A héten végre engem is elért a családokon átívelő takonykór úgyhogy szerda óta próbáltam kikúrálni magam inkább kevesebb sikerrel. Azért annyira sikerült összeszednem magam, hogy az egyik kedves motoros cimboránk 50. születésnapját megünnepeljük.
Egy kezemen meg tudom számolni, hányszor buliztam, mióta megvannak a gyerekek... az egyik egy esküvő volt, amire bébiszittert hívtunk, majd fizetéskor megállapítottuk, hogy max. évente egyszer fér bele, hogy ketten együtt menjünk el bulizni. Na azóta lehet, hogy nem is voltunk többet.
Most a sógornőmön volt a sor, hogy pesztrálja a gyerekeinket, amíg mi kirúgunk a hámból - bár hozzáteszem nekem az egyik motivációm az volt, hogy majd a Jägermeister megteszi a hatását és elűzi ezt a köhögős-taknyos vírust.
Ottalvós buli volt, volt, aki bőrönddel érkezett. Nálam csak egy hátizsák volt pizsamával meg fogkefével, meg hálózsák, de arra nem volt szükség végül,mert volt ágynemű a vendégházban.
Elmerengtem, hogy régen, mikor ezekkel az arcokkal megismerkedtünk és együtt buliztunk, hányszor volt nálam bármi cucc... na jó, ha motorral mentünk valami találkozóra, legfejebb akkor vittünk magunkkal hálózsákot meg fogkefét, de pizsamát akkor sem. Gyakran a hálózsák sem került elő végül és néha még a cipőnket sem vettük le alváshoz... fiatalság, bolondság.
Hiába na, megöregedtünk. Azért így is sikerült hajnali háromig táncolni. Már nagyon kellett ez.
Egy kezemen meg tudom számolni, hányszor buliztam, mióta megvannak a gyerekek... az egyik egy esküvő volt, amire bébiszittert hívtunk, majd fizetéskor megállapítottuk, hogy max. évente egyszer fér bele, hogy ketten együtt menjünk el bulizni. Na azóta lehet, hogy nem is voltunk többet.
Most a sógornőmön volt a sor, hogy pesztrálja a gyerekeinket, amíg mi kirúgunk a hámból - bár hozzáteszem nekem az egyik motivációm az volt, hogy majd a Jägermeister megteszi a hatását és elűzi ezt a köhögős-taknyos vírust.
Ottalvós buli volt, volt, aki bőrönddel érkezett. Nálam csak egy hátizsák volt pizsamával meg fogkefével, meg hálózsák, de arra nem volt szükség végül,mert volt ágynemű a vendégházban.
Elmerengtem, hogy régen, mikor ezekkel az arcokkal megismerkedtünk és együtt buliztunk, hányszor volt nálam bármi cucc... na jó, ha motorral mentünk valami találkozóra, legfejebb akkor vittünk magunkkal hálózsákot meg fogkefét, de pizsamát akkor sem. Gyakran a hálózsák sem került elő végül és néha még a cipőnket sem vettük le alváshoz... fiatalság, bolondság.
Hiába na, megöregedtünk. Azért így is sikerült hajnali háromig táncolni. Már nagyon kellett ez.
