Vasárnap reggel van, és lemaradtam a blogokkal. Annyi minden történt és most jó megint leülni és átgondolni a dolgokat. Az út során kialakult egy ritmus: reggel felkelés, elindulás, tízórai vagy ebéd magasságában megálló, blogolás, aztán irány tovább, este izgalmas emberek, beszélgetések. Most tudatosul bennem, mennyire jó megállni és átgondolni az előző napot, egészen meditatív dolog ez a blogolás. No de most itt a folytatás 
Ritáékkal még előző nap vettem egy esőruhát Siófokon, bár annyira nem sok kedvem volt soppingolni, de az út során már beigazolódott párszor, hogy amit nem intézek el idejében, abból extra szopás lesz. Így vettem egy Oxford márkanéven futó felsőt, amiből már a haveroknál láttam több éves darabokat is, tehát nem az első 10 km-en fog leszakadni rólam a pályán várhatóan. Az első megállónál, ahol Tagamát összeszedtük elő is adtuk az "útszéli öltözés" című produkciót.
Kitaláltam, hogy meg kéne lepni a Vidéket, ezért nem írtam arról, hogy Tagama csatlakozik a túrán aznap. Rita is csavarogni vágyott, így elcsaltam Toponárra meglátogatni Vidéket. A GPS pár csavarral oda is vitt minket, a parkolóban meg messziről fültől fülig érő vigyorral várt minket Vidék.
Nem kicsit lepődött meg, hogy harmadmagammal érkeztem, sikerült a meglepi. Ahogy mentünk be a suliba, első lépés a tanári rötyi előtti villámgyors tripla vetkőzőszám előadása volt, Vidék szerintem még sosem szórakozott ilyen jól. Mivel az esőben a motorosok amikor találkoznak, nem igazán vetkőznek ki üdvözölni egymást, ezért Tagamával a rötyi mosdós részén öleltük meg egymást, aztán azon röhögtünk, ha valaki ránk nyitott volna, vajon mit gondolhatott volna.
Ezt jól megúsztuk, aztán felcuccoltunk a szertárba és elzarándokoltunk a sulibüfébe.
Ott jól kibeszéltük az élet nagy dolgait, jókat röhigcséltünk, ettünk olyan retró gesztenyepürét, megcsodáltam az árakat, aztán visszamásztunk a szertárba megnézni Vidék alkotásait.
Nem is értem miért nem csinálsz itt egy galériát és miért nem mutatod meg őket. Tök szépen átalakítja a régi vasakat, az egyik ilyen technikai humorként néz ki, nagyon kis vicces guriga lett. Vidék büszke lehetsz rájuk! Vidék nagyon bevágódott nálam, hozott igazi háztáji füstölt húsos szalonnát, azóta megkóstoltam, és isten áldja a gyesznyót és a füstölőmestert! Ma kóstoltam meg, nagyon finom. Az az igazi háztáji fincsi, amiről a magamfajta városi szökevény csak álmodozni tud, mert hozzá már alig fér. Az almás szőlő lekvárt még őrizgetem, azt majd a túra végén fogom megdézsmálni. Mindennek meg kell adni a módját, nem csak úgy felfaljuk, ami útközben leesik. Vidék küldött a Lóóónak is ajándékot (nem mertem elvinni, nehogy összegyűrjem, így majd postára adja), már ki is találtam, hogy fogom a garázsban azokat a jó kis régi motoros képeket kitenni: lesz egy motoros sarok ott.
Megállapítottuk a csajokkal, hogy Vidék nagyon jó ember, és ráférne egy kis sarkára állás, vagányság. Jópofa volt a régi hosszúhajús képein a motorjaival, hajrá Vidék, növeszd meg a szőrt a másik oldalon!
Elbúcsúztunk tőle, Ritáért eljött a párja, remélem pihenős hétvégéjük lesz a Balcsin, mert rájuk is fér egy kis nyugi. Tagamáva meg tovább indultunk Nagyberkibe a kólázós kocsmába.
A pincér bácsi nem volt túl lelkes, hogy elkezdtünk gyülekezni. Az első teát még nekem nagy ímmel-ámmal kihozta, aztán amikor megjöttek a csajok mindenfelől, tüntetően tévét nézett, és felénk se bagózott. Végül Diana felnyalábolta a csapatot és átmentünk hozzá, így 6 fő fogyasztása 1 teává zsugorodott a Pityóka Vendéglőben, ahol garantáltan nem lehet bepityókálni... Még kólával se, mert egyszerűen nem adnak!
A csajok egy része a Széles Úttól jött, nagyon kedvesek voltak. Kidumáltuk a mindenféle asszonysorsokat, és rácsodálkoztam: a legtökéletesebben kinéző kapcsolatokban is vannak bogok, javítani valók. Ők pedig változtattak, javítottak, dolgoztak millió féle képpen, gyerekkel, családdal, kutyával, ki mit vállalt. Diana megdöbbentett: ő nem motorozik, fél tőle valójában. De a lánya, a kis fiatal szőke csoda az apjával motorozik, és azért fogadott be minket, mert a motoros társaság nagyon összetartó ott és a lánya olyankor jó helyen van közöttük, amiért nagyon hálás. Retteg és félti, minden alkalommal amikor a gyerek motorra ül, mégis hagyja és ilyen klassz, önfeláldozó módon meg tud neki mutatni egy olyan szeletet ebből a világból, ami nem az övé, amitől tart, ezért fogadott be minket Kislány, marha nagy mákod van anyáddal, remélem vágod. Felül emelkedni ilyen szinten ellenérzéseken, félelmeken azt jelenti, a saját legdurvább félelmeinél is jobban szeret Téged. Hallgass legalább rá, ha a többi motorosra nem, és húzd fel az a nyomorult protektorokat! Remélem láttad odasandítva a Tagama kezét, na azt addig maradt egyben, amíg a protektor rajta volt. Szóval ne halljak több eszetlenséget, mert az izzadtságot mindig könnyebb törölgetni mint a vért.
Diana, nagyon klasszul csinálod, biztos vagyok benne hogy klassz emberkék lesznek a gyerekeidből!
Egy csajszi nem tudott eljönni, mert ellés volt náluk, és aznap este-éjjel még egy csikó leszületett. Magyaros U-betűs lány nevet kell majd neki találni, Uccu, Unikornis, meg ilyeneken fantáziáltunk. Van valami ötletetek?
Reggel elindultunk, persze szakadt.... Mert akkor kell motorozni amikor jólesik...
Ritáékkal még előző nap vettem egy esőruhát Siófokon, bár annyira nem sok kedvem volt soppingolni, de az út során már beigazolódott párszor, hogy amit nem intézek el idejében, abból extra szopás lesz. Így vettem egy Oxford márkanéven futó felsőt, amiből már a haveroknál láttam több éves darabokat is, tehát nem az első 10 km-en fog leszakadni rólam a pályán várhatóan. Az első megállónál, ahol Tagamát összeszedtük elő is adtuk az "útszéli öltözés" című produkciót.
Kitaláltam, hogy meg kéne lepni a Vidéket, ezért nem írtam arról, hogy Tagama csatlakozik a túrán aznap. Rita is csavarogni vágyott, így elcsaltam Toponárra meglátogatni Vidéket. A GPS pár csavarral oda is vitt minket, a parkolóban meg messziről fültől fülig érő vigyorral várt minket Vidék.
Nem kicsit lepődött meg, hogy harmadmagammal érkeztem, sikerült a meglepi.
Ahogy mentünk be a suliba, első lépés a tanári rötyi előtti villámgyors tripla vetkőzőszám előadása volt, Vidék szerintem még sosem szórakozott ilyen jól. Mivel az esőben a motorosok amikor találkoznak, nem igazán vetkőznek ki üdvözölni egymást, ezért Tagamával a rötyi mosdós részén öleltük meg egymást, aztán azon röhögtünk, ha valaki ránk nyitott volna, vajon mit gondolhatott volna. Ezt jól megúsztuk, aztán felcuccoltunk a szertárba és elzarándokoltunk a sulibüfébe.
Ott jól kibeszéltük az élet nagy dolgait, jókat röhigcséltünk, ettünk olyan retró gesztenyepürét, megcsodáltam az árakat, aztán visszamásztunk a szertárba megnézni Vidék alkotásait.
Nem is értem miért nem csinálsz itt egy galériát és miért nem mutatod meg őket. Tök szépen átalakítja a régi vasakat, az egyik ilyen technikai humorként néz ki, nagyon kis vicces guriga lett. Vidék büszke lehetsz rájuk! Vidék nagyon bevágódott nálam, hozott igazi háztáji füstölt húsos szalonnát, azóta megkóstoltam, és isten áldja a gyesznyót és a füstölőmestert! Ma kóstoltam meg, nagyon finom. Az az igazi háztáji fincsi, amiről a magamfajta városi szökevény csak álmodozni tud, mert hozzá már alig fér. Az almás szőlő lekvárt még őrizgetem, azt majd a túra végén fogom megdézsmálni. Mindennek meg kell adni a módját, nem csak úgy felfaljuk, ami útközben leesik. Vidék küldött a Lóóónak is ajándékot (nem mertem elvinni, nehogy összegyűrjem, így majd postára adja), már ki is találtam, hogy fogom a garázsban azokat a jó kis régi motoros képeket kitenni: lesz egy motoros sarok ott.
Megállapítottuk a csajokkal, hogy Vidék nagyon jó ember, és ráférne egy kis sarkára állás, vagányság. Jópofa volt a régi hosszúhajús képein a motorjaival, hajrá Vidék, növeszd meg a szőrt a másik oldalon!
Elbúcsúztunk tőle, Ritáért eljött a párja, remélem pihenős hétvégéjük lesz a Balcsin, mert rájuk is fér egy kis nyugi. Tagamáva meg tovább indultunk Nagyberkibe a kólázós kocsmába.
A pincér bácsi nem volt túl lelkes, hogy elkezdtünk gyülekezni. Az első teát még nekem nagy ímmel-ámmal kihozta, aztán amikor megjöttek a csajok mindenfelől, tüntetően tévét nézett, és felénk se bagózott. Végül Diana felnyalábolta a csapatot és átmentünk hozzá, így 6 fő fogyasztása 1 teává zsugorodott a Pityóka Vendéglőben, ahol garantáltan nem lehet bepityókálni...
Még kólával se, mert egyszerűen nem adnak! A csajok egy része a Széles Úttól jött, nagyon kedvesek voltak. Kidumáltuk a mindenféle asszonysorsokat, és rácsodálkoztam: a legtökéletesebben kinéző kapcsolatokban is vannak bogok, javítani valók. Ők pedig változtattak, javítottak, dolgoztak millió féle képpen, gyerekkel, családdal, kutyával, ki mit vállalt. Diana megdöbbentett: ő nem motorozik, fél tőle valójában. De a lánya, a kis fiatal szőke csoda az apjával motorozik, és azért fogadott be minket, mert a motoros társaság nagyon összetartó ott és a lánya olyankor jó helyen van közöttük, amiért nagyon hálás. Retteg és félti, minden alkalommal amikor a gyerek motorra ül, mégis hagyja és ilyen klassz, önfeláldozó módon meg tud neki mutatni egy olyan szeletet ebből a világból, ami nem az övé, amitől tart, ezért fogadott be minket Kislány, marha nagy mákod van anyáddal, remélem vágod. Felül emelkedni ilyen szinten ellenérzéseken, félelmeken azt jelenti, a saját legdurvább félelmeinél is jobban szeret Téged. Hallgass legalább rá, ha a többi motorosra nem, és húzd fel az a nyomorult protektorokat! Remélem láttad odasandítva a Tagama kezét, na azt addig maradt egyben, amíg a protektor rajta volt. Szóval ne halljak több eszetlenséget, mert az izzadtságot mindig könnyebb törölgetni mint a vért.
Diana, nagyon klasszul csinálod, biztos vagyok benne hogy klassz emberkék lesznek a gyerekeidből!
Egy csajszi nem tudott eljönni, mert ellés volt náluk, és aznap este-éjjel még egy csikó leszületett. Magyaros U-betűs lány nevet kell majd neki találni, Uccu, Unikornis, meg ilyeneken fantáziáltunk. Van valami ötletetek?
Reggel elindultunk, persze szakadt.... Mert akkor kell motorozni amikor jólesik...
