Végre-valahára eljött az első olyan hétvége, ami meleget és napsütést ígért végig, muszáj volt kihasználni. Persze, első körben még nem motorozással, volt némi tartozásom még a nagydög felé, ami a tavaszi felkészítést illeti.
Szombat délután, miután sikerült nyári gumikat varázsolni az autóra, elővettem a jószágot, és nekiugrottam a gyertyacsere+riasztó beépítés projektnek. Az előbbi megvolt egy laza fél óra alatt (nyitu, tartottam a szintidőt
), azzal együtt is, hogy megint szenvedtem egy sort a benzincső lehúzásával az injektorsorról. Nagyon jó megoldás a gyorscsatlakozó, amit kitaláltak Suzukiék, de 12000km alatt hajlamos jó alaposan összeállni, aztán lehet feszegetni két kézzel, miközben a harmadikkal a tankot tartja az ember
Miután megvolt a gyertyacsere, nekiálltam a riasztónak. Már előzőleg kikísérleteztem, hogy a beépítési helyzete mindegy, úgyhogy csak egy jó helyet kellett volna neki találni. Persze, ahova először gondoltam, oda nem fért el az akkufedő műanyagtól, át kellett gondolni a koncepciót. Végül az ülés alatt lett meg a végleges hely, a sziréna meg elbújt a farokidomban. Akadt még egy kis kábelezés, de a végén szépen összeállt a történet, csak az akksit ne szívja le álltában a bekapcsolt riasztó
A húsvét fáradalmait kipihenni, azért hétfőn volt végre egy nagyobb gurulás is. Az előzetes terv az volt, hogy Kassa, ott egy ebéd, utána meglessük egy felvidéki jóbarátunkat, aztán jövünk haza. Persze, ember tervez...
A találka fél 10-re volt megbeszélve Attila cimborámékhoz, azzal a felkiáltással, hogy ha fél 10-re ott van mindenki, 10kor csak elindulunk. Ehhez képest, beestem 10 előtt 5 perccel, parában, hogy mindenki felöltözve, órát nézve rám vár... No, ez a félelmem teljesen alaptalannak bizonyult... Végülis 11-kor sikerült, némi tankolás után Miskolc fele indulni. Rohanni mondjuk eleve nem akartunk, a beígért fokozott rendőri jelenlét, és a nem beígért, de sátoros ünnepekkor szokásos fokozott mazsola-jelenlét okán, de azért amit kaptunk, picit ebből is túlzás volt. Kassát már induláskor kihúztuk a tervből, mert közben az is kiderült, hogy jó volna este 6-ra hazakeverednünk. Miskolc után ahogy lehetett, lejöttünk a főcsapásról, Sajószentpéternél vettünk egy erős jobbost Edelény aztán Tornanádaska felé, nyugis tempóban mentünk végig a falvakon. A bónusz meglepetés az volt, hogy nemrég újraaszfaltozták a 27-es utat, csak 1-2 szakasz volt rázós, és a falvakban maradt meg a régi burkolat, mindenhol máshol sima, és teljesen jól motorozható
Tornanádaskán megnéztük az elárvult határállomást, miközben átgurultunk a szlovák oldalra, aztán irányt vettünk Szepsi felé. Onnan már csak egy ugrás volt Péder és a jóbarátok, de sajna nem tudtunk sokat időzni, már így is 2 óra fele járt az idő. 3 körül indultunk hazafele, Kassát, és az ottani várható káoszt messzire kikerülve, Tornyosnémetinél jöttünk vissza a magyar oldalra. Ott ráálltunk a 3-asra Miskolcig, próbáltuk kerülgetni az autósokat, több-kevesebb sikerrel, de összességében végülis nem (annyira) rossz tempóban. Csodával határos módon még Miskolcon is aránylag normálisan átjutottunk, de onnantól... Tiszaújvárosig bírtuk az őrlődést egy konvoj mögött, ott amúgy is ki kellett állni tankolni, de ránk is fért egy kis pihenő már. Volt akkora szerencsénk, hogy mire továbbindultunk, már oszlott valamennyire a tömeg, lehetett normálisabban haladni. A 6 órás hazaérkezésből azért így is sikerült fél 7-et csinálni, de az még belefért
Összességében kellemes, közel 400km-es kis karika volt, nagyon szép tájakon, jóbarátokkal, jó időben, ahogy kell. Még sok ilyet idénre mindenkinek!
Szombat délután, miután sikerült nyári gumikat varázsolni az autóra, elővettem a jószágot, és nekiugrottam a gyertyacsere+riasztó beépítés projektnek. Az előbbi megvolt egy laza fél óra alatt (nyitu, tartottam a szintidőt
), azzal együtt is, hogy megint szenvedtem egy sort a benzincső lehúzásával az injektorsorról. Nagyon jó megoldás a gyorscsatlakozó, amit kitaláltak Suzukiék, de 12000km alatt hajlamos jó alaposan összeállni, aztán lehet feszegetni két kézzel, miközben a harmadikkal a tankot tartja az emberMiután megvolt a gyertyacsere, nekiálltam a riasztónak. Már előzőleg kikísérleteztem, hogy a beépítési helyzete mindegy, úgyhogy csak egy jó helyet kellett volna neki találni. Persze, ahova először gondoltam, oda nem fért el az akkufedő műanyagtól, át kellett gondolni a koncepciót. Végül az ülés alatt lett meg a végleges hely, a sziréna meg elbújt a farokidomban. Akadt még egy kis kábelezés, de a végén szépen összeállt a történet, csak az akksit ne szívja le álltában a bekapcsolt riasztó
A húsvét fáradalmait kipihenni, azért hétfőn volt végre egy nagyobb gurulás is. Az előzetes terv az volt, hogy Kassa, ott egy ebéd, utána meglessük egy felvidéki jóbarátunkat, aztán jövünk haza. Persze, ember tervez...
A találka fél 10-re volt megbeszélve Attila cimborámékhoz, azzal a felkiáltással, hogy ha fél 10-re ott van mindenki, 10kor csak elindulunk. Ehhez képest, beestem 10 előtt 5 perccel, parában, hogy mindenki felöltözve, órát nézve rám vár... No, ez a félelmem teljesen alaptalannak bizonyult...
Végülis 11-kor sikerült, némi tankolás után Miskolc fele indulni. Rohanni mondjuk eleve nem akartunk, a beígért fokozott rendőri jelenlét, és a nem beígért, de sátoros ünnepekkor szokásos fokozott mazsola-jelenlét okán, de azért amit kaptunk, picit ebből is túlzás volt. Kassát már induláskor kihúztuk a tervből, mert közben az is kiderült, hogy jó volna este 6-ra hazakeverednünk. Miskolc után ahogy lehetett, lejöttünk a főcsapásról, Sajószentpéternél vettünk egy erős jobbost Edelény aztán Tornanádaska felé, nyugis tempóban mentünk végig a falvakon. A bónusz meglepetés az volt, hogy nemrég újraaszfaltozták a 27-es utat, csak 1-2 szakasz volt rázós, és a falvakban maradt meg a régi burkolat, mindenhol máshol sima, és teljesen jól motorozhatóTornanádaskán megnéztük az elárvult határállomást, miközben átgurultunk a szlovák oldalra, aztán irányt vettünk Szepsi felé. Onnan már csak egy ugrás volt Péder és a jóbarátok, de sajna nem tudtunk sokat időzni, már így is 2 óra fele járt az idő. 3 körül indultunk hazafele, Kassát, és az ottani várható káoszt messzire kikerülve, Tornyosnémetinél jöttünk vissza a magyar oldalra. Ott ráálltunk a 3-asra Miskolcig, próbáltuk kerülgetni az autósokat, több-kevesebb sikerrel, de összességében végülis nem (annyira) rossz tempóban. Csodával határos módon még Miskolcon is aránylag normálisan átjutottunk, de onnantól... Tiszaújvárosig bírtuk az őrlődést egy konvoj mögött, ott amúgy is ki kellett állni tankolni, de ránk is fért egy kis pihenő már. Volt akkora szerencsénk, hogy mire továbbindultunk, már oszlott valamennyire a tömeg, lehetett normálisabban haladni. A 6 órás hazaérkezésből azért így is sikerült fél 7-et csinálni, de az még belefért
Összességében kellemes, közel 400km-es kis karika volt, nagyon szép tájakon, jóbarátokkal, jó időben, ahogy kell. Még sok ilyet idénre mindenkinek!
