Sziasztok, Faragó Rita vagyok, 14 éves, és gondoltam, hogy leírom, hogyan is keveredtem a motorozás világába!
Motorosok között már nagyon régóta, körülbelül születésem óta vagyok! Mivel a szüleim mindketten motorosok, így nem csoda, hogy a motorok utáni szerelmem már kiskoromban elkezdődött.
Most ősszel végre megvalósíthattam az egyik nagyon nagy álmom, mert megszereztem a jogosítványt kismotorra. Az iskolában volt aki lenézett emiatt, voltak akik egyszerűen kiröhögtek, mert ilyen dologra költöttem a pénzem de volt olyan is aki egyáltalán nem vette figyelembe, mert nem gondolta olyan nagy érdemnek ezt. Ellenben a barátaimmal, akik nagyon örültek neki, hogy ilyenbe fektetek bele, és mindenben támogattak!
Sajnos a saját motorommal még nem mehettem, de egy kölcsönkért motorral már mentem 1-2 karikát a városban.
Nagyon élveztem a helyzetet, hogy a szüleim motorosok, mert valamilyen szinten "menőnek" gondoltam ezt. Soha nem fordult meg az a fejemben, hogy azt kérjem tőlük ne üljenek motorra. Mindig meg lett oldva a motorozás, soha nem éreztem azt, hogy emiatt kevesebbet figyelnének rám. Nagyon örülök annak is, hogy a szüleim barátai is motoroznak, mert így legalább van miről beszélgetnem velük! Nem mintha nem találnánk témát, de erről mindenkivel szívesen beszélgetek!
A családban is sokan motoroznak, emiatt is döntöttem úgy, hogy megcsinálom a jogosítványom!
A velem egykorúakkal ellentétben, nekem már nem annyira nagy újdonság ha motorral utazok vagy motorral jönnek hozzánk, mert akkor az nekem már "nem olyan nagy csoda"!
Motorosok között már nagyon régóta, körülbelül születésem óta vagyok! Mivel a szüleim mindketten motorosok, így nem csoda, hogy a motorok utáni szerelmem már kiskoromban elkezdődött.
Most ősszel végre megvalósíthattam az egyik nagyon nagy álmom, mert megszereztem a jogosítványt kismotorra. Az iskolában volt aki lenézett emiatt, voltak akik egyszerűen kiröhögtek, mert ilyen dologra költöttem a pénzem de volt olyan is aki egyáltalán nem vette figyelembe, mert nem gondolta olyan nagy érdemnek ezt. Ellenben a barátaimmal, akik nagyon örültek neki, hogy ilyenbe fektetek bele, és mindenben támogattak!
Sajnos a saját motorommal még nem mehettem, de egy kölcsönkért motorral már mentem 1-2 karikát a városban.
Nagyon élveztem a helyzetet, hogy a szüleim motorosok, mert valamilyen szinten "menőnek" gondoltam ezt. Soha nem fordult meg az a fejemben, hogy azt kérjem tőlük ne üljenek motorra. Mindig meg lett oldva a motorozás, soha nem éreztem azt, hogy emiatt kevesebbet figyelnének rám. Nagyon örülök annak is, hogy a szüleim barátai is motoroznak, mert így legalább van miről beszélgetnem velük! Nem mintha nem találnánk témát, de erről mindenkivel szívesen beszélgetek!
A családban is sokan motoroznak, emiatt is döntöttem úgy, hogy megcsinálom a jogosítványom!
A velem egykorúakkal ellentétben, nekem már nem annyira nagy újdonság ha motorral utazok vagy motorral jönnek hozzánk, mert akkor az nekem már "nem olyan nagy csoda"!