Állítólag lovas nemzet vagyunk. Miért ne lehetnénk motoros nemzet, gondolták oly sokan oly sokszor, a világégés után is szinte azonnal beindult a motorgyártással együtt a motorversenyzés is. Számtalan nagy nevet lehet felsorolni, nem akarok megsérteni senkit azzal, hogy őt magát vagy rajongottját kihagyom. Sőt, Győrben versenyzőképzés is van, legalábbis a gyorsasági szakágban.
Más kérdés, hol versenyezzünk? Vannak pályáink, voltak is. A Hungaroring szinte mindig foglalt. Van a Pannoniaring, a Rábaring, és még mások is. Eleink a Népligetben, szalmabálák között vívták késhegyre menő csatáikat. Számos krosszpálya üzemelt, salakpályák is voltak. Igen, így, múlt időben. Emlékszem, suttyó kölökként, amikor motorostalákozók se voltak, ott ültem apám mögött a csepptankos CZ-n, mentünk Cserénfára, a közeli kis somogyi falucska krosszversenyére, mert betétprogramként fellépett akkori kedvencem, a Dolly Roll (még valahol talán megvan az a dedikált fénykép is, amit akkor, ott írt alá nekem Dolly). Varázslatos hely volt. Rengeteg ember, pörgős programok, sétarepülés helikopterrel, amit akarsz. EB futamot is rendeztek ott. Gyakorlatilag az egész falu abból élt. Aztán jöttek előírások, és olyan tulajdonosok, akik csak kivették a pénzt a versenyekből, befektetni semmit nem voltak hajlandók. Ennek a hozzáállásnak a következményeit mindenki ismeri. Még a salakmotoros szakággal megpróbálkoztak, aztán befulladt az egész. Talán még megvannak a modern kinézetű felvételi épület romjai, ha azóta teljesen szét nem hordták az egészet.
Szintén Somogyban van Sávoly is, ahova a Balatonringet akarták felépíteni. Az alapkő letétele mindössze 11 éve volt, Talma is ott volt, és nagy reményekkel nyilatkozott. Aztán telekviták, tulajdonosváltások sora jött, és az aszfaltcsík már el se készült. Azóta változtak a szabályok, a területen már nem is lehetne az előírásoknak megfelelő pályát építeni.
Most újabb alapkövet tettek le. Mi lesz ebből?
A szabályok változnak. Egy ideig megérti az ember, mondja, hogy a versenyzők, nézők, technikai személyzet biztonságáról van szó, de egy idő után azért mégiscsak megmozdul az ember bal vállán ülő szarvacskás egyén, és belesúg a fülünkbe. Vajon ez az egész nem azért van-e, hogy a kis nemzetek kicsik is maradjanak, és a nagyok még nagyobbak legyenek? Vajon kell-e nekünk, közismert pénzhiányunk ellenére, fölfelé erőlködnünk? Vagy ez is csak jól jön valakinek anyagilag, mint a hamisnak bizonyult remények a Pannonia márka föltámasztásával? Meddig lehet még büntetlenül kihasználni a lelkesedést?
A Somogyi Hírlap címlapján két Simson megy a sávolyi nyomvonal porában. Hatásvadász sajtófotó a szánalmas valóságról. Minek van így értelme?
Más kérdés, hol versenyezzünk? Vannak pályáink, voltak is. A Hungaroring szinte mindig foglalt. Van a Pannoniaring, a Rábaring, és még mások is. Eleink a Népligetben, szalmabálák között vívták késhegyre menő csatáikat. Számos krosszpálya üzemelt, salakpályák is voltak. Igen, így, múlt időben. Emlékszem, suttyó kölökként, amikor motorostalákozók se voltak, ott ültem apám mögött a csepptankos CZ-n, mentünk Cserénfára, a közeli kis somogyi falucska krosszversenyére, mert betétprogramként fellépett akkori kedvencem, a Dolly Roll (még valahol talán megvan az a dedikált fénykép is, amit akkor, ott írt alá nekem Dolly). Varázslatos hely volt. Rengeteg ember, pörgős programok, sétarepülés helikopterrel, amit akarsz. EB futamot is rendeztek ott. Gyakorlatilag az egész falu abból élt. Aztán jöttek előírások, és olyan tulajdonosok, akik csak kivették a pénzt a versenyekből, befektetni semmit nem voltak hajlandók. Ennek a hozzáállásnak a következményeit mindenki ismeri. Még a salakmotoros szakággal megpróbálkoztak, aztán befulladt az egész. Talán még megvannak a modern kinézetű felvételi épület romjai, ha azóta teljesen szét nem hordták az egészet.
Szintén Somogyban van Sávoly is, ahova a Balatonringet akarták felépíteni. Az alapkő letétele mindössze 11 éve volt, Talma is ott volt, és nagy reményekkel nyilatkozott. Aztán telekviták, tulajdonosváltások sora jött, és az aszfaltcsík már el se készült. Azóta változtak a szabályok, a területen már nem is lehetne az előírásoknak megfelelő pályát építeni.
Most újabb alapkövet tettek le. Mi lesz ebből?
A szabályok változnak. Egy ideig megérti az ember, mondja, hogy a versenyzők, nézők, technikai személyzet biztonságáról van szó, de egy idő után azért mégiscsak megmozdul az ember bal vállán ülő szarvacskás egyén, és belesúg a fülünkbe. Vajon ez az egész nem azért van-e, hogy a kis nemzetek kicsik is maradjanak, és a nagyok még nagyobbak legyenek? Vajon kell-e nekünk, közismert pénzhiányunk ellenére, fölfelé erőlködnünk? Vagy ez is csak jól jön valakinek anyagilag, mint a hamisnak bizonyult remények a Pannonia márka föltámasztásával? Meddig lehet még büntetlenül kihasználni a lelkesedést?
A Somogyi Hírlap címlapján két Simson megy a sávolyi nyomvonal porában. Hatásvadász sajtófotó a szánalmas valóságról. Minek van így értelme?
