Ülök a strandon, a fiúk parkoló pályára tettek: Mina, megoldjuk, üljél le, mondd meg hogy rakjuk fel a gépeket, te csak a vezérlést rakd össze. 5 perc alatt készen vagyok, még egy órát kábeleznek, ücsörgök a pléden.
Sógor mellettem ül, bájosan csacsog vele a párja, csak kedvtelésből jöttek, aztán elővesznek:
- Milyen jó természeted van, hogy ilyen bulira veszed ezt az építkezést, jók ezek a bográcsolások, sütögetések...
- Jól látom, hogy jóformán egyedül csinálod a házat...?
- Ennek így nem lesz jó vége..
- Mikor segített legutóbb... jól látom, hogy csak akkor megy ki, ha én is ott vagyok...?
Megvonom a vállam. Ez van, jól látod. De így is oké. Van más, aki segít. A targoncás, a daruskocsis, a kollégák, akik kijönnek napidíjban a komolyabb feladatokra, a barátok, akik kalákában bográcsolásért, tárcsás husiért, és én hálás vagyok nekik. Nagy tapasztalások ők: gondoltam gyere ház, hamm bekaplak, hiphopkészlesz, mi lesz az én nekem. Aztán a kőtégla 18 kg/db, már bent van a falban kábé 500, a cementes zsák 25 és mázsák, tonnák jönnek-mennek puszta kézben, ahogy fallá változnak. Nincs meg hozzá a fizikumom, maximum egy kis elméleti tudás. Jó dolog vizet vinni nekik, törülközőt dobni, amikor szemükbe csurog az izzadtság, ahogy magyarázzák a vízrendszert a ciszternától a mosógépig, hogy értsem, aztán szeletelni nekik a húst, izzadni a tűz mellett a kétszáz megafokban és nézni ahogy jólesően falnak...
A 25 éves töri velem a betont a hüphüppel, a 18 éves csákányozik, a 40-es mutatja hogyan szigeteljünk a 23 évessel, közben berak egy szűrőt még a vízrendszerbe. Sokkal többet bírnak mint én fizikumban, én csak mondjam meg mit szeretnék.
A férfierő: amelyik brutális, mégis körbeölel és úgy van a dolog, ahogy azt a nő megálmodta...
Sógor mellettem ül, bájosan csacsog vele a párja, csak kedvtelésből jöttek, aztán elővesznek:
- Milyen jó természeted van, hogy ilyen bulira veszed ezt az építkezést, jók ezek a bográcsolások, sütögetések...
- Jól látom, hogy jóformán egyedül csinálod a házat...?
- Ennek így nem lesz jó vége..
- Mikor segített legutóbb... jól látom, hogy csak akkor megy ki, ha én is ott vagyok...?
Megvonom a vállam. Ez van, jól látod. De így is oké. Van más, aki segít. A targoncás, a daruskocsis, a kollégák, akik kijönnek napidíjban a komolyabb feladatokra, a barátok, akik kalákában bográcsolásért, tárcsás husiért, és én hálás vagyok nekik. Nagy tapasztalások ők: gondoltam gyere ház, hamm bekaplak, hiphopkészlesz, mi lesz az én nekem. Aztán a kőtégla 18 kg/db, már bent van a falban kábé 500, a cementes zsák 25 és mázsák, tonnák jönnek-mennek puszta kézben, ahogy fallá változnak. Nincs meg hozzá a fizikumom, maximum egy kis elméleti tudás. Jó dolog vizet vinni nekik, törülközőt dobni, amikor szemükbe csurog az izzadtság, ahogy magyarázzák a vízrendszert a ciszternától a mosógépig, hogy értsem, aztán szeletelni nekik a húst, izzadni a tűz mellett a kétszáz megafokban és nézni ahogy jólesően falnak...
A 25 éves töri velem a betont a hüphüppel, a 18 éves csákányozik, a 40-es mutatja hogyan szigeteljünk a 23 évessel, közben berak egy szűrőt még a vízrendszerbe. Sokkal többet bírnak mint én fizikumban, én csak mondjam meg mit szeretnék.
A férfierő: amelyik brutális, mégis körbeölel és úgy van a dolog, ahogy azt a nő megálmodta...
