Beköszöntött a hideg idő, és semmi kedvem nem volt kockáztatni a mai szekszárdi "temetőjáratot" motoron megtéve, ezért kislattyogtam korán a Népligetbe és megvettem az elővételis retúrjegyem a mai napra.
Elég sokan gyűltünk össze a peronon és a pénztáros által közölt plusz információ - miszerint ne az 1-es álláshoz menjek, hanem a 2-eshez - is azt sejtette, hogy két buszt is indítanak a megnövekedett utaslétszám miatt.
Végre mozgás volt a busz ajtajánál, egy 16 éves forma csinos kislány jelent meg, aki rögtön felugrott a volán mögé, majd akkurátus adminisztrációba kezdett, jegyzetelt, állítgatott valamit a jegykiadó masinán. Gondoltam, nincs itt semmi baj. Boldogan néztem, ahogy a Volán is kiveszi a részét a diákok munkához segítésében iskola mellett. A leány közölte, hogy ez nem egy szokványos jármű, itt eltérnek az ülések számozásai, ezért nyugodtan üljön le mindenki, ahová szeretne. Megjelent egy fiatalember is, aki látszólag átvette az irányítást ezen a "másodbuszon", átterelte a Szekszárdon túlra utazókat az 1-es állásra, onnan visszahozta azokat, akik csak a megyeszékhelyig utaztak.
Majd valami ilyesféle beszélgetés ütötte meg a fülem kettejük között:
- Figyelj nem lesz semmi gond! A pályaudvarról úgy tudsz kihajtani, hogy az előtted álló busz után egyből visszafordulsz teljesen, végigmész a soron, majd jön egy visszafordító balos, és az egyenes után már kint is vagy az Üllőin, onnan már tudod az utat, de a társbusz úgyis megelőz, majd követed végig – imígyen nyugtatgatta a férfi a "bakfist".
Pár másodperc múltán beröffent a busz motorja, záródott az ajtó és elindultunk. A totális döbbenet lett úrrá mindenkin. Pillanatok alatt előkerült az összes mobil, mindenki tájékoztatta a szeretteit arról, hogy egy gyereklány vezeti a járművet, remélik, épségben hazaérünk.
Bevallom, én is „tollat” ragadtam, és elfojtott nyihogások közepette – ugyanis nem bírtam ki röhögés nélkül az utastársak telefonálásait végighallgatni – így zártam az általam írt sms-t: „az Isten legyen hozzánk irgalmas!”
Ezt is túléltük!
Elég sokan gyűltünk össze a peronon és a pénztáros által közölt plusz információ - miszerint ne az 1-es álláshoz menjek, hanem a 2-eshez - is azt sejtette, hogy két buszt is indítanak a megnövekedett utaslétszám miatt.
Végre mozgás volt a busz ajtajánál, egy 16 éves forma csinos kislány jelent meg, aki rögtön felugrott a volán mögé, majd akkurátus adminisztrációba kezdett, jegyzetelt, állítgatott valamit a jegykiadó masinán. Gondoltam, nincs itt semmi baj. Boldogan néztem, ahogy a Volán is kiveszi a részét a diákok munkához segítésében iskola mellett. A leány közölte, hogy ez nem egy szokványos jármű, itt eltérnek az ülések számozásai, ezért nyugodtan üljön le mindenki, ahová szeretne. Megjelent egy fiatalember is, aki látszólag átvette az irányítást ezen a "másodbuszon", átterelte a Szekszárdon túlra utazókat az 1-es állásra, onnan visszahozta azokat, akik csak a megyeszékhelyig utaztak.
Majd valami ilyesféle beszélgetés ütötte meg a fülem kettejük között:
- Figyelj nem lesz semmi gond! A pályaudvarról úgy tudsz kihajtani, hogy az előtted álló busz után egyből visszafordulsz teljesen, végigmész a soron, majd jön egy visszafordító balos, és az egyenes után már kint is vagy az Üllőin, onnan már tudod az utat, de a társbusz úgyis megelőz, majd követed végig – imígyen nyugtatgatta a férfi a "bakfist".
Pár másodperc múltán beröffent a busz motorja, záródott az ajtó és elindultunk. A totális döbbenet lett úrrá mindenkin. Pillanatok alatt előkerült az összes mobil, mindenki tájékoztatta a szeretteit arról, hogy egy gyereklány vezeti a járművet, remélik, épségben hazaérünk.
Bevallom, én is „tollat” ragadtam, és elfojtott nyihogások közepette – ugyanis nem bírtam ki röhögés nélkül az utastársak telefonálásait végighallgatni – így zártam az általam írt sms-t: „az Isten legyen hozzánk irgalmas!”
Ezt is túléltük!
