Alapvetően az ember ad egy feltételezett jóindulatú valamire becsülést embertársainak, aztán vannak akiket nem tartunk sokra, (mert tesznek érte) és ők az idők folyamán rendszerint még változnak is. Sőt! Szintet lépnek. Lefele.
Anno, amikor a motorgumi festésnél leoldott az agyamon a biztosíték, és írtam egy blogot a felelőtlenségről, a versenycicapinkpónilány letiltott. De sajna azóta se szabadulok, hiába bármiféle fércbuk privacy beállítás, belebotlok hol itt, hol ott motoros csoportokban, ahol épp vagy röhögik körbe a háta mögött, vagy hörögnek vérben forgó szemmel, hogy hogy lehet valaki ennyire ordenáré ostoba.... Az ember elér egy pontot, ahol már nem foglalkozik a hülyékkel, mert rájön, hogy felesleges rájuk az idő, de a közveszélyesekre azért odafigyelünk, és a legkevesebb, hogy felhívjuk rá embertásaink figyelmét.
A napokban történt szösszenet mellett nem tudok elsuhanni. Az a klasszikusan ordenáréan bántó egó, az mindig visszaüt az élet nevű játszótéren, és most érik a baj. A csillámpónilány értelme kinyílt és megnyilatkoztatott: az azóta privát beállítást nyert poszt lényege, hogy ő akkor és annyi motort tör össze amennyit kedve tartja. Ez aztán az egészséges hozzáállás! Pláne közúton...
Az, hogy valakinek hány motorja van, vagy versenyre készül évek óta, az csak egy állapot. Attól még, hogy minden utcasarkon nyomsz egy szelfit a motoroddal, attól bizony nem lesz szponzorod. Előbb valamit teljesíteni kéne. Meg attól se, amikor a hátad mögött röhögve mesélik, hogy egyébként 30 km/h-val tartod fel a forgalmat a váci úton... Sőt, ezek után, ha valaha is gondolkozna valaki a környezetemben a szponzorálásodon, sürgősen lebeszélném róla. Nagyképű vagy, egy szikra alázat nincs benned, és ha szponzort akarsz, oda ez az első, hogy letérdelj, amikor a homlokodra nyomják a céges matricát.... de nem csak ezért. Hanem mert valójában nem becsülsz semmit. Se a motort, se a mérnöki munkát, amit valaki anno belerakott, se azt aki neked összelegózta és a popsikád alá tolta ki tudja hanyadszor... Nagyképű flegma plázapicsa módon beletapostál mindazoknak az arcába ezzel a poszttal, aki valaha is valamit neked adott: munkát, tudást, időt, bármiféle energiát. Te nem becsülsz senkit és semmit, ráadásul az a hatalmas egód fejlődni se hagy. Hiába építenének alád és fejlesztenének bármilyen vasat, ha nem fejlődsz vele, ha nem becsülöd és nem vigyázol rá, szarrá fogod törni. Pont úgy, ahogy írod, és nem csak magadat sodrod majd veszélybe, hanem más életét is. Pályán vagy közúton, a túlzott egó csak a bajba visz. Ostobán, flegmán, magabiztosan meghívtad magadnak a pokolt. Nem vagy csapatjátékos, a motorsporthoz meg az kell.Közúton pláne...
Három lehetőséged van:
- Első a tepsi, egyedül. Akkor mázli van, ha más nem sérül, nem hal bele, hogy milyen kis okos voltál.
- A második a műanyag lakat. Amikor rád rohad, mert valakinek baja esik az agyatlanságod miatt az úton. A lelkiismeretedtől nem féltelek, mert az láthatóan nincs...
- Harmadik, amikor már nem lesz több opció a gumikkal kapcsolatban, mint a tolókocsi gumijának festegetése és fényesítése...
- A bónusz: öregkorodban egyedül maradsz az ordenáré nagy egóddal és baszhatod, hogy milyen bunkó ez a világ veled. De csak annyira lesz bunkó, mint te magad. Idősebb korodban már nem lesz vonzó rajtad semmi: se friss hús nem leszel, se bájos, se kedves, csak egy vén, nagyképű boszorka. Azt meg nem szereti senki.
Sablonpunciként viselkedsz, és bizony az ostobábbik rötyibenszelfizős fajtából. Olcsó instabébi, amelyik épp a szakadék szélén csücsörít. Csak egy kis szellőcske kell... és a motoron menet közben szelfizős halott liba sorsára jutsz.
Mert motoros, az bizony te nem vagy plázapincsikém...
Anno, amikor a motorgumi festésnél leoldott az agyamon a biztosíték, és írtam egy blogot a felelőtlenségről, a versenycicapinkpónilány letiltott. De sajna azóta se szabadulok, hiába bármiféle fércbuk privacy beállítás, belebotlok hol itt, hol ott motoros csoportokban, ahol épp vagy röhögik körbe a háta mögött, vagy hörögnek vérben forgó szemmel, hogy hogy lehet valaki ennyire ordenáré ostoba.... Az ember elér egy pontot, ahol már nem foglalkozik a hülyékkel, mert rájön, hogy felesleges rájuk az idő, de a közveszélyesekre azért odafigyelünk, és a legkevesebb, hogy felhívjuk rá embertásaink figyelmét.
A napokban történt szösszenet mellett nem tudok elsuhanni. Az a klasszikusan ordenáréan bántó egó, az mindig visszaüt az élet nevű játszótéren, és most érik a baj. A csillámpónilány értelme kinyílt és megnyilatkoztatott: az azóta privát beállítást nyert poszt lényege, hogy ő akkor és annyi motort tör össze amennyit kedve tartja. Ez aztán az egészséges hozzáállás! Pláne közúton...
Az, hogy valakinek hány motorja van, vagy versenyre készül évek óta, az csak egy állapot. Attól még, hogy minden utcasarkon nyomsz egy szelfit a motoroddal, attól bizony nem lesz szponzorod. Előbb valamit teljesíteni kéne. Meg attól se, amikor a hátad mögött röhögve mesélik, hogy egyébként 30 km/h-val tartod fel a forgalmat a váci úton... Sőt, ezek után, ha valaha is gondolkozna valaki a környezetemben a szponzorálásodon, sürgősen lebeszélném róla. Nagyképű vagy, egy szikra alázat nincs benned, és ha szponzort akarsz, oda ez az első, hogy letérdelj, amikor a homlokodra nyomják a céges matricát.... de nem csak ezért. Hanem mert valójában nem becsülsz semmit. Se a motort, se a mérnöki munkát, amit valaki anno belerakott, se azt aki neked összelegózta és a popsikád alá tolta ki tudja hanyadszor... Nagyképű flegma plázapicsa módon beletapostál mindazoknak az arcába ezzel a poszttal, aki valaha is valamit neked adott: munkát, tudást, időt, bármiféle energiát. Te nem becsülsz senkit és semmit, ráadásul az a hatalmas egód fejlődni se hagy. Hiába építenének alád és fejlesztenének bármilyen vasat, ha nem fejlődsz vele, ha nem becsülöd és nem vigyázol rá, szarrá fogod törni. Pont úgy, ahogy írod, és nem csak magadat sodrod majd veszélybe, hanem más életét is. Pályán vagy közúton, a túlzott egó csak a bajba visz. Ostobán, flegmán, magabiztosan meghívtad magadnak a pokolt. Nem vagy csapatjátékos, a motorsporthoz meg az kell.Közúton pláne...
Három lehetőséged van:
- Első a tepsi, egyedül. Akkor mázli van, ha más nem sérül, nem hal bele, hogy milyen kis okos voltál.
- A második a műanyag lakat. Amikor rád rohad, mert valakinek baja esik az agyatlanságod miatt az úton. A lelkiismeretedtől nem féltelek, mert az láthatóan nincs...
- Harmadik, amikor már nem lesz több opció a gumikkal kapcsolatban, mint a tolókocsi gumijának festegetése és fényesítése...
- A bónusz: öregkorodban egyedül maradsz az ordenáré nagy egóddal és baszhatod, hogy milyen bunkó ez a világ veled. De csak annyira lesz bunkó, mint te magad. Idősebb korodban már nem lesz vonzó rajtad semmi: se friss hús nem leszel, se bájos, se kedves, csak egy vén, nagyképű boszorka. Azt meg nem szereti senki.
Sablonpunciként viselkedsz, és bizony az ostobábbik rötyibenszelfizős fajtából. Olcsó instabébi, amelyik épp a szakadék szélén csücsörít. Csak egy kis szellőcske kell... és a motoron menet közben szelfizős halott liba sorsára jutsz.
Mert motoros, az bizony te nem vagy plázapincsikém...
