Szerintem kb. 10 éve készült az utolsó tetoválásom... vagy lehet, hogy csak nyolc. Azóta tervezem a hátamon levő kompozíció befejezését, de valahogy nem akar kialakulni. Az akkori ötlet már okafogyott, amiket közben (miközben nevelem a gyerekeket és próbálok időt szakítani magamra is) kitaláltam, azokat Művész Zolika (a tetováló) szavazta le.
De tetováltatni kell. Minden tetovált megmondhatja, hogy ha egyszer elkezdted, nem lehet abbahagyni, legfeljebb szüneteltetni olyan okok miatt, mint a szülés. Vagy két szülés esetleg.
A szülés és a gyereknevelés megváltoztatja az embert. Persze nem teljesen. Tetováltatni pl. még mindig kell, csak a halálfejek meg a mindenféle szigorságok helyett már más témákat szeretnél a testedre varratni.
Én pl. imádom a gyerekek rajzait. Annyira jók a meglátásaik, jópofán egyszerűsítik (most még) a körülöttük levő világot és ettől annyira kedvesek lesznek a figurák, hogy elolvadok tőlük.
Fanatikusan gyűjtöm a rajzaikat, bár arról már leszoktam, hogy papír alapon tároljam őket. Naponta egy kilónyi rajzot hordanak haza az oviból meg az iskolából fejenként és azután még itthon is termelnek rendesen.
Kitűnő találmány a digitális fénykép meg a felhőalapú tárolás - mondjuk már 100 Gb-ra kellett növelnem a felhő tárhelyemet is, de attól legalább elférünk a lakásban.
Tehát sok év után ezen a héten (mármint az előzőn, mert most egy kicsit megcsúsztam a heti fotóbloggal) elérkezett a jó előre lefoglalt időpontom, és elkészült az új tetkóm, ami a két gyerek egy-egy rajzát ábrázolja.
Imádom, bár még nagyon viszket... holnap lesz egy hete, hogy elkészült.
Ez a tetoválásom pont 10 éve készült. Valamennyire jól tippeltem, csak nem emlékszem, hogy azután készült-e még másik.
De tetováltatni kell. Minden tetovált megmondhatja, hogy ha egyszer elkezdted, nem lehet abbahagyni, legfeljebb szüneteltetni olyan okok miatt, mint a szülés. Vagy két szülés esetleg.
A szülés és a gyereknevelés megváltoztatja az embert. Persze nem teljesen. Tetováltatni pl. még mindig kell, csak a halálfejek meg a mindenféle szigorságok helyett már más témákat szeretnél a testedre varratni.
Én pl. imádom a gyerekek rajzait. Annyira jók a meglátásaik, jópofán egyszerűsítik (most még) a körülöttük levő világot és ettől annyira kedvesek lesznek a figurák, hogy elolvadok tőlük.
Fanatikusan gyűjtöm a rajzaikat, bár arról már leszoktam, hogy papír alapon tároljam őket. Naponta egy kilónyi rajzot hordanak haza az oviból meg az iskolából fejenként és azután még itthon is termelnek rendesen.
Kitűnő találmány a digitális fénykép meg a felhőalapú tárolás - mondjuk már 100 Gb-ra kellett növelnem a felhő tárhelyemet is, de attól legalább elférünk a lakásban.
Tehát sok év után ezen a héten (mármint az előzőn, mert most egy kicsit megcsúsztam a heti fotóbloggal) elérkezett a jó előre lefoglalt időpontom, és elkészült az új tetkóm, ami a két gyerek egy-egy rajzát ábrázolja.
Imádom, bár még nagyon viszket... holnap lesz egy hete, hogy elkészült.
***
Ez a tetoválásom pont 10 éve készült. Valamennyire jól tippeltem, csak nem emlékszem, hogy azután készült-e még másik.
