A kisbabáknak könnyű örömet okozni. Eldugod, majd előveszed a játékát és boldogan gőgicsél. Aztán ahogy növekszik, az örömködő képessége is egyre nagyobb dolgoktól kezd beindulni. Mire felnövünk, az esetek nagy részében leszoktatják a népeket (főként az iskola) az örömről: már nem öröm a felfedezés, már nem öröm a tanulás, a rácsodálkozás, a ritkán látott barát, a kis kocka csokoládé (mert az egész tábla kell). Sőt egyes fölnőttek eljutnak addig, hogy valójában kibaszott savanyú életük van, és ha szabadságra küldik őket megzavarodnak, mert nem érzik magukat elég hasznosnak, és egyébként is, boldogan vigyorogni mekkora köcsögség ebben a búval baszott, keserű és elbaszott világban... Nemcsak az iskola a hibás, a szülők is hozzátesznek: szaranya meg szarapa az, aki nem rögtön ugrik a gyereknek azonnal amikor megnyikkan, és nem teljesíti azonnal a vágyát. A felnőtt gyerek meg nem tanul meg várni, vágyakozni, és örülni se. Hiszen minden, azonnal elépottyan, és mire felnő, csak azt tanulja meg, ami óhaj nem azonnal valósul meg, az igazán nem is érdekes. Mert mi az hogy várni, meg mi az hogy türelem...
Hivatalosan örülni már csak készen kapott, drága dolgoknak lehet. Egy kocsinak, drága lapos tévének, menő telefonnak és a franc tudja minek, de drága legyen, az a "valódi örömforrás". De ingyen strandra szabin nem mennek (ahol hideg és kristálytiszta a víz), egyedül nem mennek buliba se, csak falkában mert mihez kezdek ott ismerősök nélkül (eszébe nem jut, hogy ismerősök majd akkor lesznek, ha odamegy), a gyereknek felállított kerti medencébe meg nem mászik bele, mert mit szólnak majd a szomszédok... Hát ugyan, vajon ez ki a francot érdekel?
Pistanéni drága, hát ne tessék belemászni a negyven fokban a kerti medencébe, mert ki tudja mit fog mondani a szomszéd... az idős test vagy a régimódi fürdőruha, vagy a hangos nevetés, ki tudja mi nem fog neki tetszeni. Ne, még véletlen se játszék a kisunokájával a vízben, sőt, a napsütés
D vitaminja még véletlen jó kedvet fog okozni, a fröccsenő víz meg kellemesen hűsíteni fog, aztán véletlen kialakul egy szoros kötődés is a gyerekben, aztán ha az egész család jól érzi magát, és véletlen nekiállnak grillezni is, aztán az aztán az erkölcsi fertő, hát hogy meri mindenki jól érezni magát ebben a bánatos világban...! Elképesztő módon vigyorogni és röhigcsélni fognak, zajosak és boldogok lesznek, hogy enné meg a fene... Mi az hogy otthon nyaralni, hát nem kell ahhoz elutazni?
Mit szólnak, nem illik, jajistenemmileszakkor... Az emberek elfelejtették jól érezni magukat. Csak úgy nettó élvezni az életet: egy hintaágyat a fa alatt, a labdázás örömét, nevetni csak úgy, eltölteni a szabadidőt céltalanul, nettó jóérzésből baromságokkal, ami oltári röhögésekbe fullad, ahol nem ciki a hülyéskedés és a gyerekesnek tűnő szórakozás. A teljesítménykényszert hagytuk belopózni a szabadidőbe, hogy elég hasznosan teljen, és hogy csak az lehet jó, ami elég drága...
Pedig a legdrágább dolgok megfizethetetlenek: egy mosoly, egy ölelés, és az együtt töltött idő...
Hivatalosan örülni már csak készen kapott, drága dolgoknak lehet. Egy kocsinak, drága lapos tévének, menő telefonnak és a franc tudja minek, de drága legyen, az a "valódi örömforrás". De ingyen strandra szabin nem mennek (ahol hideg és kristálytiszta a víz), egyedül nem mennek buliba se, csak falkában mert mihez kezdek ott ismerősök nélkül (eszébe nem jut, hogy ismerősök majd akkor lesznek, ha odamegy), a gyereknek felállított kerti medencébe meg nem mászik bele, mert mit szólnak majd a szomszédok... Hát ugyan, vajon ez ki a francot érdekel?
Pistanéni drága, hát ne tessék belemászni a negyven fokban a kerti medencébe, mert ki tudja mit fog mondani a szomszéd... az idős test vagy a régimódi fürdőruha, vagy a hangos nevetés, ki tudja mi nem fog neki tetszeni. Ne, még véletlen se játszék a kisunokájával a vízben, sőt, a napsütés D vitaminja még véletlen jó kedvet fog okozni, a fröccsenő víz meg kellemesen hűsíteni fog, aztán véletlen kialakul egy szoros kötődés is a gyerekben, aztán ha az egész család jól érzi magát, és véletlen nekiállnak grillezni is, aztán az aztán az erkölcsi fertő, hát hogy meri mindenki jól érezni magát ebben a bánatos világban...! Elképesztő módon vigyorogni és röhigcsélni fognak, zajosak és boldogok lesznek, hogy enné meg a fene... Mi az hogy otthon nyaralni, hát nem kell ahhoz elutazni?
Mit szólnak, nem illik, jajistenemmileszakkor... Az emberek elfelejtették jól érezni magukat. Csak úgy nettó élvezni az életet: egy hintaágyat a fa alatt, a labdázás örömét, nevetni csak úgy, eltölteni a szabadidőt céltalanul, nettó jóérzésből baromságokkal, ami oltári röhögésekbe fullad, ahol nem ciki a hülyéskedés és a gyerekesnek tűnő szórakozás. A teljesítménykényszert hagytuk belopózni a szabadidőbe, hogy elég hasznosan teljen, és hogy csak az lehet jó, ami elég drága...
Pedig a legdrágább dolgok megfizethetetlenek: egy mosoly, egy ölelés, és az együtt töltött idő...
