Ezen kis írás apropóját két, ugyanazon a napon olvasott, egyenként is elgondolkodtató cikk adja. No meg egy beszélgetés, ami tegnap este zajlott egy ismerős hölgy és köztem. Tudjátok, hogy pasi vagyok. Viszont pillanatig sem hiszem, hogy egyrészt jó pasi, másrészt hogy általánosítható az esetem. Viszont megosztanám veletek, mit gondolok erről az egészről, csak hogy egy pasi véleményét is olvashassátok a témában. Nem mintha általánosítható lenne, vagy valakit is meg kívánna kímélni. Eredetileg sokkal hosszabb volt, de rájöttem, minek ismételjem magam az unásig
Az egyik cikk Németh Angéla itt olvasott cikke, ami bevallottan gondolatébresztő, vitaindító célú. A másik pedig, és ezt lehet, hogy nem gondolnátok, de egy csajos oldal cikke. Talán rákerestetek már pár dologra a she.hu-n (ez itt nem reklám akart lenni, nekem is automatán dobja föl, mikor kilépek a frímélről). Érdekes cikkek vannak időnként. Tanultam pszichológiát, és érdekel, hogyan gondolkodnak mások, hogy több dolgot tudjak megérteni és ezáltal tolerálni. Ez az én szakmámban (középiskolai tanár) szerintem fontos. Egyrészt, hogy ne nehezítsem meg óra alatt a saját munkámat, másrészt, ha valaki segítséget, tanácsot kér (gyakran megesik), valami értelmeset (vagy annak tűnőt) tudjak neki mondani
És akkor olvasom ugye a cikket a nőről, aki leírja, hogy mindent szeretett a férjében, csak hát a szex, az szűnt meg egy idő után. Humoros, szorgalmas, megértő, kulturált, csöppet sem agresszív volt a férje. Csak hát a szex, az nem működött. És hát, ott kellett hogy hagyja. És itt jutott eszembe az én drágajó feleségem (sajnos pillanatnyilag jogilag még az, de már nem sokáig). Micsoda igényei voltak! Csak hát, tudjátok, én ilyen konzervatív barom vagyok, azt gondolom, nem ártott volna valamit lerakni az asztalra, hogy onnét követelései lehessenek. Csak hát ez nem volt ugye. Pazarlás viszont, az két kézzel. És hogy még mi minden, azt inkább le se írom.
„Vidék úr, elhiszed, hogy tudnék neked olyan motoros csajt mutatni, akihez lenne kedved?” – kérdezte nemrég egy nagyon jó barátom. „Nem, nem tudsz.” És itt kapcsolódok a cikkekhez. Egy motoros nő azért lehet félelmetes, vagy kevésbé kívánatos hosszú távra, mert valahol a férfiak nagy része, ha hosszú távra gondolkodik, a gondoskodó családanyát, a jó háziasszonyt keresi (no meg, hogy a férfi legyen az irányító), és ebbe a képbe nem sok férfinak fér bele, hogy megtelik a hócipő asszonykánál, oldalba rúgja a vasat, és elmegy kiszellőztetni a fejét. Igen, vagánynak gondoljuk a legtöbb motoros nőt, és elismeréssel adózik a legtöbbünk feléjük. Nade egy házasság, az más, a legtöbb férfi (vagy magát annak gondoló büdösfarkú húgyagyú nagy kan) szemében. Talán, gondolhatjuk mi pasik, ha egy nő maga is motorozik, azt remélheti a pasi (ahogy én is anno), hogy ha asszonyka is szereti, akkor majd nem rendez nagyjelenetet minden egyes alkalommal, ha nekem telik meg a hócipő, és én rúgom oldalba a vasat, hogy kieresszem a gőzt. Vagy azt is talán joggal remélhetnénk mi pasik, hogy asszonyka, ha motorozik, nem lesz halálosan féltékeny a vasra, és nem aljaskodik addig, amíg meg nem telik a hócipő, és el nem adja az ember a vasat. (Ugye ez nálunk megtörtént.) Viszont sokan megrettennek, hogy elveszítik a domináns férfi illúzióját (általában eleve önbizalom-hiányosak vagy széttiport senkik igyekeznek maguk előtt fenntartani ezt az illúziót), ha az asszonykának van elég vagánysága, akaratereje meg önállósága, hogy pl. motorozzon. Mert akkor ugye nem uralkodhatnak rajta, és nem az történik, amit végre ők akarnak. Igen, én is ilyen széttaposott lelkű kis féreg vagyok, de nekem nem lett volna életem traumája, ha a csajom motorozik, és mindemellett ellátja a dolgát otthon, és még bizonyos dolgokban ő is irányít. Nekem nem. Fateromnak igen, és itt van a baj. Többek között.
A magam részéről elvesztettem a hitemet, hogy létezik olyan nő, aki elnézi a szenvedélyemet, tolerálja a tolerálhatatlan apámat, és még a háztartást is elvezeti (átvéve azt szegény nagybeteg anyámtól), és még az is elég neki, ami csekélyet én ezért cserébe nyújtani tudok. Merthogy a feje fölé jutó fedélen kívül nem tudok mit adni. Csak hát, amint az a she.hu cikkéből kiderül, elvárások, azok vannak.
Félelmetes motoros nő? Ugyan. Nem attól lesz félelmetes, hogy vagány, vagy hogy motorozik. Ez az egész világ a félelmetes, meg a sok húgyagyú barom, aki benne van.
Az egyik cikk Németh Angéla itt olvasott cikke, ami bevallottan gondolatébresztő, vitaindító célú. A másik pedig, és ezt lehet, hogy nem gondolnátok, de egy csajos oldal cikke. Talán rákerestetek már pár dologra a she.hu-n (ez itt nem reklám akart lenni, nekem is automatán dobja föl, mikor kilépek a frímélről). Érdekes cikkek vannak időnként. Tanultam pszichológiát, és érdekel, hogyan gondolkodnak mások, hogy több dolgot tudjak megérteni és ezáltal tolerálni. Ez az én szakmámban (középiskolai tanár) szerintem fontos. Egyrészt, hogy ne nehezítsem meg óra alatt a saját munkámat, másrészt, ha valaki segítséget, tanácsot kér (gyakran megesik), valami értelmeset (vagy annak tűnőt) tudjak neki mondani
És akkor olvasom ugye a cikket a nőről, aki leírja, hogy mindent szeretett a férjében, csak hát a szex, az szűnt meg egy idő után. Humoros, szorgalmas, megértő, kulturált, csöppet sem agresszív volt a férje. Csak hát a szex, az nem működött. És hát, ott kellett hogy hagyja. És itt jutott eszembe az én drágajó feleségem (sajnos pillanatnyilag jogilag még az, de már nem sokáig). Micsoda igényei voltak! Csak hát, tudjátok, én ilyen konzervatív barom vagyok, azt gondolom, nem ártott volna valamit lerakni az asztalra, hogy onnét követelései lehessenek. Csak hát ez nem volt ugye. Pazarlás viszont, az két kézzel. És hogy még mi minden, azt inkább le se írom.
„Vidék úr, elhiszed, hogy tudnék neked olyan motoros csajt mutatni, akihez lenne kedved?” – kérdezte nemrég egy nagyon jó barátom. „Nem, nem tudsz.” És itt kapcsolódok a cikkekhez. Egy motoros nő azért lehet félelmetes, vagy kevésbé kívánatos hosszú távra, mert valahol a férfiak nagy része, ha hosszú távra gondolkodik, a gondoskodó családanyát, a jó háziasszonyt keresi (no meg, hogy a férfi legyen az irányító), és ebbe a képbe nem sok férfinak fér bele, hogy megtelik a hócipő asszonykánál, oldalba rúgja a vasat, és elmegy kiszellőztetni a fejét. Igen, vagánynak gondoljuk a legtöbb motoros nőt, és elismeréssel adózik a legtöbbünk feléjük. Nade egy házasság, az más, a legtöbb férfi (vagy magát annak gondoló büdösfarkú húgyagyú nagy kan) szemében. Talán, gondolhatjuk mi pasik, ha egy nő maga is motorozik, azt remélheti a pasi (ahogy én is anno), hogy ha asszonyka is szereti, akkor majd nem rendez nagyjelenetet minden egyes alkalommal, ha nekem telik meg a hócipő, és én rúgom oldalba a vasat, hogy kieresszem a gőzt. Vagy azt is talán joggal remélhetnénk mi pasik, hogy asszonyka, ha motorozik, nem lesz halálosan féltékeny a vasra, és nem aljaskodik addig, amíg meg nem telik a hócipő, és el nem adja az ember a vasat. (Ugye ez nálunk megtörtént.) Viszont sokan megrettennek, hogy elveszítik a domináns férfi illúzióját (általában eleve önbizalom-hiányosak vagy széttiport senkik igyekeznek maguk előtt fenntartani ezt az illúziót), ha az asszonykának van elég vagánysága, akaratereje meg önállósága, hogy pl. motorozzon. Mert akkor ugye nem uralkodhatnak rajta, és nem az történik, amit végre ők akarnak. Igen, én is ilyen széttaposott lelkű kis féreg vagyok, de nekem nem lett volna életem traumája, ha a csajom motorozik, és mindemellett ellátja a dolgát otthon, és még bizonyos dolgokban ő is irányít. Nekem nem. Fateromnak igen, és itt van a baj. Többek között.
A magam részéről elvesztettem a hitemet, hogy létezik olyan nő, aki elnézi a szenvedélyemet, tolerálja a tolerálhatatlan apámat, és még a háztartást is elvezeti (átvéve azt szegény nagybeteg anyámtól), és még az is elég neki, ami csekélyet én ezért cserébe nyújtani tudok. Merthogy a feje fölé jutó fedélen kívül nem tudok mit adni. Csak hát, amint az a she.hu cikkéből kiderül, elvárások, azok vannak.
Félelmetes motoros nő? Ugyan. Nem attól lesz félelmetes, hogy vagány, vagy hogy motorozik. Ez az egész világ a félelmetes, meg a sok húgyagyú barom, aki benne van.