a frímélről). Érdekes cikkek vannak időnként. Tanultam pszichológiát, és érdekel, hogyan gondolkodnak mások, hogy több dolgot tudjak megérteni és ezáltal tolerálni. Ez az én szakmámban (középiskolai tanár) szerintem fontos. Egyrészt, hogy ne nehezítsem meg óra alatt a saját munkámat, másrészt, ha valaki segítséget, tanácsot kér (gyakran megesik), valami értelmeset (vagy annak tűnőt) tudjak neki mondani:heureka:


És akkor olvasom ugye a cikket a nőről, aki leírja, hogy mindent szeretett a férjében, csak hát a szex, az szűnt meg egy idő után. Humoros, szorgalmas, megértő, kulturált, csöppet sem agresszív volt a férje. Csak hát a szex, az nem működött. És hát, ott kellett hogy hagyja. És itt jutott eszembe az én drágajó feleségem (sajnos pillanatnyilag jogilag még az, de már nem sokáig). Micsoda igényei voltak! Csak hát, tudjátok, én ilyen konzervatív barom vagyok, azt gondolom, nem ártott volna valamit lerakni az asztalra, hogy onnét követelései lehessenek. Csak hát ez nem volt ugye. Pazarlás viszont, az két kézzel. És hogy még mi minden, azt inkább le se írom.


„Vidék úr, elhiszed, hogy tudnék neked olyan motoros csajt mutatni, akihez lenne kedved?” – kérdezte nemrég egy nagyon jó barátom. „Nem, nem tudsz.” És itt kapcsolódok a cikkekhez. Egy motoros nő azért lehet félelmetes, vagy kevésbé kívánatos hosszú távra, mert valahol a férfiak nagy része, ha hosszú távra gondolkodik, a gondoskodó családanyát, a jó háziasszonyt keresi (no meg, hogy a férfi legyen az irányító), és ebbe a képbe nem sok férfinak fér bele, hogy megtelik a hócipő asszonykánál, oldalba rúgja a vasat, és elmegy kiszellőztetni a fejét. Igen, vagánynak gondoljuk a legtöbb motoros nőt, és elismeréssel adózik a legtöbbünk feléjük. Nade egy házasság, az más, a legtöbb férfi (vagy magát annak gondoló büdösfarkú húgyagyú nagy kan) szemében. Talán, gondolhatjuk mi pasik, ha egy nő maga is motorozik, azt remélheti a pasi (ahogy én is anno), hogy ha asszonyka is szereti, akkor majd nem rendez nagyjelenetet minden egyes alkalommal, ha nekem telik meg a hócipő, és én rúgom oldalba a vasat, hogy kieresszem a gőzt. Vagy azt is talán joggal remélhetnénk mi pasik, hogy asszonyka, ha motorozik, nem lesz halálosan féltékeny a vasra, és nem aljaskodik addig, amíg meg nem telik a hócipő, és el nem adja az ember a vasat. (Ugye ez nálunk megtörtént.) Viszont sokan megrettennek, hogy elveszítik a domináns férfi illúzióját (általában eleve önbizalom-hiányosak vagy széttiport senkik igyekeznek maguk előtt fenntartani ezt az illúziót), ha az asszonykának van elég vagánysága, akaratereje meg önállósága, hogy pl. motorozzon. Mert akkor ugye nem uralkodhatnak rajta, és nem az történik, amit végre ők akarnak. Igen, én is ilyen széttaposott lelkű kis féreg vagyok, de nekem nem lett volna életem traumája, ha a csajom motorozik, és mindemellett ellátja a dolgát otthon, és még bizonyos dolgokban ő is irányít. Nekem nem. Fateromnak igen, és itt van a baj. Többek között.

A magam részéről elvesztettem a hitemet, hogy létezik olyan nő, aki elnézi a szenvedélyemet, tolerálja a tolerálhatatlan apámat, és még a háztartást is elvezeti (átvéve azt szegény nagybeteg anyámtól), és még az is elég neki, ami csekélyet én ezért cserébe nyújtani tudok. Merthogy a feje fölé jutó fedélen kívül nem tudok mit adni. Csak hát, amint az a she.hu cikkéből kiderül, elvárások, azok vannak.

Félelmetes motoros nő? Ugyan. Nem attól lesz félelmetes, hogy vagány, vagy hogy motorozik. Ez az egész világ a félelmetes, meg a sok húgyagyú barom, aki benne van.
  • Like
Reactions: 3 emberek

Hozzászólások

jól kicsúszott belőled :-D

ezt írtam a fészbúkos link alá:
"ennek is megvan a lélektana..., sok férfi szeretne magának határozott, magabiztos, önálló nőt, akire büszke lehet, akit a haverjai irigykedve nézhetnek, aztán mikor kiderül, hogy a nő tényleg nem szorul pátyolgatásra, önállóan hoz döntéseket, stb., akkor a férfiak egy része kevésnek érzi magát..., egy nő sem szereti magát kevésnek érezni, nemhogy egy férfi
tapasztalatom szerint kevés olyan férfi van, aki annyira magabiztos, hogy tényleg ilyen nő dukál mellé társnak"

a lényeg: én semmilyen összefüggést nem látok a motorozással kapcsolatban, tehát szerintem csak maga a motorozás nem ad annyi valós pluszt, mint amit a motorosok szeretnek magukról képzelni (ab ovo tökösség, vagányság, meg "a motorosok jó emberek" örökzöld...)

ennek ellenére szent meggyőződésem, hogy régebben a vagányabb emberek adták fejüket a motorozásra, manapság viszont azok kezdenek inkább motorozni, akik vagánynak szeretnének tűnni azáltal, hogy egy tökösnek gondolt közösség tagjává válnak, mert ettől várják, hogy a környezetük másként tekintsen rájuk

ha a motorosok is leállnának ezekkel az öntömjénező, proli szlogenekkel, a kutya sem akarna motorozni, csak aki tényleg erre született, a született motoros viszont magasról tesz rá, hogy tagja-e egy közösségnek, mivel nem ér rá ilyen hülyeségekkel foglalkozni a motoron ülve
 
Mindenkivel egyetértek.
Sajnos én is azt tapasztalom, hogy a vagány motoros nők félelmetesek a férfiak számára és igaza van Vidéknek, hogy hosszú távra mindenki otthon főzőcskéző, kedves asszonykát akar és nem egy amazont. Az amazonnal jó együtt motorozni, de otthonra kevés embernek kéne. :D
Kassai Lajos elmélete, hogy a nők minden olyan dolgot elvesznek a férfiaktól, amitől azok férfinak érezhették magukat. Ott van pl. a lovaglás - ő ezt szokta felhozni. Régen a férfiak lovagoltak, ma már a lovardák csak nőkkel vannak tele.
A férjem mindig büszke volt rá, hogy neki két olyan szenvedélye van, amit nők nem csinálnak. A motorozás és a boxolás. Nem kellett sok időnek eltelnie... Mondjuk állandóan fűz, hogy menjek le boxolni, mert az milyen jó sport, de én nem akarok... Gyanítom, hogy ez is valami csapda, amit később a szememre vetne. :D
Mondjuk ha egy nőt megkérdeznének, ő elmondaná, hogy szerinte mi az, amitől egy férfi férfias, és nem feltétlenül az, hogy motorozik-e. Csak hát ezt nem kérdezik meg a nőktől. Ellenben a férfiak minden alkalmat megragadnak, hogy elmondják, hogy egy rendes nőnek hogyan kellene viselkednie.
 
Mi legalább elmondjuk, a ti elvárásaitokat meg találjuk ki, ugye?;):D:D:D
Naszóval, teljesen egyetértek én is, tehát a motorozás nem ok, hanem tünet;):D:D:D
Van egyébként néhány nő, akinél pár másodpercig komolyan elgondolkozok, hogy jó lett volna idejében megtudni, hogyan lehet egy ilyen nőt megérdemelni. Viszont rögtön jön a kontra: és neki vajon jó lett volna-e?:pMilyen kevés, magát férfinak gondoló valaki gondolkozik el ezen! És mennyivel kevesebb sebet vágnánk egymáson, ha ezen MINDENKI elgondolkozna!

Motorozni jó. Semmilyen kivetnivalót nem találok benne. Aki meg tudja szerezni a jogsit, és nem egy közveszélyes barom, mért tagadnánk meg tőle ezt az érzést? Tökmindegy, nő vagy férfi. (Ugye én konzervatív barom vagyok, nálam csak ez a két kategória létezik.) Nehogy már egy párkapcsolat sikere azon múljon, hogy az egyik megtiltja a másiknak, hogy néha egy kicsit jól érezze magát, megcsalás nélkül. Kíváncsi vagyok azoknak a pasiknak a véleményére, akiknek motoros csajuk van!
 
A férjemnek az van. Ő már így kapott, hogy motoros voltam, időnként mégis rátör, hogy megpróbál átnevelni... végülis fél sikerrel, mert azért működnek az anyai ösztöneim, tehát nyilván sok mindent nem teszek meg így, hogy van két gyerekem, amit régebben megtettem volna. Pl. gyakran előfordul, hogy csak úgy felülnék a motorra és világgá mennék, de aztán mégis maradok...
 
Na látod, ez a világgá menés hiányzik nekem is. Nem tiltja senki az égegyadta világon. Csak ki kell bírni, amit kapsz miatta:morog::üvölt::ninja::karate::lovag:

Volt barátnőmnek (a motorosnak) is volt egy ilyen beszólása időnként: "Menjünk világgá!" OK mondom, és vettem a kabátom. Nagyot nézett, hogy még egy ilyen pasija nem volt, aki ezt komolyan vette volna... Na őt kár volt elveszíteni. De tartósan úgyse lett volna boldog velem, és mivel szerettem, elengedtem.:csam:
 
A hülyeség rohadtul lassan gyógyul, ha egyáltalán...Többnyire csak transzformál... a 20-as éveim elején adtam fel "végleg" az álmot, hogy motorozni fogok, hogy valaha is egyáltalán megengedhetem magamnak. Na ja, Somogy ma sem a tejjel-mézzel folyó Kánaán, főleg nem volt az 20-24 évvel ezelőtt egy pályakezdő forgácsolónak. Cseszettül nem azzal voltam elfoglalva, hogy "jajj, vajon motoros macsó lesz-e a hölgy" akivel esetleg esténként merő unaloműzésként / előjáték gyanánt összemérjük, kinek hosszabb, hanem hogy egyáltalán szóba áll-e velem valaki, amikor a legtávolabbi belátható horizonton esély nem mutatkozik arra, hogy valaha is lehetőségem lesz önálló egzisztenciára / hogy bárki is a másik nem táborából komolyan vegyen hosszabb távra tervezés szempontjából. Mert szép dolog a szerelem, csak kurvára nehéz vele jóllakni, és az áramszolgáltató sem ismeri el pl. konvertibilis valutának... és a napi filléres gondok a legvakabb lávot is képesek hazacseszni záros határidőn belül(személyes tapasztalat, nagyon fiatalon eldöntöttem, hogy ennek én esélyt sem adok). Szóval elkezdtem erre rágyúrni, és minden mást ennek rendeltem alá, de amúgy nem kispályás módon. Tehát feltűrtem az ingem ujját, nekifeszültem szembehunyva, majd amikor kinyitottam a szemem a nagy erőlködés végén, azt vettem észre, hogy 40 elmúltam, az egzisztencia / háttér a tervezéshez megvan, csak kurvára nincs rá igény (még mindig). Szóval, mostantól mindenki bő nyállal, "eddig nem köllött, akkó mosmá' nem köll kapkonni" én motorozni fogok, és ha valaki erről ezután megpróbál lerángatni bármilyen indokkal, annak az isten irgalmazzon, mert én kurvára nem fogok. Oszt' ha valakinek nagyobb van, hát örüljön neki. De csak magának...

Szóval: nem értem rá sosem ilyenen dilemmázni, hogy félelmetes-e egy motoros nő. Először is: sosem voltam "veszélyeztetve". Másodszor: sosem "macsót" láttam bennük, hanem a "szokatlant". De ez is a múlté, már látok ilyent eleget :D így szerintem sokuk már fel sem tűnik. Motorokra felkapom a fejem, ha a stílus, és a hang passzol, de a "lovas" már hidegen hagy nemtől függetlenül. Mert bohócnak már tényleg öreg vagyok.
 
Igazság szerint ez a párkapcsolatosdi baromság nekem se volt betervezve. Ez csak úgy gyütt... a második jó is volt, de a többi, hát... szóval ölég is vót erre az életre... Sajnos a tulajdonképpeni álmaim motorja, aki 18 évig volt a társam, és aki terveim szerint maradt volna örökre, ő is emiatt lett oda (az én szempontomból, hála Istennek meg egy-két embernek, jobb helyen van, mint nálam lett volna...) De ezt soha nem fogom megbocsátani a drágalátosnak. Úgyhogy a felmerülő problémák miatt MINDENKINEK azt javaslom, gyűjtse szépen össze a zsét az öregek otthonára, addig motorozzon meg érezze jól magát, alkosson, tegye jobbá a világot az alkotásaival, a munkájával, és barátkozzon a motorosokkal, legyenek azok bármilyen nemből valók. Többek között azért, mert egy barátság sokkal többet elbír és megenged, mint egy párkapcsolat.:csam:
 
Nekem egy dolgot magyarázzatok meg srácok, mert azt piszkosul nem értem... Rendszeres a környezetemben az, hogy van egy kapcsolat, ahová becsúszik a baba, és rögtön kiderül, hogy nem klappol a sztori és egymás agyára mennek a kedves felek. Ezek után van ahol a harmadik gyerek is "becsúszik". Most mondja meg nekem valaki, ha ennyire szar a szitu a nővel, miért kell tovább dugni a következő n-ik kölökig és miért nem hagyjátok ott?
 
Ez egyébként mindenkinél más. Az gondolom evidens, hogy mindenkinél más az érzékenység a teherbe esésére, ez is benne lehet, mert van akit 5 éve töltenek tele naponta kétszer, bérbe is, és még a beültetés se jön össze, van akinek meg csak megnézed a cicijeit három méterről és már terhes is.
Nálunk ez úgy volt, hogy kipróbáltuk a naptár módszert, ebből lett a kisebbik. Amikor a gyerek még nagyon kicsi, akkor többnyire, pláne a gyakorlatlanoknak (mint én voltam), még nem feltűnő, hogy itt bizony nagy a baj, vagy reménykednek (mint én), hogy majdcsak alakul valami jobb irányba. Namost ugye itt még visszafordítható, ha valaki akar a jó irányba módosulni. Nálunk ugye meg ahelyett, hogy javult volna a helyzet, gyönge kezdés után erőteljes visszaesés volt tapasztalható. Amíg ugye egy nőnek nincs gyereke, nem látja az ember, milyen anya lesz. Alapvetően az ő családjában (vagy élethelyszínén) látott viselkedésmintákat fogja továbbvinni. Ugye mire én megtudtam, milyen helyszínen nőtt fel (az nem család volt, az csak egy helyszín), addigra rég késő volt.
Egyébként, mivel küllemre a kisebbik leány egy az egyben olyan, mint az anyja, párakban fölmerült, hogy "bérbe készült". A drága nővérénél ugyanez volt a helyzet, csak vőtárs ugye gazdag vállalkozó, ott a szülőágyon rögtön elvégeztették a genetikai vizsgálatot (az eredményt természetesen nem tudom). Nincs pénzem genetikai vizsgálatra, ez igazából mindegy is, a természete az enyémre hajaz (igaz, már most 7 évesen hatékonyabban hazudik, mint az anyja), talán remélhetem majd, hogy néha majd rám néz, él-e még a vén szar, és nem kéthónapos hulla állapotban találnak rám, amikor a szomszédok már tényleg nem bírják a hullaszagot.
Alapvetően a gyerekek miatt maradtam vele együtt, mert úgy gondoltam, egészségesebb, ha mindkét szülőjét családban látja, akkor ragad rá némi (ha szerencséje van) egészséges nemiszerep-kép. Csak hát ugye ehhez normálisnak kellett volna lenni a másik félnek. Így kétfelé vannak nevelve, és lesz személyiségzavar meg hazudozás meg lázadozás gazdagon (a nagyobbiknál, pedig még csak 9, teljes az előbb említett paletta). A nagyobbik jó eséllyel drogos, a kisebbik jó eséllyel alkoholista lesz, majd rohangálhatok az egyiket az egyik, a másikat a másik árokból összeszedni. Szép jövő, pláne egy nem is rossz eredménnyel végzett pedagógus számára.
Reméltem, hogy a drágajó (még) feleségem talán hálás lesz egy kicsikét, hogy kiemeltem a rossz körülmények közül. Hát van aki a szarban szeret fetrengeni, és csakis azért kell neki a gyerek, mert bevételi forrás, zsarolási ürügy, hogy jól megfejje az apjukat. Ne higgyétek, hogy büszke vagyok rá, hogy akkor 3 diplomával megettem a legegyszerűbb, legaljasabb női trükköt, a gyerekkel pasifogást. Én úgy érzem, és a környezetem úgy látja, hogy én mindent megtettem, hogy kihozzam a helyzetből, amit lehet, hogy egyben maradjon, és egészséges is legyen a család. Sőt, többet is, mint kellett volna. Nem fényezni akarom itt magamat. Nem vagyok benne biztos, hogy jó ember vagyok. De próbálok az lenni, és ami tőlem telik, megtenni azért a két kölökért, ha már voltam olyan hülye, hogy megcsináltam őket. Élve mégse temethetem el őket. Pedig ilyen anyának mondott személy mellett, lehet jobban járnának.
Szóval inkább csináltam volna kisszéket. Arra legalább leülhetnék öregkoromban.
Remélem, ez megmagyarázza a kérdésed. Legalábbis az én részemről.:love:
 
A másodikra nem adtál magyarázatot, csak az elsőre, hogy az becsúszott a naptár módszer mellé. A második miért is?
 
Naszóval, az első az úgy jött össze, hogy az őelőtte levő barátnőmben tökéletesen meg lehetett bízni (hú de ritka!), és ha ő aztat mondta, hogy jöhetek, akkor jöhettem, és nem kellett a fejemnek fájnia utána. Azt hittem én barom, hogy más is így van, 31 évesen már a feje lágya benőtt, és felelősségteljesen gondolkozik. Azt mondta, jöjjek, jöttem. Aztán amikor a nyakába kapta a lábait, és rihegve-röhögve bekérdezte, hogy "Így kell csinálni, hogy bent maradjon?", abban a pillanatban tudtam, hogy át lettem b...va, de úgy szó szerint. Mondjuk az is igaz, hogy nekem se tartott senki Kalasnyikovot a fejemhez, hogy d.gjam meg. Két évre rá a második csúszott be úgy, hogy nem működött a naptármódszer - vagy előre gyártott volt az elem egyesek szerint, de ez most már mindegy is.

Belegondoltatok már, mennyire gáz, hogy egy alapvetően csajos oldalon ír egy pasi az intim dolgairól, amikre, hogy finoman fogalmazzak, nem lehet büszke? :confused::nemnem:
Visszatérve az eredeti felvetésre, a szex az nagyon komoly összetartó tényező. (Egy nő vonzerejében komoly, ha nem épp a legnagyobb tétel, hogy megkapható-e!) Ha a partner élvezi, tetszik neki, amit a másik csinál, akkor az ember fiának vagy lányának ez egy pozitív visszajelzés, önbizalmat ad. A magam részéről talán azt élveztem leginkább az együttlétekben, legyen szó bármelyik barátnőmről (nem volt sok), hogy tetszett nekik, amit csináltam. Igaz, volt egy-két emlékezetes fiaskó, az elsőnél és az utolsónál is: olyan beszólások, hogy normális ember hülyére verte volna ott a helyszínen, én meg mintha mi se történt volna, végigcsináltam az aktust:heureka:
 
Sose felejtem el, van egy kolléganőm, akinek akkor, amikor a jelenlegi iskolámba kerültem, komoly családi gondjai voltak. Egy alkalommal segítettem neki egy kiállítás előkészületeiben, és beszélgettünk. Őszintén megdöbbent, hogy egy pasival ilyeneket is meg lehet beszélni. A legtöbb pasinak ez ciki, tabu. Velem meg lehet ilyeneket is beszélni, mert úgy gondolom, inkább tegyük tisztába a dolgokat, azzal talán segítünk is egy-két emberen, mint hogy agyonhallgassuk, és mindenki némán szenvedjen magában. Szerintem egy csajnak, nőnek se árt, ha olvas egy pasi ilyen irányú gondolatairól, még akkor is, ha az nem biztos, hogy átlagos.:love:
 

Blogbejegyzés információ

Szerző
Vidék
Olvasás
1,097
Hozzászólások
30
Utolsó frissítés

Motoros blogok további bejegyzései

Vidék további bejegyzései

Oszd meg ezt a bejegyzést

CsamShop kendők

Back
Oldal tetejére