Ezt a kérdést az a feleség tette fel nekem, akinek a férje legelő céljából megvette az egyik telkünket kint a kaposfői szőlőhegyen. Anno nem is oly rég azért vettük meg, mert szántóföldi művelésbe akartuk fogni, és volt rajt egy lakhatóvá tehető téglaépület, ha esetleg VALAKI intézkedne, hogy elvigye a bankja a házat a fejünk fölül. De mivel a terület igazi poszhomok, és ha minden évben nem hordasz rá 10-12 nagy pótkocsi jó istállótrágyát, nem terem semmi a gazon kívül, és bekerítés híján azt a maradék keveset is az erdőből kiszorított állatok eszik meg. Beláttuk, hogy hiába van közel, nem bírunk vele. A vevő is mondta, hogy igazán nem érti, mit akart azzal a területtel apám. A vevő felesége meg a kulcsok átadásakor mondta, hogy igazán nem érti, mit akar az ura azzal a területtel. Mire bevillanypásztorozza, átiratja, miegymás… Minek mindig újra és újra elölről kezdeni? Nem elég már? Sztómával ráadásul? Minek?
Talán mert attól érzi jól magát, és ezt nem érti meg még a feleség se?
Ezt a kérdést magamnak is föltehetném, de mással kapcsolatban. Ha teljesen el vagyok lehetetlenítve, miért ragaszkodok ahhoz, hogy befejezzem azokat a motorokat, amiket elkezdtem, olyanra, amilyenre én elképzeltem? Dugdosni, bujkálni, titkolózni, hazudozni, csak hogy védjem anyámat és apám meg ne tudja. Minek? Nem volna jó nyugodtabban élni, kevesebb dolog miatt idegeskedni, tenni amit kitaláltak nekünk, semmi többet (Depresszió: Lásd!), úgyis úgy elfáradok benne mint a dög? Szimplán csak megfelelni az elvárásoknak, belesüllyedni a sör-meccs-p_na-kocsi-ház bűvös és igénytelen ötösébe, és semmi mást nem akarni, legföljebb azt, hogy a gyerekek kitanuljanak valami szakmát, amivel mennek valamire az életben? (Tényleg, mi is az a valami, amire mennek?) Nem jobb lenne?
Tudod mit, nem! Én szeretnék alkotni valamit. Ami tetszik nekem, aminek a megalkotása feltölt, és közben magasról leszarok egy csomó más dolgot, ami mások szerint hatszázszor fontosabb meg előrébbre való. Leszarom. Én ettől érzem jól magam. És a rohadt életbe, jól akarom érezni magam! Ahogy bárki más is, és engem nem elégít ki az, hogy a mindennapok melójába beleszakadok! Nem ez érdekel egyszerűen, és kész! Én motorokat akarok építeni. Egyszer egyikkel el akarok jutni egy motorkiállításra. Nem a dicsőség kétes értékű csillogása (vagy a pofára esés meg a kötözködés) miatt, csak meg akarom mutatni, hogy én ilyet tudok. Nem akarok belőle pénzt keresni, leszarom a pénzt. Azt keresek másból. Egyszerűen csak jól akarom magamat érezni néha, és én ezt így csinálom. Olyan teljesíthetetlen vágy ez? Hogy ennyit kell beáldozni érte?
Talán mert attól érzi jól magát, és ezt nem érti meg még a feleség se?
Ezt a kérdést magamnak is föltehetném, de mással kapcsolatban. Ha teljesen el vagyok lehetetlenítve, miért ragaszkodok ahhoz, hogy befejezzem azokat a motorokat, amiket elkezdtem, olyanra, amilyenre én elképzeltem? Dugdosni, bujkálni, titkolózni, hazudozni, csak hogy védjem anyámat és apám meg ne tudja. Minek? Nem volna jó nyugodtabban élni, kevesebb dolog miatt idegeskedni, tenni amit kitaláltak nekünk, semmi többet (Depresszió: Lásd!), úgyis úgy elfáradok benne mint a dög? Szimplán csak megfelelni az elvárásoknak, belesüllyedni a sör-meccs-p_na-kocsi-ház bűvös és igénytelen ötösébe, és semmi mást nem akarni, legföljebb azt, hogy a gyerekek kitanuljanak valami szakmát, amivel mennek valamire az életben? (Tényleg, mi is az a valami, amire mennek?) Nem jobb lenne?
Tudod mit, nem! Én szeretnék alkotni valamit. Ami tetszik nekem, aminek a megalkotása feltölt, és közben magasról leszarok egy csomó más dolgot, ami mások szerint hatszázszor fontosabb meg előrébbre való. Leszarom. Én ettől érzem jól magam. És a rohadt életbe, jól akarom érezni magam! Ahogy bárki más is, és engem nem elégít ki az, hogy a mindennapok melójába beleszakadok! Nem ez érdekel egyszerűen, és kész! Én motorokat akarok építeni. Egyszer egyikkel el akarok jutni egy motorkiállításra. Nem a dicsőség kétes értékű csillogása (vagy a pofára esés meg a kötözködés) miatt, csak meg akarom mutatni, hogy én ilyet tudok. Nem akarok belőle pénzt keresni, leszarom a pénzt. Azt keresek másból. Egyszerűen csak jól akarom magamat érezni néha, és én ezt így csinálom. Olyan teljesíthetetlen vágy ez? Hogy ennyit kell beáldozni érte?