Az építkezősdi igen necces szakma. Régi lecke, hogy baráttal nem dolgozunk, nem dolgoztatunk, de hát no, ez többedszerre beigazolódik az Élet nevű társasjátékban... Aki meg ki hülye, az addig kapja a leckét amíg meg nem tanulja. És ugye az ismétlés a tudás anyja... 
A lézerfejlesztésre ráment egy repülős barát, a lakásfelújításra a meg már két motoros... A lézeres fejlesztésbe sikerült egy élet álmát elveszíteni, az úgy fél évnyi munka kiesés és erős erkölcsi, anyagi veszteség volt.
A szép a motoros történetben, hogy az egyik 300 e előleggel lépett meg otthagyva a félkész melót. Ez már kevésbé fájó összeg volt, de ezt is éreztem. Harmadjára már óvatosabb voltam, ott csak anyag lett kifizetve és abban maradtunk megállapodásban, hogy amikor majd folytatja, akkor megbeszéljük a többit. Hát nem folytatta, de legalább jól megsértődött, mert kurva messze lakom és egyébként is az én anyámat mert nincsenek rajzok (amit az előző hagyott az nem jó persze, mert csak sémarajz, de legalább nem jó, én meg műszaki rajzot honnan szedjek...). Akárhányszor hívtam, mindig volt valami fontosabb, egy másik munkahely, egy továbbképzés, egyéb elfoglaltság dögivel volt persze mindig. Én meg arra születtem, hogy várjak rá, nekem biztosan csak ennyi dolgom van... Áh nem, soha nem akarok beköltözni, csak hobbiból szopatom itt magam lassan két éve...
Szerintem korrektebb lett volna azt mondani, hogy nem akarom megcsinálni mert jobb dolgom van, és keress valaki mást. Már lent lehetne a szerelőbeton, de megint elmentek hónapok egy szakira várással...
Na mindegy, majd ha jelentkezik mennyivel tartozom, majd kifizetem, én jeleztem, hogy részemről lezárható az ügy.
De hogy én rohangáljak megint, miután neki nem volt fontos befejezni egy bevállalt feladatot, vagy odaállni és azt mondani, figyu, ezt elszámoltam, többe lesz, kéne egy rajz ami azt tudja hogy, beszéljük át, akár telefonon mert krva messze vagy... Mindig csak a majd holnap hívlak, mert most nem érek rá (telefonon beszélni se!), még nem tudom, de majd a jövő héten...
Nem értem én ezt. A szakikat készpicsamelegmálé kell mostanában várja őket úgy, hogy még megmondani se tudják mit akarnak, csak azt, hogy KELL. Plázapicsák férfiban. Nem tudja mit akar, de azt azonnal, lehetőleg rögtön és amikor épp kedve van.
Közben meg megy a facsén a sírás, hogy húdeszarezavilág... Az bazmeg biza szar lesz, és frankóra mondom én, még a kormány se fogja neked megoldani az életed.... Se ez, se a kedvenced, de még a századik se...

A lézerfejlesztésre ráment egy repülős barát, a lakásfelújításra a meg már két motoros... A lézeres fejlesztésbe sikerült egy élet álmát elveszíteni, az úgy fél évnyi munka kiesés és erős erkölcsi, anyagi veszteség volt.
A szép a motoros történetben, hogy az egyik 300 e előleggel lépett meg otthagyva a félkész melót. Ez már kevésbé fájó összeg volt, de ezt is éreztem. Harmadjára már óvatosabb voltam, ott csak anyag lett kifizetve és abban maradtunk megállapodásban, hogy amikor majd folytatja, akkor megbeszéljük a többit. Hát nem folytatta, de legalább jól megsértődött, mert kurva messze lakom és egyébként is az én anyámat mert nincsenek rajzok (amit az előző hagyott az nem jó persze, mert csak sémarajz, de legalább nem jó, én meg műszaki rajzot honnan szedjek...). Akárhányszor hívtam, mindig volt valami fontosabb, egy másik munkahely, egy továbbképzés, egyéb elfoglaltság dögivel volt persze mindig. Én meg arra születtem, hogy várjak rá, nekem biztosan csak ennyi dolgom van... Áh nem, soha nem akarok beköltözni, csak hobbiból szopatom itt magam lassan két éve...

Szerintem korrektebb lett volna azt mondani, hogy nem akarom megcsinálni mert jobb dolgom van, és keress valaki mást. Már lent lehetne a szerelőbeton, de megint elmentek hónapok egy szakira várással...
Na mindegy, majd ha jelentkezik mennyivel tartozom, majd kifizetem, én jeleztem, hogy részemről lezárható az ügy.
De hogy én rohangáljak megint, miután neki nem volt fontos befejezni egy bevállalt feladatot, vagy odaállni és azt mondani, figyu, ezt elszámoltam, többe lesz, kéne egy rajz ami azt tudja hogy, beszéljük át, akár telefonon mert krva messze vagy... Mindig csak a majd holnap hívlak, mert most nem érek rá (telefonon beszélni se!), még nem tudom, de majd a jövő héten...
Nem értem én ezt. A szakikat készpicsamelegmálé kell mostanában várja őket úgy, hogy még megmondani se tudják mit akarnak, csak azt, hogy KELL. Plázapicsák férfiban. Nem tudja mit akar, de azt azonnal, lehetőleg rögtön és amikor épp kedve van.
Közben meg megy a facsén a sírás, hogy húdeszarezavilág... Az bazmeg biza szar lesz, és frankóra mondom én, még a kormány se fogja neked megoldani az életed.... Se ez, se a kedvenced, de még a századik se...