A gondtalan éveket felváltotta a felnőtté válás rögös útja, ami az én esetemben is a hullámhegyek és hullámvölgyek - akkor még vég nélkülinek tűnő - váltakozását jelentette érzelmileg, anyagilag, magánéletben, munkában egyaránt. Sokaknak ismerős az érzés, amikor a szédítő mókuskerékből jó lenne már kitörni, amikor a fásultság már olyan szintet ölt, hogy szinte minden mindegy, a céltalanság és közöny szinte felemészti a lelket.
Hasonló érzések nyomasztottak már egy ideje, amikor úgy döntöttem, hogy muszáj valamit kezdenem magammal, mert az idő homokszemei túl gyorsan peregnek, és bár nem akartam a gyertyát két végén égetni, de jó lett volna kicsit újra érezni, hogy élek. Valahányszor próbáltam visszaidézni, hogy melyek voltak nyúlfarknyi életem azon periódusai, amikor igazán ki tudtam kapcsolni a lelkemet mérgező világot, mindig azok az emlékek törtek felszínre, amikor összekuszálódott hajjal, muslicákkal tarkított fogakkal permeteztem szerteszét a kipufogógáz – számomra – édes illatát szülővárosom minden értelemben romlatlan és tiszta levegőjébe.
2017 nyarán talán a bolygók is visszatértek a pályájukra (vagy pont letértek végre), az egzisztenciám is stabil volt, az otthonom is végre olyan állapotban volt már, ahogy megálmodtam, szóval a sok lemondás után tudtam, hogy nem lesz többé ilyen együttállás, most kell lépnem, vagy temethetem az életet.
Csatolás megtekintése 16998
Az utolsó lökést egy veterán korú 250-es Kawasaki felbukkanása adta, illetve a gazdája, aki megengedte, hogy visszaszokás gyanánt meglovagoljam… a motort. A régi motorokban az a jó, hogy egyáltalán nem számoltak még a női vezetőkkel, így a relatíve magas ülés és a gép nagy tömege lehetővé teszi vele a könnyebb eldőlést álló helyzetben. Sosem voltam az a fajta ember, aki elsőre hisz a szóbeszédnek, gyakorlatias gondolkodású nőként többnyire empirikus úton teszem magamévá az új ismereteket. Ebben az esetben ez azt jelentette, hogy a visszaugró oldalsztender gyanakodásra okot adó mozgását későn észlelve tehetetlenül adtam át magam és a motort a gravitáció kíméletlen erőinek. Azaz eldőltem, mint a támaszték nélkül maradt választási krumpliszsák.
Csatolás megtekintése 16999
Roppant kínosan érintett ez a kis malőr, az új életemet nem éppen így akartam elkezdeni. Szerencsére csak a kuplungkar fittyedt meg egy kissé, mindenesetre végérvényesen eldöntöttem, hogy megveszem végre álmaim első saját motorját, mielőtt visszafordíthatatlan károkat okozok a máséban.
Bár 2004 augusztusában (29 évesen) 1 óra rutin és 1 óra forgalmi vezetés után - köszönhetően a Simsonon töltött temérdek időnek és kilométernek - levizsgáztam korlátlan A-ra, a nagymotoros tapasztalat teljes hiánya és a józan eszem nem engedte, hogy a pesti forgatagban egy nagy teljesítményű géppel kezdjem el feleleveníteni egykori tudásom. Ráadásul egy 6 hetes időszakot leszámítva ekkor már 13 éve semmilyen járművet nem vezettem, ezért olyan motort akartam venni, amiben egy percre sem inog meg a bizalmam.
Csatolás megtekintése 17001
Egy kis gyönyörű, piros Honda CMX250 Rebelre esett a választásom, aminek a nyergében újra kitárult előttem a világ.
Hasonló érzések nyomasztottak már egy ideje, amikor úgy döntöttem, hogy muszáj valamit kezdenem magammal, mert az idő homokszemei túl gyorsan peregnek, és bár nem akartam a gyertyát két végén égetni, de jó lett volna kicsit újra érezni, hogy élek. Valahányszor próbáltam visszaidézni, hogy melyek voltak nyúlfarknyi életem azon periódusai, amikor igazán ki tudtam kapcsolni a lelkemet mérgező világot, mindig azok az emlékek törtek felszínre, amikor összekuszálódott hajjal, muslicákkal tarkított fogakkal permeteztem szerteszét a kipufogógáz – számomra – édes illatát szülővárosom minden értelemben romlatlan és tiszta levegőjébe.
2017 nyarán talán a bolygók is visszatértek a pályájukra (vagy pont letértek végre), az egzisztenciám is stabil volt, az otthonom is végre olyan állapotban volt már, ahogy megálmodtam, szóval a sok lemondás után tudtam, hogy nem lesz többé ilyen együttállás, most kell lépnem, vagy temethetem az életet.
Csatolás megtekintése 16998
Az utolsó lökést egy veterán korú 250-es Kawasaki felbukkanása adta, illetve a gazdája, aki megengedte, hogy visszaszokás gyanánt meglovagoljam… a motort. A régi motorokban az a jó, hogy egyáltalán nem számoltak még a női vezetőkkel, így a relatíve magas ülés és a gép nagy tömege lehetővé teszi vele a könnyebb eldőlést álló helyzetben. Sosem voltam az a fajta ember, aki elsőre hisz a szóbeszédnek, gyakorlatias gondolkodású nőként többnyire empirikus úton teszem magamévá az új ismereteket. Ebben az esetben ez azt jelentette, hogy a visszaugró oldalsztender gyanakodásra okot adó mozgását későn észlelve tehetetlenül adtam át magam és a motort a gravitáció kíméletlen erőinek. Azaz eldőltem, mint a támaszték nélkül maradt választási krumpliszsák.
Csatolás megtekintése 16999
Roppant kínosan érintett ez a kis malőr, az új életemet nem éppen így akartam elkezdeni. Szerencsére csak a kuplungkar fittyedt meg egy kissé, mindenesetre végérvényesen eldöntöttem, hogy megveszem végre álmaim első saját motorját, mielőtt visszafordíthatatlan károkat okozok a máséban.
Bár 2004 augusztusában (29 évesen) 1 óra rutin és 1 óra forgalmi vezetés után - köszönhetően a Simsonon töltött temérdek időnek és kilométernek - levizsgáztam korlátlan A-ra, a nagymotoros tapasztalat teljes hiánya és a józan eszem nem engedte, hogy a pesti forgatagban egy nagy teljesítményű géppel kezdjem el feleleveníteni egykori tudásom. Ráadásul egy 6 hetes időszakot leszámítva ekkor már 13 éve semmilyen járművet nem vezettem, ezért olyan motort akartam venni, amiben egy percre sem inog meg a bizalmam.
Csatolás megtekintése 17001
Egy kis gyönyörű, piros Honda CMX250 Rebelre esett a választásom, aminek a nyergében újra kitárult előttem a világ.
