A motoros csoportok posztjait olvasgatva tisztán látszik, hogy a többséget erősen megviseli a hetek óta tartó bezártság. Jobb elfoglaltság híján sokan bukósisakkal a fejükön fotózkodnak fürdés, olvasás, postaláda ürítés közben, nem mintha ettől gyorsabban telnének az üresjáratok.
Tervbe vettem, hogy ebben a 3-4 hónapos időszakban értelmes dolgokkal is fogok foglalkozni. Az egyik ilyen tevékenység a zenélés lenne. Mert ugye zenét hallgatni mindenki szeret, hangszeren játszani pedig még annál is jobb mulatság, még akkor is, ha csak amatőr szinten műveli az ember lánya.
Van itt nekem egy elektromos zongorám, amit meglehetősen elhanyagolok úgy általában. Pár évente egyszer elkap a gépszíj, akkor nyüstölöm pár hétig/hónapig, aztán megint feledésbe merül a hangszer és vele együtt a tudásom is.
Szóval le kéne mellé ülni, volna is mit játszani, mivel van egy halom kottám, de valami olyasmi dalt szeretnék megtanulni, ami kicsit könnyebb a komolyzenénél és komolyabb a könnyűzenénél.
Még a Balti-túra előtt hallgattam északi dalokat, hogy kicsit ráhangolódjak a tajga végtelen nyírjeseire – más kérdés, hogy csak fenyvesek voltak. Ezek a dalok most a héten bevillantak és eszembe jutott, hogy az oroszoknak is gyönyörű melódiáik vannak. Rá is kerestem egy pár ismert dalra, és akkor villámcsapásszerűen belém hasított, hogy a következő darab, amit megtanulok, a Подмосковные вечера lesz. Végighallgattam pár felvételt és ráleltem arra a verzióra, amit az én eléggé kopottas, vagy inkább soha el nem sajátított tudásommal is el tudok játszani.
Ehhez a változathoz viszont nem találtam kottát, így gondoltam egy merészet: kottapapír híján letöltöttem egy kottaíró programot. Életemben nem láttam még ilyen alkalmazást, ráadásul 32 éve nem kellett kottáznom egy sort se. Ki merem jelenteni, hogy ez a program mindent IS tud. Rengeteg funkció van rajta, és talán épp emiatt szívtam a leginkább a dal leszedésével. Bár a kotta fedi a valóságot, de zeneelméletileg nem túl elegánsan pötyögtem be a kottafejeket, mivel az elején azt sem tudtam, hogy egy adott dallamot logikailag is szét tudok bontani külön szólamokra, így indokolatlanul sok lett az ún. „hangátkötés”. Valamint nem találtam meg az akkordok bontott lejátszásának jelét sem, ezért eléggé érdekes módon oldottam meg ezt a problémát. A pedál jelölésekkel meg már főleg nem akartam magam túráztatni, majd rányomok, ha a hangzatot nem hallom disszonánsnak, vagy ha kevésnek bizonyul az első fék
Íme, ezt sikerült két, meló utáni estén összehoznom (csak az első oldalt teszem fel):Csatolás megtekintése 17123
Tervbe vettem, hogy ebben a 3-4 hónapos időszakban értelmes dolgokkal is fogok foglalkozni. Az egyik ilyen tevékenység a zenélés lenne. Mert ugye zenét hallgatni mindenki szeret, hangszeren játszani pedig még annál is jobb mulatság, még akkor is, ha csak amatőr szinten műveli az ember lánya.
Van itt nekem egy elektromos zongorám, amit meglehetősen elhanyagolok úgy általában. Pár évente egyszer elkap a gépszíj, akkor nyüstölöm pár hétig/hónapig, aztán megint feledésbe merül a hangszer és vele együtt a tudásom is.
Szóval le kéne mellé ülni, volna is mit játszani, mivel van egy halom kottám, de valami olyasmi dalt szeretnék megtanulni, ami kicsit könnyebb a komolyzenénél és komolyabb a könnyűzenénél.
Még a Balti-túra előtt hallgattam északi dalokat, hogy kicsit ráhangolódjak a tajga végtelen nyírjeseire – más kérdés, hogy csak fenyvesek voltak. Ezek a dalok most a héten bevillantak és eszembe jutott, hogy az oroszoknak is gyönyörű melódiáik vannak. Rá is kerestem egy pár ismert dalra, és akkor villámcsapásszerűen belém hasított, hogy a következő darab, amit megtanulok, a Подмосковные вечера lesz. Végighallgattam pár felvételt és ráleltem arra a verzióra, amit az én eléggé kopottas, vagy inkább soha el nem sajátított tudásommal is el tudok játszani.
Ehhez a változathoz viszont nem találtam kottát, így gondoltam egy merészet: kottapapír híján letöltöttem egy kottaíró programot. Életemben nem láttam még ilyen alkalmazást, ráadásul 32 éve nem kellett kottáznom egy sort se. Ki merem jelenteni, hogy ez a program mindent IS tud. Rengeteg funkció van rajta, és talán épp emiatt szívtam a leginkább a dal leszedésével. Bár a kotta fedi a valóságot, de zeneelméletileg nem túl elegánsan pötyögtem be a kottafejeket, mivel az elején azt sem tudtam, hogy egy adott dallamot logikailag is szét tudok bontani külön szólamokra, így indokolatlanul sok lett az ún. „hangátkötés”. Valamint nem találtam meg az akkordok bontott lejátszásának jelét sem, ezért eléggé érdekes módon oldottam meg ezt a problémát. A pedál jelölésekkel meg már főleg nem akartam magam túráztatni, majd rányomok, ha a hangzatot nem hallom disszonánsnak, vagy ha kevésnek bizonyul az első fék
Íme, ezt sikerült két, meló utáni estén összehoznom (csak az első oldalt teszem fel):Csatolás megtekintése 17123
