Csak pár hónap telt el azóta, hogy szedret eszegettünk a kedvenc fámról, aztán kihagytuk a kánikulai időjárást, azalatt inkább vízparton töltöttük az időt. Most, hogy ismét vállalható a hőmérséklet, újból kerékpárra pattantunk a gyerekekkel, és a kedvenc fám helyén ezt találtuk a közeli mezőn:
Az egy dolog, hogy ez a mező kellős közepe, a környéken sehol semmi (bár most a friss parcellázás nyomai kezdenek látszani az M0-ás autóúttól pár száz méterre), meg az is, hogy kivágtak egy több évtizedes, hatalmas szederfát, ami folyamatosan ontotta a finom gyümölcsöket, és a gyerekek is imádták, mert jól meg lehetett mászni. Gondolom a hivatalok majd azt is elintézik, hogy az alapból kijövő földet a terület melletti út nyomvonalára tették...
Az már más kérdés, hogy ehhez az építményhez milyen kőműves adta a nevét. Még ilyen távolságból is jó látható, hogy két párhuzamos vonalat nem sikerült abszolválnia, a téglák között fütyül a szél. Még Mekk Elek is különbet összehozott volna, de nyilván nem őt bízták meg ezzel a munkával, ezért félő, hogy a lakóira idejekorán ráomlik majd az épület. Már ha sikerül egyáltalán a tetőig eljutni...
Az egy dolog, hogy ez a mező kellős közepe, a környéken sehol semmi (bár most a friss parcellázás nyomai kezdenek látszani az M0-ás autóúttól pár száz méterre), meg az is, hogy kivágtak egy több évtizedes, hatalmas szederfát, ami folyamatosan ontotta a finom gyümölcsöket, és a gyerekek is imádták, mert jól meg lehetett mászni. Gondolom a hivatalok majd azt is elintézik, hogy az alapból kijövő földet a terület melletti út nyomvonalára tették...
Az már más kérdés, hogy ehhez az építményhez milyen kőműves adta a nevét. Még ilyen távolságból is jó látható, hogy két párhuzamos vonalat nem sikerült abszolválnia, a téglák között fütyül a szél. Még Mekk Elek is különbet összehozott volna, de nyilván nem őt bízták meg ezzel a munkával, ezért félő, hogy a lakóira idejekorán ráomlik majd az épület. Már ha sikerül egyáltalán a tetőig eljutni...
