A héten semmi izgalmasról nem tudok beszámolni, hiszen kedd óta itthon vagyok betegállományban a nagyobbikkal. Ahelyett, hogy javulna a helyzet - mondjuk az eredeti ok már elmúlt - most még benéz egy fosós-hányós is, szóval ennyit a hosszú hétvégéről. Így mondjuk tényleg hosszú lesz.
Szóval a legizgalmasabb ilyenkor a betegápoláson és azon kívül, hogy a napi itthoni meló mellett még főzőcskézhetek is (ha oviban vannak, akkor elég 2-3 naponta), hogy folyamatosan pakolok, rámolok, rendet teszek. Amikor az egyik szobában végzek, mehetek a másikba... és mindezt nagyjából azért, mert a gyerekek mindig lelkesen segítenek.
Amit elrakok, azt újra előveszik, ha nem figyelek. Kipakolják a komplett szekrényt a szoba közepére, amibe előzőleg hajtogattam be a kétheti mosott ruhát, és a friss bevásárlás is a játék tárgya lesz amíg elmegyek a WC-re.
De sebaj, cserébe itt a hosszú hétvége, amikor mindenki (más) pihen. Nekem meg folytatódik ugyanaz két gyerekkel, és remélhetőleg mire az egyik meggyógyul, elkapja a másik is bacikat. Vagy ami még jobb lenne: én kapom el.
Egy dolog vigasztal, hogy már eltelt majdnem a fele.
Remélem, ti legalább motoroztatok tegnap még a jó időben!
Amit elrakok, azt újra előveszik, ha nem figyelek. Kipakolják a komplett szekrényt a szoba közepére, amibe előzőleg hajtogattam be a kétheti mosott ruhát, és a friss bevásárlás is a játék tárgya lesz amíg elmegyek a WC-re.
De sebaj, cserébe itt a hosszú hétvége, amikor mindenki (más) pihen. Nekem meg folytatódik ugyanaz két gyerekkel, és remélhetőleg mire az egyik meggyógyul, elkapja a másik is bacikat. Vagy ami még jobb lenne: én kapom el.
Egy dolog vigasztal, hogy már eltelt majdnem a fele.
Remélem, ti legalább motoroztatok tegnap még a jó időben!