39/2019 manikűr

El sem olvastam a blogot, csak a képet láttam, és egyből ez jutott eszembe, hogy milyen szép, őszies körmök.
Szóval jól sikerült.

Lehet hogy már nagyon öreg meg nagyon paraszt vagyok, de nekem legjobban a természetes, rövid köröm jön be. Valahogy nekem az az érzetem támad, hogy azzal lehet dolgozni, hogy annak a tulajdonosa egy olyan nő, aki nem foglalkozik túl sokat magával. Inkább a gyerekekkel, a háztartással, a kerttel, és minden olyannal, ami hagyományos értelemben véve egy háziasszony dolga. Hát igen, nekem egy háziasszony kellett volna, aki átveszi anyutól a stafétát, mert már alig bírja. És mivel férfidolog is akad bőven, meg apám őrjöngése is kísérné a jelenséget, nemigen fűlik a fogam hozzá, hogy pl. főzni megtanuljak. Az is igaz, hogy apám szája íze szerint senki nem tud főzni, mert semmi sehogy nem jó.

Viszont az is itt van ám, hogy ki hogyan érzi jól magát a bőrében. Ha Te így érzed magad jól, akkor Isten neki faköröszt, legyen ilyen a körmöd. Nem mondom, hogy nem irigykedek egy kicsit, mert én viszont nem nézhetek úgy ki, ahogy jól érezném magam. Egy kicsit hosszabbra eresztettem a pajeszomat, legalább az legyen motoros fazon. Addig b@szogatott az öreg, amíg nem bírtam tovább idegekkel, és rövidre nem vágtam. Csak hogy véletlenül se érezzem magam jól a bőrömben. A szakállról már nem is beszélek. Faterom még az a generáció, akinél bármiféle arcszőrzet az ápolatlanság, igénytelenség, csavargóság, lustaság, ostobaság, alkoholizmus, szóval a mindenrossz szinonímája. Namost erre megkérdezném, hogy milyen kinézet jut elsőre eszetekbe egy egyetemi professzorról, akkor tízből kilenc kopasznak, szemüvegesnek ÉS minő csoda szakállasnak képzeli el. Na akkor ez most hogy van? Ugye?

Egy szó mint száz, érezd magad jól a bőrödben, ez a lényeg. Ne is hallgass erre a vén baromra, aki ilyenfejeket ír kommentbe.

akkor én most kicsit kiforgatom az elméletedet arról, ki mennyit foglalkozik magával a keze alapján.
én pont azért járok manikűröshöz, mert lusta vagyok
amíg nem jártam, minden héten kellett körmöt vágni, és reszelni, és akkor sem volt olyan szép, hogy büszkélkedjek vele. ha kertészkedtem, mindig elsárgult a földtől, hiába sikáltam kis kefével. ha valami színt akartam, belakkoztam, persze az sem sikerült túl szépen, és pár nap után már lepattogott. ha mosogattam, vagy főztem, akkor már aznap lepattogott volt hogy valami házimunkától le is törött, sok víztől ketté hasadt.
arról nem is szólva, hogy nem szerettem manikűrözéssel foglalkozni. úgy éreztem, minden héten elpazarolok ezzel egy csomó időt.

és mióta járok manikűrre, kertészkedés után nem látszik, ha kicsit elszíneződik a körmöm, főzés, mosogatás egyáltalán nem hat rá, valójában bármit csinálhatok, a gél lakknak semmi baja (na jó, egyszer sikerült kikészíteni ezt is, amikor a fém edényszárítóról drótszivaccsal dörzsöltem le a rozsdát, de az már tényleg extrém körülmény volt). nem is töredeznek a körmök, mert a lakk fixen tartja őket.
havonta egyszer elmegyek, 1 órát vesz el az életemből, és egész hónapban szépek a körmeim.

szóval tényleg csak lustaság

OK, elfogadom. Úgyse tudnék rá mit mondani, mert ilyen irányú tapasznyalat nincsfura is lenne egy pasinál

Szóval az a lényeg, hogy szerencsés, aki úgy nézhet ki, ahogy ki akar! Anatómiai és családi okokból is kifolyólag Hú de szerettem anno a hosszú hajamat! Pedig amikor a menetszél-gubancokat kellett kifésülni és fél marok a kezemben maradtmeg hétvégére már igencsak zsíros volt, és nem nézett valami jól ki, de a vasárnapi hajmosás után baromira tetszettcsak okos haj elhagyta a buta fejetna jó, én is hiú vagyok egy kicsit, pedig igazán nincs mireazt szoktam mondani, az én szépségemet nem rontja el semmi. Ami nincs, azt nem lehet elrontani