Szóval kíváncsi voltam a németekre.
Többször jártam Milánóban motorkiállításon és a budapesti se az én hibámból maradt ki, valamint rendszeresen olvasok német motoros magazinokat, hát gondoltam megnézem, hogy csinálják a németek. Ősszel még szemeztem a kölni rendezvénnyel, de utazással együtt sok időt kellett volna rászánni, hát maradt a müncheni. Kicsit tartottam tőle, hogy Bajorországban minden a BMW-ről fog szólni, de kellemesen csalódtam.
Láttam több, mint 20 motormárkát. Sőt nemcsak láttam, hanem ha akarok, valamennyire fel is ülhettem volna. Nagyon tetszettek a Suzuki bokorugrói, laza nyurga gépeknek tűntek: RM-Z 250 és 450. Persze a KTM standon is megvolt ez a stílus.
Csodálkoztam, mintha az Indian és a Harley Davidson ívei szögletesednének, de színekben nagyon egyediek. Szerintem a túramotorok és túraendúrók nem újítottak idén akkorát, hogy attól hanyatt kéne esni, a sportmotorokhoz pedig még ennél is kevesebbet tudok hozzászólni.
Viszont kedvencem a classic. A Kawasaki mérnökei egyre szebb klasszik vonalat rajzolnak: Z900RS, a zöld café racer és a Ducati Scramblerje is 1100 köbcentiig emberesedett. Ezt a retro őrületet persze a Triumph vezeti, ahol beújították az 1200-as Scramblert endúró felszereltséggel. (Hát kiváncsi vagyok) Hogy hogyan szálltak be ebbe a kategóriába a bajorok, azt a mai napig nem értem, de a BMW NineT variációk nagyon érdekesek, mondhatni a legretróbb boxer motorral.
Az újakon kívül az épített, felújított motorokból is lehetett csemegézni. Az egyik legjobb ötlet amit itt láttam, hogy egy motorfelújító műhely bemutatott pár fellelt példányt a megtalálás történetével és eredeti pókhálóval.
Nagy számban voltak ruházati és egyéb felszerelést árusító standok is. Az idei sláger a légzsákos mellény és kabát. Három helyen, három különböző márka, felfújva és leeresztve, partoncsere bemutatóval, épp csak esés közben nem mutatták. Rengeteg bukósisakfélét lehetett próbálni és ahogy elnéztem, sokan éltek a vásárlás lehetőségével is. Eddig számomra ismeretlen táskagyártót (Mosko moto) és kommunikációt (Headwave) is láttam. Feltalálták a pálinkát olajos flakonban (Kopfgetriebeöl) és Touratech-nél kitalálták az emeletes dobozt vagy dobozemeletet.
És
Amire igazán kiváncsi voltam, az a turisztikai része a kiállításnak, mert ebben élen járnak a németek. Rengeteg szervező kínálta a túráit. Lassan ott tartanak, hogy ha megpörgeted a földgömböt és böksz valahova, biztosan lesz egy oda szervezett motoros túra. Ezenkívül motoros hotelek, kempingek és egyéb szálláshelyek is jelen voltak és Karintia idegenforgalmi szervezete is itt népszerűsítette a motoros témájú attrakciókat.
Röviden így összegezném müncheni kirándulásomat és zárnám azzal a beszámolót, hogy így néz ki egy motoros kiállítás, ezért érdemes volt odautazni.
A többi képet itt találod.
Többször jártam Milánóban motorkiállításon és a budapesti se az én hibámból maradt ki, valamint rendszeresen olvasok német motoros magazinokat, hát gondoltam megnézem, hogy csinálják a németek. Ősszel még szemeztem a kölni rendezvénnyel, de utazással együtt sok időt kellett volna rászánni, hát maradt a müncheni. Kicsit tartottam tőle, hogy Bajorországban minden a BMW-ről fog szólni, de kellemesen csalódtam.
Csodálkoztam, mintha az Indian és a Harley Davidson ívei szögletesednének, de színekben nagyon egyediek. Szerintem a túramotorok és túraendúrók nem újítottak idén akkorát, hogy attól hanyatt kéne esni, a sportmotorokhoz pedig még ennél is kevesebbet tudok hozzászólni.
Viszont kedvencem a classic. A Kawasaki mérnökei egyre szebb klasszik vonalat rajzolnak: Z900RS, a zöld café racer és a Ducati Scramblerje is 1100 köbcentiig emberesedett. Ezt a retro őrületet persze a Triumph vezeti, ahol beújították az 1200-as Scramblert endúró felszereltséggel. (Hát kiváncsi vagyok) Hogy hogyan szálltak be ebbe a kategóriába a bajorok, azt a mai napig nem értem, de a BMW NineT variációk nagyon érdekesek, mondhatni a legretróbb boxer motorral.
Az újakon kívül az épített, felújított motorokból is lehetett csemegézni. Az egyik legjobb ötlet amit itt láttam, hogy egy motorfelújító műhely bemutatott pár fellelt példányt a megtalálás történetével és eredeti pókhálóval.
Nagy számban voltak ruházati és egyéb felszerelést árusító standok is. Az idei sláger a légzsákos mellény és kabát. Három helyen, három különböző márka, felfújva és leeresztve, partoncsere bemutatóval, épp csak esés közben nem mutatták. Rengeteg bukósisakfélét lehetett próbálni és ahogy elnéztem, sokan éltek a vásárlás lehetőségével is. Eddig számomra ismeretlen táskagyártót (Mosko moto) és kommunikációt (Headwave) is láttam. Feltalálták a pálinkát olajos flakonban (Kopfgetriebeöl) és Touratech-nél kitalálták az emeletes dobozt vagy dobozemeletet.
És
Amire igazán kiváncsi voltam, az a turisztikai része a kiállításnak, mert ebben élen járnak a németek. Rengeteg szervező kínálta a túráit. Lassan ott tartanak, hogy ha megpörgeted a földgömböt és böksz valahova, biztosan lesz egy oda szervezett motoros túra. Ezenkívül motoros hotelek, kempingek és egyéb szálláshelyek is jelen voltak és Karintia idegenforgalmi szervezete is itt népszerűsítette a motoros témájú attrakciókat.
Röviden így összegezném müncheni kirándulásomat és zárnám azzal a beszámolót, hogy így néz ki egy motoros kiállítás, ezért érdemes volt odautazni.
A többi képet itt találod.
