Sokan, nagyon sokan hiányoltatok tőlem egy pozitív hangvételű blogot. Hát ez a pillanat is elérkezett!
Szeretek boldog embereket látni. Amikor integrál bukó alatt is tudod, hogy fülig ér a szája, mert a szeme is mosolyog.
A történet azzal kezdődött, hogy nagyon kedves kolléganőm megengedte, hogy náluk építsem a vasaimat. Nagy segítség ez (ugye az "otthoni" helyzetemet ismeritek). Közben középső fia, Peti elérte a kort, és igencsak ráéhezett a motorozásra. Kezdetnek vettek neki egy Babettát, a kétsebességest. Mit ne mondjak, az állapotára elég finom kifejezés volt a "fellelt"... Tanulgatott vele, de a srác pillanatnyilag olyan alacsony, hogy még arról se ért le rendesen a lába. Esett is jókorákat. Mondta, hogy nem tudnék-e okozni neki valamit, mert ez így nem annyira poén. Egyébként is, tetszenek neki a cafe racerek... Hát most mit mondjak erre, gondoltam, szimpi a srác, kedvesek a szülei is, cafe racert meg még úgyse építettem, hát... legyen. Eleinte megpróbáltam valami egyszerűbb megoldásra rábeszélni, de ő ragaszkodott a szépen kidolgozott részletekhez. Nem volt nehéz rádumálnia... Nekiláttunk. Úgy saccoltam, hogy mire meglesz a jogsija, a vasa is kész lesz. Hát, a jogsiját úgy elhúzták, hogy ha ez rétes lett volna, elért volna Pécsig. Közbejöttek nekem is dolgok a suliban is, a családban is, hát, az lett a vége, hogy vettek neki egy robogót. Igazából senki nem lett ettől maradéktalanul boldog. Nehéz, magas, gyönge, és említettem már, hogy k.va nehéz? Babakék... hát... Azért minden lehetséges időt rászántam a vasra. És kész!
Röviden Róla:
Alapgép: Babetta 210, 2 sebességes automata, 50 köbcenti, a blokkon full gyári minden. Ehhez képest megy mint a mérgezett egér.
Kormány: kerékpáré. Ezért módosítani kellett a gázmarkolaton.
Tank: a gyári módosítása. Ez volt a legkeményebb rész.
Ülés: egyedi. Én csináltam.
Segédváz: egyedi. Ezt is én csináltam, 3x20-as laposacélból.
Váz: csak az üléstartó lett megvágva, egyébként full gyári. Még az eredeti tartófülek is hiánytalanul rajta vannak.
Futómű, kerekek, fékek: full gyári. A kerekeket azért festettem, mert rozsdásak voltak a felnik, az egész 2k-s lakkal van lefújva.
Hátsó idom: egyedi. Lambériából és fél mm-es alumínium lemezből készült, matt fekete öntapadó fóliával leragasztva.
Ülés alatti doboz: 5 l-es műanyag kanna, matt fekete öntapadós tapétával leragasztva. Szigorúan bicskával kivágva.
Markolatok, karkonzolok: full gyáriak.
Berúgó és lábtartó: egyedi, persze én követtem el. Egy hátránya van: így nem lehet hátrafelé tolni a vasat. De mivel könnyű, ez nem akkora gond.
Első lámpa: gyári.
Hátsó lámpa: szabványos típusfüggetlen.
Sebességmérő: eredeti.
Matricák: az eredeti alapján gyártott.
Szeretek boldog embereket látni, és szeretek boldog lenni. Köszönöm a segítséget Livinek, a kolléganőmnek, a szüleinek, férjének, és Petinek, a vas tulajdonosának. Köszönöm a Nagyfőnöknek, hogy megengedte, hogy befejezhessem a vasat. Nem titkoltan, ezzel nekem is egy álom vált valóra.
Peti barátom, Isten áldása és Szent Mihály arkangyal vigyázó keze kísérjen Téged, Titeket útjaitokon!
Szeretek boldog embereket látni. Amikor integrál bukó alatt is tudod, hogy fülig ér a szája, mert a szeme is mosolyog.
A történet azzal kezdődött, hogy nagyon kedves kolléganőm megengedte, hogy náluk építsem a vasaimat. Nagy segítség ez (ugye az "otthoni" helyzetemet ismeritek). Közben középső fia, Peti elérte a kort, és igencsak ráéhezett a motorozásra. Kezdetnek vettek neki egy Babettát, a kétsebességest. Mit ne mondjak, az állapotára elég finom kifejezés volt a "fellelt"... Tanulgatott vele, de a srác pillanatnyilag olyan alacsony, hogy még arról se ért le rendesen a lába. Esett is jókorákat. Mondta, hogy nem tudnék-e okozni neki valamit, mert ez így nem annyira poén. Egyébként is, tetszenek neki a cafe racerek... Hát most mit mondjak erre, gondoltam, szimpi a srác, kedvesek a szülei is, cafe racert meg még úgyse építettem, hát... legyen. Eleinte megpróbáltam valami egyszerűbb megoldásra rábeszélni, de ő ragaszkodott a szépen kidolgozott részletekhez. Nem volt nehéz rádumálnia... Nekiláttunk. Úgy saccoltam, hogy mire meglesz a jogsija, a vasa is kész lesz. Hát, a jogsiját úgy elhúzták, hogy ha ez rétes lett volna, elért volna Pécsig. Közbejöttek nekem is dolgok a suliban is, a családban is, hát, az lett a vége, hogy vettek neki egy robogót. Igazából senki nem lett ettől maradéktalanul boldog. Nehéz, magas, gyönge, és említettem már, hogy k.va nehéz? Babakék... hát... Azért minden lehetséges időt rászántam a vasra. És kész!
Röviden Róla:Alapgép: Babetta 210, 2 sebességes automata, 50 köbcenti, a blokkon full gyári minden. Ehhez képest megy mint a mérgezett egér.
Kormány: kerékpáré. Ezért módosítani kellett a gázmarkolaton.
Tank: a gyári módosítása. Ez volt a legkeményebb rész.
Ülés: egyedi. Én csináltam.
Segédváz: egyedi. Ezt is én csináltam, 3x20-as laposacélból.
Váz: csak az üléstartó lett megvágva, egyébként full gyári. Még az eredeti tartófülek is hiánytalanul rajta vannak.
Futómű, kerekek, fékek: full gyári. A kerekeket azért festettem, mert rozsdásak voltak a felnik, az egész 2k-s lakkal van lefújva.
Hátsó idom: egyedi. Lambériából és fél mm-es alumínium lemezből készült, matt fekete öntapadó fóliával leragasztva.
Ülés alatti doboz: 5 l-es műanyag kanna, matt fekete öntapadós tapétával leragasztva. Szigorúan bicskával kivágva.
Markolatok, karkonzolok: full gyáriak.
Berúgó és lábtartó: egyedi, persze én követtem el. Egy hátránya van: így nem lehet hátrafelé tolni a vasat. De mivel könnyű, ez nem akkora gond.
Első lámpa: gyári.
Hátsó lámpa: szabványos típusfüggetlen.
Sebességmérő: eredeti.
Matricák: az eredeti alapján gyártott.
Szeretek boldog embereket látni, és szeretek boldog lenni. Köszönöm a segítséget Livinek, a kolléganőmnek, a szüleinek, férjének, és Petinek, a vas tulajdonosának. Köszönöm a Nagyfőnöknek, hogy megengedte, hogy befejezhessem a vasat. Nem titkoltan, ezzel nekem is egy álom vált valóra.
Peti barátom, Isten áldása és Szent Mihály arkangyal vigyázó keze kísérjen Téged, Titeket útjaitokon!
