Napok óta másról sem szólnak a hírek, csak Rein Zsuzsi halával van tele a Facebook és a sajtó. Megrázó baleset, tényleg nehezen teszi túl rajta magát az ember. Megértem, hogy a motoros közösséget felkavarta... bár nem értem, hogy miért nagyobb hír ez, mint bármelyik másik motorbaleset.
Utálom a rossz híreket. Tudom, sokan nem tudják ezt elfogadni, de én a hírfolyamomból is letiltom azokat a posztokat, amik rossz érzéseket keltenek. A megkínzott állatok, a politika és a motoros balesetek is ki vannak szűrve... épp eleget tudok ezekről anélkül is, hogy percenként az orrom alá dörgölné őket valaki.
Volt, hogy megkaptam, hogy a homokba dugom a fejem, de nem... újságíróként eleve nem tehetem ezt meg, hiszen tudnom kell róla, hogy mi zajlik körülöttem, hogy írni tudjak róla. Viszont a Facebookot én is, ahogy a legtöbben az agyam rágóztatására használom tévé helyett. Ott kapcsolódok ki munka közben, és nem akarom, hogy nyomasztó gondolatokat ültessenek el az agyamba a rossz hangulatú posztok.
Legszívesebben a Csajokamotoron.hu-n is csak jó híreket írnék, csak olyasmit osztanék meg, ami mások épülésére szolgál, ami szórakoztat, feltölt, tanít. Épp ezért harcol bennem az újságíró, a cégvezető és az ember olyankor, amikor egy ilyen borzasztó balesetről kell írni.
Az esetek nagy részében sikerül ezt megúsznom. Inkább nem hajszolom a kattintásokat, mint más motoros hírportálok, és nem írok minden egyes halálos balesetről olyan címmel amire az is rákattint, aki nem is motoros. Valószínűleg üzleti szempontból ez helytelen, hiszen a kattintásokból van a pénz, azokon az oldalakon vannak hirdetők, ahol sok az olvasó... még ha az olvasók nem is motorosok, nem is a motoros cikkeket olvassák csak katasztrófa-turistáskodnak.
Zsuzsi motoros nő volt. Muszáj volt beszélni róla, mert a motoros nők közössége elvesztett egy tagot. Engem is sokkal jobban megráz az ő halála, pedig nem ismertem személyesen, mint bármelyik másik, számomra ismeretlen motoros halála, pedig őértük ugyanúgy kár, köztük is sok olyan van, aki értelmetlenül, önhibáján kívül motorozott a túlvilágra.
És akkor ránézek a statisztikára, és azt látom, hogy egy ilyen hír megint felkavarta az állóvizet, megint egy csomó olvasót generált, és azon gondolkodom, hogy milyen világban élünk, hogy az emberek csak a rossz hírekre, a gyűlölködésre, a szenvedésre és a gyászra kíváncsiak.
Utálom a rossz híreket. Tudom, sokan nem tudják ezt elfogadni, de én a hírfolyamomból is letiltom azokat a posztokat, amik rossz érzéseket keltenek. A megkínzott állatok, a politika és a motoros balesetek is ki vannak szűrve... épp eleget tudok ezekről anélkül is, hogy percenként az orrom alá dörgölné őket valaki.
Volt, hogy megkaptam, hogy a homokba dugom a fejem, de nem... újságíróként eleve nem tehetem ezt meg, hiszen tudnom kell róla, hogy mi zajlik körülöttem, hogy írni tudjak róla. Viszont a Facebookot én is, ahogy a legtöbben az agyam rágóztatására használom tévé helyett. Ott kapcsolódok ki munka közben, és nem akarom, hogy nyomasztó gondolatokat ültessenek el az agyamba a rossz hangulatú posztok.
Legszívesebben a Csajokamotoron.hu-n is csak jó híreket írnék, csak olyasmit osztanék meg, ami mások épülésére szolgál, ami szórakoztat, feltölt, tanít. Épp ezért harcol bennem az újságíró, a cégvezető és az ember olyankor, amikor egy ilyen borzasztó balesetről kell írni.
Az esetek nagy részében sikerül ezt megúsznom. Inkább nem hajszolom a kattintásokat, mint más motoros hírportálok, és nem írok minden egyes halálos balesetről olyan címmel amire az is rákattint, aki nem is motoros. Valószínűleg üzleti szempontból ez helytelen, hiszen a kattintásokból van a pénz, azokon az oldalakon vannak hirdetők, ahol sok az olvasó... még ha az olvasók nem is motorosok, nem is a motoros cikkeket olvassák csak katasztrófa-turistáskodnak.
Zsuzsi motoros nő volt. Muszáj volt beszélni róla, mert a motoros nők közössége elvesztett egy tagot. Engem is sokkal jobban megráz az ő halála, pedig nem ismertem személyesen, mint bármelyik másik, számomra ismeretlen motoros halála, pedig őértük ugyanúgy kár, köztük is sok olyan van, aki értelmetlenül, önhibáján kívül motorozott a túlvilágra.
És akkor ránézek a statisztikára, és azt látom, hogy egy ilyen hír megint felkavarta az állóvizet, megint egy csomó olvasót generált, és azon gondolkodom, hogy milyen világban élünk, hogy az emberek csak a rossz hírekre, a gyűlölködésre, a szenvedésre és a gyászra kíváncsiak.
