A karácsonyi készülődésben kicsit elúsztam, főleg, hogy a gyerekeknek már péntektől szünet volt az oviban meg a suliban. Így aztán nagyon megörültem, amikor hétfőn a facebookon valaki feldobta a zserbógolyó ötletét. Egyből elrohantam a boltba a hozzávalókért és hamarosan meg is volt a karácsonyi csemege.
Imádom a zserbót, úgyhogy nem kellett sokáig győzködnöm magam, hogy nekem ilyen kell karácsonyra. Sütni sem kell... az egyetlen bonyodalmat a csoki okozza. Ez is volt a leghosszadalmasabb tortúra. Viszont a meztelenre vetkőztetett és sorsukra hagyott csokimikulásoknak is méltó befejezése lett így.
Az elkészítése tök egyszerű:
össze kell keverni a darált kekszet darált dióval és baracklekvárral, vagy nagyjából bármilyen lekvárral gondolom, de a zserbóban baracklekvár van.
Olyan állagú tésztát kell kapni, ami jól gyúrható és összetapad. A receptben ez 400 g keksz, 300 g dió és 3 evőkanál lekvár volt, de nyilván nem fogok otthagyni 10 dk kekszet a fél kilós zacskóban, és a lekvárból is több kellett, hogy összetapadjon a cucc. Ja meg eleve dupla adagot csináltam, mert a 25 golyót kevésnek ítéltem meg, ha netán sikerül a megvalósítás.
A kókuszgolyóhoz hasonlóan golyókat kell gyúrni belőle, majd kis hűtőben pihenés után olvasztott csokiba (1 ek. olajjal összekeverve) kell mártogatni őket fogpiszkáló segítségével.
Eredetileg étcsokival készül, de mint említettem rengeteg csokimiki várakozott a szekrényben csupaszon, szóval maradt a tejcsoki.
Először nem akartam elhinni, hogy a csoki valaha is meg fog dermedni, de reggelre tök jó lett, és az eddigi tesztek alapján mindenkinek ízlik. Tényleg zserbó íze van.
Kellemes Ünnepeket mindenkinek!
Tudom, le vagyok maradva a jókívánságokkal, de most netdetox van. Nem jószántamból...
Imádom a zserbót, úgyhogy nem kellett sokáig győzködnöm magam, hogy nekem ilyen kell karácsonyra. Sütni sem kell... az egyetlen bonyodalmat a csoki okozza. Ez is volt a leghosszadalmasabb tortúra. Viszont a meztelenre vetkőztetett és sorsukra hagyott csokimikulásoknak is méltó befejezése lett így.
Az elkészítése tök egyszerű:
össze kell keverni a darált kekszet darált dióval és baracklekvárral, vagy nagyjából bármilyen lekvárral gondolom, de a zserbóban baracklekvár van.
Olyan állagú tésztát kell kapni, ami jól gyúrható és összetapad. A receptben ez 400 g keksz, 300 g dió és 3 evőkanál lekvár volt, de nyilván nem fogok otthagyni 10 dk kekszet a fél kilós zacskóban, és a lekvárból is több kellett, hogy összetapadjon a cucc. Ja meg eleve dupla adagot csináltam, mert a 25 golyót kevésnek ítéltem meg, ha netán sikerül a megvalósítás.
A kókuszgolyóhoz hasonlóan golyókat kell gyúrni belőle, majd kis hűtőben pihenés után olvasztott csokiba (1 ek. olajjal összekeverve) kell mártogatni őket fogpiszkáló segítségével.
Eredetileg étcsokival készül, de mint említettem rengeteg csokimiki várakozott a szekrényben csupaszon, szóval maradt a tejcsoki.
Először nem akartam elhinni, hogy a csoki valaha is meg fog dermedni, de reggelre tök jó lett, és az eddigi tesztek alapján mindenkinek ízlik. Tényleg zserbó íze van.
Kellemes Ünnepeket mindenkinek!
Tudom, le vagyok maradva a jókívánságokkal, de most netdetox van. Nem jószántamból...
