Lengyel viszonylatban rekkenő hőségben kezdtem meg a visszautat Łęknica irányába. Olyannyira nem esett jól a meleg, hogy puritán szokásaimat félredobva megálltam egy kúton, hogy valami citromos, hideg, cukros löttyöt vegyek magamnak. A hagyományos értékrendem miatt győzött a Pepsi! Miután kiszottyolgattam magam, azon filóztam útközben, hogy a fél vesémet odaadnám, ha végre újra leszakadna az ég, és valamelyest felfrissülne a levegő. Imáim meghallgatásra találtak, bár nem éppen így gondoltam.
Már Zielona Góra-ban jártam, mikor a város nyugati része fölött fekete viharfelhők jelentek meg. Gyorsan feltérképeztem szemmel, mivel nem tűnt nagynak a pamacs, gondoltam, max. 10 perc és túl leszek rajta. Nem is bíbelődtem az esőruhával, a testem is szomjazta a vizet, gondoltam, egy kis ázás majd felfrissít. Köldökig dekoltált dzsekiben rongyoltam be a viharba, ami nemhogy nem enyhült, de még újabb szintet ugrott meg.
Már minden motoros az út szélén dekkolt valami menedék alá rejtőzve, de nekem akkor már mindegy volt. Csak arra tudtam gondolni, hogy a magyar egy büszke lovas nemzet, tudja meg hát mindenki, hogy nem hajlik a gerincünk viharban sem!
Ennek a nagy önérzetnek az lett a vége, hogy a végül 3/4 óráig tartó zivatar után szemerkélő esőben tökig elázva estem be Łęknica-ba. Gyorsan kértem egy telefonos segítséget otthonról, mégis mire számíthatok a továbbiakban a csapadékot illetően. Pár óra szárazság után egész éjjel esni fog, de másnap du. 4-kor kitisztul az ég - hangzott a válasz.
Ki is néztem magamnak egy fedett szállást, ahol a legolcsóbb bungaló 170 PLN-be került (volna), de a tulaj, aki - milyen meglepő - szintén motoros, ráadásul tavaly járt Budapesten és Erdélyben is, csak nekem, csak most odaadta az egyébként német turistáknak kialakított fullos vityillót 150-ért. Éljen a lengyel-magyar motoros barátság!
Amíg becuccoltam, kisütött a nap is, így rögtön megkezdtem a motoros-gyalogos túrámat a Muskaui park lengyel oldalán. Elsőnek egy erdei cross-pályát kerestem fel, aminek egyszerűen nem találtam meg a hivatalos bejáratát, így egy idő után megunva az erdei motorozást, a gépet hátrahagyva gyalogosan indultam felfedező útra.
További képek:
https://www.facebook.com/pg/MoncA.motoron/photos/?tab=album&album_id=138566531223913&__tn__=-UC-R
Csatolás megtekintése 17657 Csatolás megtekintése 17658 Csatolás megtekintése 17659 Csatolás megtekintése 17660 Csatolás megtekintése 17661 Csatolás megtekintése 17662 Csatolás megtekintése 17663 Csatolás megtekintése 17664 Csatolás megtekintése 17665 Csatolás megtekintése 17666
Már Zielona Góra-ban jártam, mikor a város nyugati része fölött fekete viharfelhők jelentek meg. Gyorsan feltérképeztem szemmel, mivel nem tűnt nagynak a pamacs, gondoltam, max. 10 perc és túl leszek rajta. Nem is bíbelődtem az esőruhával, a testem is szomjazta a vizet, gondoltam, egy kis ázás majd felfrissít. Köldökig dekoltált dzsekiben rongyoltam be a viharba, ami nemhogy nem enyhült, de még újabb szintet ugrott meg.
Már minden motoros az út szélén dekkolt valami menedék alá rejtőzve, de nekem akkor már mindegy volt. Csak arra tudtam gondolni, hogy a magyar egy büszke lovas nemzet, tudja meg hát mindenki, hogy nem hajlik a gerincünk viharban sem!
Ennek a nagy önérzetnek az lett a vége, hogy a végül 3/4 óráig tartó zivatar után szemerkélő esőben tökig elázva estem be Łęknica-ba. Gyorsan kértem egy telefonos segítséget otthonról, mégis mire számíthatok a továbbiakban a csapadékot illetően. Pár óra szárazság után egész éjjel esni fog, de másnap du. 4-kor kitisztul az ég - hangzott a válasz.
Ki is néztem magamnak egy fedett szállást, ahol a legolcsóbb bungaló 170 PLN-be került (volna), de a tulaj, aki - milyen meglepő - szintén motoros, ráadásul tavaly járt Budapesten és Erdélyben is, csak nekem, csak most odaadta az egyébként német turistáknak kialakított fullos vityillót 150-ért. Éljen a lengyel-magyar motoros barátság!
Amíg becuccoltam, kisütött a nap is, így rögtön megkezdtem a motoros-gyalogos túrámat a Muskaui park lengyel oldalán. Elsőnek egy erdei cross-pályát kerestem fel, aminek egyszerűen nem találtam meg a hivatalos bejáratát, így egy idő után megunva az erdei motorozást, a gépet hátrahagyva gyalogosan indultam felfedező útra.
További képek:
https://www.facebook.com/pg/MoncA.motoron/photos/?tab=album&album_id=138566531223913&__tn__=-UC-R
Csatolás megtekintése 17657 Csatolás megtekintése 17658 Csatolás megtekintése 17659 Csatolás megtekintése 17660 Csatolás megtekintése 17661 Csatolás megtekintése 17662 Csatolás megtekintése 17663 Csatolás megtekintése 17664 Csatolás megtekintése 17665 Csatolás megtekintése 17666
