Március 12.
Landoltunk 3 hét után itthon. Életem nyaralása volt... Már gyanús volt, hogy hárman írtak rám előtte, ha tudsz maradj kint. Igazuk volt. A facebook már napok óta tele volt üres boltok képeivel... karácsony lesz vagy mitöcs? Agyhalott pánikbetegek közé landoltunk.
A reptéren 2 mentős volt a repülőgép ajtajában, illedelmesen "jó reggelt!" kívántak és beszélgettek tovább. A folyosó végén 8 rendőr állt sorfalat, a kilencedik megkérdezte honnan jöttünk. Mintha az összes utas nem lenne regisztrálva a reptéri rendszerekbe, nem úgy mint a hetes busz lógósai...
Szóval az érkezésünkre kizavartak feleslegesen úgy 10 embert a hivatásos állományból, akik mondjuk vagy alhattak volna tekintettel a hajnali időpontra, vagy bármi más jóval kellemesebb tevékenységet végezhettek volna...
Felhúztam a hegyre a 25 kilós bőröndöt, az utolsó két km-en telefonos segítséget kértem az egyik szomszédtól. Röhögve kérdezte, de ugye nem hoztál koronát? Nem, de adok neki raklapot, mert épp raklap bútort akar építeni. Maradt még 25 raklapom.
Március 13-20.
Felhívtam pár barátot, hogy hoztam nekik szajrét Thaiföldről, mindegyik azt mondta majd két hét múlva találkozzunk. Hiába mondom, hogy Thaiföld nem veszélye zóna, nekik az már Ázsia, tehát ha Ázsia, akkor az Kína, ha Kína, akkor meg Vuhan. Bár onnan Vuhan 2000 km-re van van, mint ide London, de hát ha ennyi az ész, akkor csak ennyi. Hát jó, úgy tűnik már megint leprás lettem... A többiekkel már nem is próbálkoztam randizni...
Napok, hetek teltek el, közben rendberaktam a papírmunkát ami itthon várt, a kőműves nekiált burkolni. Online tartom a kapcsolatot a külvilággal, meg azokkal akik itt élnek. A járólap kevés lett. Olasz. Úgy néz ki egy ideig nem hoznak...
A túlvásárolt kémény elemeket vissza lehetett vinni, visszavették némi veszteséggel.
Egyenlőre a hegyen csavargunk Macival, néha találkozunk a szomszédokkal akik kutyás sétáltatnak, hogy legyen illúzióm a szabadságra. Andi barátném negyvenedik szülinapján már kijárási korlátozás volt. Belógtam érte a városba, mert hetek óta ő is az önként vállalt karanténba nyomta, és hogy még ezt április 11-ig meghúzzák, kissé kezdett befordulni.
Lemondták az áprilisi melókat.
Aztán a májusiakat is.
Katás vagyok, júniusig nem kell járulékot fizetni. Hát na ja.
Március 24.
Lejárt az önként vállalt karantén, de április 11-ig toljuk tovább a szopórollert kollektíven. Lemondták az egyik június eleji melót is. Mondom a kőművesnek, szopás van, keress fizetőképesebb ügyfelet, ne haragudj, zéró a bevételem.
Esetleg ha tudsz melót, szólj. Ok, holnap gyere lambériát festeni. Zsír, akkor ki lesz fizetve a telefonszámla.
Átnyálaztam a bankszámlát meg a malacpersejt, hátbazmeg, mire mindent kifizetek van egyhavi tartalék. Ha jól beosztom kettő. Hát akkor hívjuk fel a haverokat, kinél milyen meló akadhat...
Ja, hogy mindenki rendezvényes és melót keres, de jó...
Gyere kéményt rakni. Ok, úgyis ipari alpinoztam 2008-ban...
Március 30.
3 napja fáj a fogam. Már nem tudom hol fáj, de a fülem is sajog bele. Szentkirályiba bemegyek a kéményezés után, kitöltöm a közös tollal a koronavírusos kockázatelemző papírt, mire a triázson átmegyek, csak egy röntgenre futja, mert zárják a kócerájt. A doki 2 fogat lát belobbanva, szerinte húzzuk ki az egyiket. Felőlem mindkettőt kihúzhatja, mondja most inkább csak egyet kéne bolygatni, de azt is csak holnap reggel. A másikat csak akkor húzzuk ki, ha mégse múlik a fájdalom. Felír egy narancs ízű granulátumos fájdalomcsillapítót, miután beveszem erőteljes kedélyállapotot váltok, miért is nem megyünk valahová el bulizni? Francba, semmi sincs nyitva....
Március 31.
Reggel ittam még egy fájdalomcsillapítós löttyöt, mert arra ébredtem, hogy izzó parázs van az arcom jobb oldalának a helyén. Kihúzta, amelyiket akarta, 5 adag ultracainnal, később kiderült jól eltalálta, nem kell ismét találkozzunk.. Átaludtam a napot. Végre béke, a fülem se fáj és a kutyám is szeret, ma is zsibbadtra aludta a lábam, mert azt használja kispárnának.
Április 1.
A népek két részre oszthatók: a rettegők és a nemrettegők. Avagy a bolondok és kevésbé bolondok.
A maszkviselési szokásaikról figyelheted meg őket: amelyik szorosan rákötötte a fejére és riadtan pislog a maszk mögül, vagy ha a véletlen megközelíted ugrik két métert, az jól láthatóan retteg. De tényleg, van amelyik még remeg is. Ő tuti előbb-utóbb beteg lesz, és frankóra bele is for murdálni.
Amelyiknek a fülén lóg félig a szájára lógva, vagy maszk nélkül lazán flangál, az nemretteg.
A piacon az árusok dühösen lihegnek a maszk alatt ahogy pakolják a mázsányi zöldséget kifele, légszomjuk van. A Pennyben az egyik eladó ugyanebből az okból a szemem láttra tépi le magáról a papírmaszkot, odabassza a főnöke elé egy harcias kiáltással: "pakolj ebben majd te, ha kirúgtál!". Kedélyesen rámosolygok, főnökre is, az csak forgatja a szemét és sarkon fordul. Valamit morog az előírásokról, közben utánam szól a biztonsági őr, hogy mindjárt 9 óra és akár húzzak már el a retekbe, mert 12-ig úgyse jön be a szokásos három mamin kívül senki. Váltok pár szót a kasszással, mondja nagy a feszkó bent, mondom látom, együttérzek.
Kiszúrom magam a helyi fb oldal csoportjának képén piacolás közben, miszerint az egyik állatpolgár reklamálja, hogy miért van egyáltalán nyitva a termelői piac?! Mi lesz így a koronájával?! Rohaggyámeg, biztos ez vásárolta fel a két raklap lisztet a pennyben.... rágjad azt baromarc, semmi mást se mellé, de jövőre se, mert nem lesz aki megtermelje neked...
Április 4.
Olvasom az orvosi leírást, miszerint az asztmásoknak a telipállott maszk csak árthat, és a friss levegőnél nincs jobb. A D vitamin (napozás) segíti az immunrendszert. Maradjotthonmaradjotthon. Aha.
2000 nm telken rámolom a sittet össze, végre valahogy kinéz a kert. Glettelek. Mocskosul unom. Kéne majd festeni is, de nem visz rá a lélek a csiszolásra.
Megmetszettem a szőlőt, Pistabá segített. Két napig röhögtünk egymás hülyeségein. Átcsalom a fák miatt is majd. Gyuri bácsi is átjött, mert ő utálja Pistabácsit, és tudnia kellett mit beszélgettünk. Mondtam neki, megtanított szőlőt metszeni. De azt ő is megtanította volna, és nézzem meg hogy milyen durván vissza lett most metszve.... Kérdem, miért nem jöttél te előbb segíteni, erre elsunnyog a farvizen... ( Tény, hogy én sose metszettem meg ennyire, de múlt évben annyi szőlőm volt, permetezés nélkül, hogy a fél hegyet áthívtam szőlőt szedni, meg az összes pesti havert és még így is maradt... tehát ha idén kevesebb lesz, nem lesz akkora tragédia.)
Átjött a szomszéd grillezni. A másik is. A harmadikkal epret palántáztunk. A negyedikkel kutyát sétáltatunk.
Az emberek itt a hegyen csak legyintenek. Eddig se másztak egymás arcába, és most is békésen segítenek egymásnak, mint eddig bármikor.
Közben a faluból megindul az egészségügyi séta itt a túristaútra, az egész falu erre jár, mert itt Natura2000 is van meg piros meg sárga túristautak. Olyanok is erre sétálnak kutyával, akiket sose láttam. Régebben csak hétvégén volt néhány túrista, elvétve egy-két nyugdíjas csoport. De most elképesztő a forgalom... Ma láttam egy kutyát háromszor pórázon, három különböző emberrel. Reggel még hót boldogan jött a kutya, délután már látszott, hogy kezdi unni a km-t. Bodri elkeseredetten ténfergett, miközben az ügyeletes gazdi szinte húzta maga után a pórázon.
Hétközben a túristaút olyan mint egy gimis tornaterem, hétvégén meg a körút is ide költözik. A kis patak hídnál, ahol még aszfalt is van, ott rakják le a kocsikat. Tegnap mentőhelikopter vitte el az egyiket a Nyakas-kőről. Ma tepsibe vittek el valakit a másik szikla aljáról. A hülyék maguktól is elhullanak, nem kell azoknak korona... De legalább most azok is kint csavarognak az erdőben a 20-25 m magas sziklafal tetején, akinek eddig eszébe nem jutott. Hiába no, az evolúció tényleg mindig győz.
Április 7.
Átjött a Józsi. Adtunk neki is a grillkajából, majd átnéztünk a szomszédhoz, mert az épp a 900-as Hondáját kezdte el összerakni. Aztán a Józsi kipucolta a Lóó karburátorát. A Lóóó beindult. Józsi nyakába ugrottam, majd körbeugráltam a koronatánccal. Neki annyi.
Landoltunk 3 hét után itthon. Életem nyaralása volt... Már gyanús volt, hogy hárman írtak rám előtte, ha tudsz maradj kint. Igazuk volt. A facebook már napok óta tele volt üres boltok képeivel... karácsony lesz vagy mitöcs? Agyhalott pánikbetegek közé landoltunk.
A reptéren 2 mentős volt a repülőgép ajtajában, illedelmesen "jó reggelt!" kívántak és beszélgettek tovább. A folyosó végén 8 rendőr állt sorfalat, a kilencedik megkérdezte honnan jöttünk. Mintha az összes utas nem lenne regisztrálva a reptéri rendszerekbe, nem úgy mint a hetes busz lógósai...
Szóval az érkezésünkre kizavartak feleslegesen úgy 10 embert a hivatásos állományból, akik mondjuk vagy alhattak volna tekintettel a hajnali időpontra, vagy bármi más jóval kellemesebb tevékenységet végezhettek volna...
Felhúztam a hegyre a 25 kilós bőröndöt, az utolsó két km-en telefonos segítséget kértem az egyik szomszédtól. Röhögve kérdezte, de ugye nem hoztál koronát? Nem, de adok neki raklapot, mert épp raklap bútort akar építeni. Maradt még 25 raklapom.
Március 13-20.
Felhívtam pár barátot, hogy hoztam nekik szajrét Thaiföldről, mindegyik azt mondta majd két hét múlva találkozzunk. Hiába mondom, hogy Thaiföld nem veszélye zóna, nekik az már Ázsia, tehát ha Ázsia, akkor az Kína, ha Kína, akkor meg Vuhan. Bár onnan Vuhan 2000 km-re van van, mint ide London, de hát ha ennyi az ész, akkor csak ennyi. Hát jó, úgy tűnik már megint leprás lettem... A többiekkel már nem is próbálkoztam randizni...
Napok, hetek teltek el, közben rendberaktam a papírmunkát ami itthon várt, a kőműves nekiált burkolni. Online tartom a kapcsolatot a külvilággal, meg azokkal akik itt élnek. A járólap kevés lett. Olasz. Úgy néz ki egy ideig nem hoznak...
A túlvásárolt kémény elemeket vissza lehetett vinni, visszavették némi veszteséggel.
Egyenlőre a hegyen csavargunk Macival, néha találkozunk a szomszédokkal akik kutyás sétáltatnak, hogy legyen illúzióm a szabadságra. Andi barátném negyvenedik szülinapján már kijárási korlátozás volt. Belógtam érte a városba, mert hetek óta ő is az önként vállalt karanténba nyomta, és hogy még ezt április 11-ig meghúzzák, kissé kezdett befordulni.
Lemondták az áprilisi melókat.
Aztán a májusiakat is.
Katás vagyok, júniusig nem kell járulékot fizetni. Hát na ja.
Március 24.
Lejárt az önként vállalt karantén, de április 11-ig toljuk tovább a szopórollert kollektíven. Lemondták az egyik június eleji melót is. Mondom a kőművesnek, szopás van, keress fizetőképesebb ügyfelet, ne haragudj, zéró a bevételem.
Esetleg ha tudsz melót, szólj. Ok, holnap gyere lambériát festeni. Zsír, akkor ki lesz fizetve a telefonszámla.
Átnyálaztam a bankszámlát meg a malacpersejt, hátbazmeg, mire mindent kifizetek van egyhavi tartalék. Ha jól beosztom kettő. Hát akkor hívjuk fel a haverokat, kinél milyen meló akadhat...
Ja, hogy mindenki rendezvényes és melót keres, de jó...
Gyere kéményt rakni. Ok, úgyis ipari alpinoztam 2008-ban...
Március 30.
3 napja fáj a fogam. Már nem tudom hol fáj, de a fülem is sajog bele. Szentkirályiba bemegyek a kéményezés után, kitöltöm a közös tollal a koronavírusos kockázatelemző papírt, mire a triázson átmegyek, csak egy röntgenre futja, mert zárják a kócerájt. A doki 2 fogat lát belobbanva, szerinte húzzuk ki az egyiket. Felőlem mindkettőt kihúzhatja, mondja most inkább csak egyet kéne bolygatni, de azt is csak holnap reggel. A másikat csak akkor húzzuk ki, ha mégse múlik a fájdalom. Felír egy narancs ízű granulátumos fájdalomcsillapítót, miután beveszem erőteljes kedélyállapotot váltok, miért is nem megyünk valahová el bulizni? Francba, semmi sincs nyitva....
Március 31.
Reggel ittam még egy fájdalomcsillapítós löttyöt, mert arra ébredtem, hogy izzó parázs van az arcom jobb oldalának a helyén. Kihúzta, amelyiket akarta, 5 adag ultracainnal, később kiderült jól eltalálta, nem kell ismét találkozzunk.. Átaludtam a napot. Végre béke, a fülem se fáj és a kutyám is szeret, ma is zsibbadtra aludta a lábam, mert azt használja kispárnának.
Április 1.
A népek két részre oszthatók: a rettegők és a nemrettegők. Avagy a bolondok és kevésbé bolondok.
A maszkviselési szokásaikról figyelheted meg őket: amelyik szorosan rákötötte a fejére és riadtan pislog a maszk mögül, vagy ha a véletlen megközelíted ugrik két métert, az jól láthatóan retteg. De tényleg, van amelyik még remeg is. Ő tuti előbb-utóbb beteg lesz, és frankóra bele is for murdálni.
Amelyiknek a fülén lóg félig a szájára lógva, vagy maszk nélkül lazán flangál, az nemretteg.
A piacon az árusok dühösen lihegnek a maszk alatt ahogy pakolják a mázsányi zöldséget kifele, légszomjuk van. A Pennyben az egyik eladó ugyanebből az okból a szemem láttra tépi le magáról a papírmaszkot, odabassza a főnöke elé egy harcias kiáltással: "pakolj ebben majd te, ha kirúgtál!". Kedélyesen rámosolygok, főnökre is, az csak forgatja a szemét és sarkon fordul. Valamit morog az előírásokról, közben utánam szól a biztonsági őr, hogy mindjárt 9 óra és akár húzzak már el a retekbe, mert 12-ig úgyse jön be a szokásos három mamin kívül senki. Váltok pár szót a kasszással, mondja nagy a feszkó bent, mondom látom, együttérzek.
Kiszúrom magam a helyi fb oldal csoportjának képén piacolás közben, miszerint az egyik állatpolgár reklamálja, hogy miért van egyáltalán nyitva a termelői piac?! Mi lesz így a koronájával?! Rohaggyámeg, biztos ez vásárolta fel a két raklap lisztet a pennyben.... rágjad azt baromarc, semmi mást se mellé, de jövőre se, mert nem lesz aki megtermelje neked...
Április 4.
Olvasom az orvosi leírást, miszerint az asztmásoknak a telipállott maszk csak árthat, és a friss levegőnél nincs jobb. A D vitamin (napozás) segíti az immunrendszert. Maradjotthonmaradjotthon. Aha.
2000 nm telken rámolom a sittet össze, végre valahogy kinéz a kert. Glettelek. Mocskosul unom. Kéne majd festeni is, de nem visz rá a lélek a csiszolásra.
Megmetszettem a szőlőt, Pistabá segített. Két napig röhögtünk egymás hülyeségein. Átcsalom a fák miatt is majd. Gyuri bácsi is átjött, mert ő utálja Pistabácsit, és tudnia kellett mit beszélgettünk. Mondtam neki, megtanított szőlőt metszeni. De azt ő is megtanította volna, és nézzem meg hogy milyen durván vissza lett most metszve.... Kérdem, miért nem jöttél te előbb segíteni, erre elsunnyog a farvizen... ( Tény, hogy én sose metszettem meg ennyire, de múlt évben annyi szőlőm volt, permetezés nélkül, hogy a fél hegyet áthívtam szőlőt szedni, meg az összes pesti havert és még így is maradt... tehát ha idén kevesebb lesz, nem lesz akkora tragédia.)
Átjött a szomszéd grillezni. A másik is. A harmadikkal epret palántáztunk. A negyedikkel kutyát sétáltatunk.
Az emberek itt a hegyen csak legyintenek. Eddig se másztak egymás arcába, és most is békésen segítenek egymásnak, mint eddig bármikor.
Közben a faluból megindul az egészségügyi séta itt a túristaútra, az egész falu erre jár, mert itt Natura2000 is van meg piros meg sárga túristautak. Olyanok is erre sétálnak kutyával, akiket sose láttam. Régebben csak hétvégén volt néhány túrista, elvétve egy-két nyugdíjas csoport. De most elképesztő a forgalom... Ma láttam egy kutyát háromszor pórázon, három különböző emberrel. Reggel még hót boldogan jött a kutya, délután már látszott, hogy kezdi unni a km-t. Bodri elkeseredetten ténfergett, miközben az ügyeletes gazdi szinte húzta maga után a pórázon.
Hétközben a túristaút olyan mint egy gimis tornaterem, hétvégén meg a körút is ide költözik. A kis patak hídnál, ahol még aszfalt is van, ott rakják le a kocsikat. Tegnap mentőhelikopter vitte el az egyiket a Nyakas-kőről. Ma tepsibe vittek el valakit a másik szikla aljáról. A hülyék maguktól is elhullanak, nem kell azoknak korona... De legalább most azok is kint csavarognak az erdőben a 20-25 m magas sziklafal tetején, akinek eddig eszébe nem jutott. Hiába no, az evolúció tényleg mindig győz.
Április 7.
Átjött a Józsi. Adtunk neki is a grillkajából, majd átnéztünk a szomszédhoz, mert az épp a 900-as Hondáját kezdte el összerakni. Aztán a Józsi kipucolta a Lóó karburátorát. A Lóóó beindult. Józsi nyakába ugrottam, majd körbeugráltam a koronatánccal. Neki annyi.
