Street Racer STR motoros kesztyű a MotoZemtől

Mamahotel jelenség

Nagyon föl vagyok háborodva. Megint. A közmédia, ami erősen a bulvár, az értéktelen bóvli irányába tendál, mindig ad fölháborodásra okot. Nyivákolnak, hogy így a faszbúk meg úgy a faszbúk, a sorosista politizálók, milyen szemetek, hogy letiltották a helyi lapokat egyedül uraló (ezzel a gazdasági versenyszabályokat törvényesen megszegő), nyíltan manipulált kiadót a hirdetéseikből. Azok meg olyan hatásvadász, bulvár cikkeket jelentetnek meg, amiknek csak a statisztikához van közük. És ugye én csak azt a statisztikát hiszem el, amit én hazudtam.

A mai újság egyik, részben címlapon levő témája a „mamahotel jelenség”. Megírták, hogy jaaaaaaj, Európában 2017-ben a 25-34 év közötti férfiak fele, a nők harmada lakik közös háztartásban a szüleivel. Jaaaaaaaj micsoda világ ez, hogy a fiatalok nem akarnak önállóak lenni. Legszívesebben a szeme közé vágtam volna annak a kis lottyadt büdös pöcsnek, amelyik ezt le merészelte írni, hogy a kurva anyád hányszor bőgött miattad te kis agyonkényeztetett hálátlan önző pöcs, fél napja a padlón fetrengve, mert elesett és nem tudott fölállni, hányszor tépelődött, hogy mit rontott el, hogy rá se nézel te kis rohadék görény, vajon mennyit kell nélkülöznie, mert a kis puhapöcsű buzi fiacskája nem bírta a jogos kritikát és lelépett, azóta egy kurva fillért haza nem adva. Régen, amikor a 4 gyerek kevésnek számított, kényszerűség volt lelépni, mert nem fértek. Akkor azonban többnyire volt is lehetőség, hogy a fiatal építsen, vagy a szülő megteremtsen bizonyos körülményeket a gyerekeknek. Ma már a 2 is nagycsalád. (Nekem sincs tesóm, akire rá tudnám rugdalni a felelősséget a beteg szüleimért.) És igen, a mai világban hiába van törvény, hogy a gyereknek kötelessége eltartani a szülőjét, sajnos a gyerek a szülei életük végéig az anyagi segítségükre van szorulva, mert ez egy ilyen világ, létbizonytalanság van, ha a propaganda mást ordít is. És igen, sajnos nem mindenki olyan szerencsés, mint én, akinek azt mondták, hogy kívánni se lehetett volna jobb anyát, mint amilyen nekem van. Sajnos az apámmal én se bírok. De akárkivel élsz együtt, az lemondással, nyeléssel jár, amivel sokan, sokszor torkig (vagy még följebb) vagyunk. Sajnos tényleg van, amikor le kell lépni, mert másképp nem megy. Cserébe a szüleidnél viszonylagos biztonságban vagy(tok). Ha kapsz egy stroke-ot az éjszaka kellős közepén, mint apám, lesz, aki rád hívja a mentőket, és nem két hónap múlva fognak a szétrohadt hulládra rátalálni. Nem kell annyi rezsit fizetni, ahányan vagytok, és talán jut egy-két szükséges, netán kellemes dologra is. Ja, hogy akkor nem leszel bankfüggő, és nem viszik el a fejed fölül a házadat, amiről azt hitted, hogy a tiéd? Hát az nekik nem buli. Az ilyen cikkeket meg „kutatásokat” tudhatod már, ha más nem, innét, hogy ki fizeti. Ja, a te pénzedből csapnak be, csak hogy tudd.

Csak azt kívánom a cikkírónak meg a „kutatást” végzőnek és megrendelőjének, hogy úgy bánjanak velük a gyerekeik, ahogy ők bántak a szüleikkel.


:karomkodik2::morog::ninja::karomkodik2:
  • Like
Reactions: 1 person

Hozzászólások

Szerintem nem igazán ez lehetett a lényege a cikknek. Tény, hogy sokkal nehezebb kirepülni és talpra állni, mint azelőtt. Azzal a jelenséggel is egyetértek, hogy sokszor azért kellett menni, mert nem fértek és megoldottak mindent közösségileg, a kalsszikus család keretein belül. De én úgy gondolom, főleg hogy az eu statisztikát inkább a nyugat adja, hogy itt tényleg arról van szó, akinek van jó melója lenne pénze albit vagy hitelt fizetni, később sajátba lakni, de egyszerűen nem. Mert mennyivel kényelmesebb, ha anya főz, mos, takarít rám. Sajnos testközelből volt szerencsém megtapasztalni ezt, ismerem a dörgést. És látom a fiatalokat, akik nem tudnak mit kezdeni magukkal. Kezdik az x. egyetemet, 25-30 évesen még nem gondolnak a gyerekvállalásra, verik el a fizetésüket (nem kevés pénzt) fodrászra, körmösre, masszőrre, főzőtanfolyamra stb. és laknak esetleg otthon vagy egy szülő által vásárolt, finanszírozott lakásban, járnak ugyanilyen autóval és esetleg még kérnek egy kis zsebpénzt. Na azt hiszem a statisztika inkább ezekre utalhatott és nem azokra, akik nem tudnak kiszakadni anyagilag, pedig szeretnének.
 
Igazad van. Nekem csak azon durrant el az agyam, hogy mennyire EGYSÍKÚ volt a cikk, totál figyelmen kívül hagyta azokat, akik nem tudnak, vagy betegség, szegénység miatt nem akarnak elmenni. Mintha mindenre és mindenkire rá lehetne, vagy KELLENE húzni egy sablont. Engem ez dühített föl.
:love:
 
Szerintem ez egy összetett jelenség, nagyon sok okkal... Az elkényeztetett, nagyon jómódban tartott, elkényelmesedett kölykök nehezebben futnak neki az életnek, mint azok, akik rákényszerülnek a repülésre, mert nettó kibaszták őket otthonról. Kb olyan párhuzamot tudnék húzni, mint ami az érettségi körül volt: nekiálltak hisztizni hogy vigyék le a ponthatárokat, pedig egy dekával se volt nehezebb, mint máskor. De ennek a korosztálynak ez már nehéz volt. Mert sose volt nehézségük, és az érettségin találkoztak szembe először a kurva nagy bunkó valósággal, hogy teljesíteni kell az eredményért... mert anyuapu nincs ott, hogy leordítsa a tanár fejét, ha az be meri vésni a kampót...
Na most az, aki egész gyerekkorában sose találkozott nehézséggel, mert elé tettek mindent, miért is feszülne meg, ha egyébként annyira otthon végül is mégse nem szar annyira... Ezzel párhuzamosan későbbre tolódik ki a leválás a szülőkről, azzal arányosan, hogy huszonévesen még mindig suliba járnak, sokan. A 70-es években fiatalok huszonévesen már több éve dolgoztak, családot alapítottak és szültek, a mostani fiatalok meg még ülnek az iskolapadban, zéró élettapasztalattal. Hovaminek az ilyennek gyerek, hisz ő maga is még az...
Pláne minek indulna neki, ha érzelmileg is még sokkal jobban kötődik a szüleihez, mint amennyire az egészséges lenne, és ugyan szar-szar, hogy megmondják otthon a tuti, de mégse annyira (mert van teljes hotelkiszolgálás), hogy el kéne indulni...
Visszanézve történelmi távlatokra, a barlangban az egész törzs együtt tudott élni, a veremházakban már családok éltek együtt, a céhekben még mindig családok éltek együtt. Az ipari forradalom szedte szét az évmilliók óta működő többgenerációs családot a gépesítéssel és városiasítással. A modern kor eredménye az, hogy egyre kisebbek a családok és egyre több a sok kicsi, de ezért jóval magasabban fogyasztó háztartás. A fogyasztói kultúra errefelé lök, nem a többgenerációsan együtt élő család felé. (Legyen bölcsioviidősekklubja, ne vigyázzon a nagyszülő a kicsire, mindenki idegenedjen el egymástól annyira, hogy szétbasszák egymás idegrendszerét ha mégis látják néha egymást: szeparáljuk el őket egymástól, már kicsi korukban, és tuti hogy nem bírnak majd megtanulni együtt élni fölnőttként se.) A civilizációs és technológiai kényelem ára a szociális elidegenülés, mert épp most így rakjuk össze a társadalmunkat... Egyébként meg kirepülni a családból mindig is kihívás volt, mert saját fészket rakni NAGYON SOK erőforrást igényel, bármelyik történelmi korszakot is figyeljük.

Más mintát kap az gyerekként, aki egy nagy családban nő fel, mint az, aki egy egyszülős háztartásban. Nagyon más szociális tűréshatáraik lesznek, és közben a régies, lassan változó társadalmi elvárások is nyomorítják. Ömlik a fogyasztói kultúra minden csatornából: mert megérdemled, csakatiéd, csakneked, csakmost, azonnaljó, heppilájf, stb. és közben senki nem mondja el, hogy de csak akkor lesz ez mind a tiéd, ha mindezekért megdolgoztál: lélekben és fizikailag egyaránt.... ja, és hogy mi az ami valójában, de tényleg, úgy igazán fontos.
 
Utoljára módosítva:
Hűűű, kemény témába vágtatok bele. és tényleg nagyon össze tett.
én külön választanám azt a helyzetet, amikor valaki azért marad otthon a szüleivel, mert ápolja őket, vagy anyagi helyzetből kifolyólag. én ebben inkább a családi összetartozást látom, empátiát, segítségnyújtást. ezt nem nevezném mamahotelnek egyáltalán, mert ezekben az esetekben a résztvevők közösen viselik a háztartás anyagi terheit. legalább is legtöbbször ezt láttam.
az már egy másik eset, ami tényleg sajnos egyre gyakoribb, amikor egyszerűen nem akar a fiatal elmenni, habár anyagilag megengedhetné a saját lakást, mert kényelmes, teljes mértékben kiszolgálják őt a szülei. erre én azt mondom, hogy csakis a szülő hibája. szerintem ez csak nevelés kérdése.

de ez a mamahotel jelenség csak egy része egy talán nagyobb jelenségnek.
itt van egy cikk pont erről. úgy látom, a cikk írónak nagyon sok mindenben igaza van.
https://hildasagok.blog.hu/2018/06/...u3gEpZ0b2fIif9blctFlxj8H5a1XVUbjpVsaL7Zj3MdBw

Régen volt egy mondás "ha valakit tönkre akarsz tenni, kényeztesd el". Na de mi lesz, ha egy egész generáció van elkényeztetve? Csak a saját életük lesz nehéz, vagy az egész társadalomé? vagy ha a többség ilyen, akkor átalakul az egész társadalom ebbe az irányba? és akkor ez lesz a "normális" viselkedés? és annak milyen kimenete lehet? életképes lesz egy olyan társadalom? vagy ez csak egy szép lassú út a pusztulásba, vagy teljes átalakulásba? és hogy ez most pusztulás-e, vagy csak valamiféle szükséges átalakulás (amilyenek már nagyon sokszor voltak az emberiség történetében)?
 
Egyébként az Y generáció szerintem aki a legrosszabbul járt elkapatás ügyében, de a Z-k és alfák közül egyre több az értelmes, életrevaló. Ahogy csináljuk a drogprevis programot, azért ott elég sok fiatallal találkozom és a most 14-18 év közöttiek szerintem egészen életre valók. Sokkal jobban tudják már most, hogy mit szeretnének, mint én anno. Valahogy ők már nincsenek úgy elkapatva, belenőnek a digitalizációba, az eszközöket borzalmasan hatékonyan használják és nagyon tudják, hogy mit akarnak. Azt olvastam valahol, hogy ez a generációs hullámzás (életrevalóbbak, kevésbé életrevalók) egyébként törvényszerű. Meg az is, hogy a fiatalokat háromezer éve ugyanúgy savazták az idősebbek mint most.
A kérdés csak az, hogy az egyre kényelmesebb életet lehetővé tevő civilizációnk luxusa (ami miatt egyre kisebb a fiatalok ellenállása, mert minek is) mikor fog visszaütni... lesz-e olyan, hogy a technológia összeomlik valami miatt (környezeti katasztrófa, éghajlatváltozás), vagy az AI értelemre ébredése fog minket helyre rakni...
 
Sok tényező együtt, becslésem szerint 2030-as évek közepe felé fog kicsúcsosodni a dolog...:eek:
 
Insta360 Black Friday sale

Blogbejegyzés információ

Szerző
Vidék
Olvasás
802
Hozzászólások
12
Utolsó frissítés

Tagok Blogjai további bejegyzései

Vidék további bejegyzései

Oszd meg ezt a bejegyzést

CsamShop kendők

Back
Oldal tetejére