Épp vidékről városba visszaköltöző barátom posztjába futottam bele a facsén, miszerint belefutott egy rövidgatyás nyilvános rejszolóba, és félviccesen körítette, hogy nahát, ő mennyire elszokott a várostól...
Ennyi. Mondjuk nekem ambivalens egy kicsit ezzel poénkodni, mivel megéltem 6 évesen a tömött HÉVen egy fejem mellett rejszoló hímpéldány közelségét, de anyám szerencsére elvonta a figyelmem és egyedül ő volt képes kinyitni a 20 centis bicskáját fenyegetően, és elküldeni az életformát a közelemből. Úgy tűnik 30-40 éve se voltak bátrabbak az embertömegek, ha valami csúnyát láttak, vagy nem helyénvalót, inkább elfordították a fejüket, csak hogy ne nekik kelljen konfrontálódni.
Egy teli HÉV kocsi kb 150-200 embert jelent. Akik mondjuk látták a jelenetet, az legalább 30-40 fő volt, és írd és mond egy fő volt az, amelyik a saját kölykét védendően hajlandó volt megszólalni. Ha anyám nem a vérmesebb típus, ki tudja, lehet rajtam landolt volna az anyag végül...
Aztán tinilányként fél éven keresztül az iskola körül őgyelgett egy mutogatós, végül harmadmagunkkal megkergettük lányok, utána eltűnt, és többé nem jelent meg. De fél éven keresztül a tanárok hozzáállása annyi volt, hogy ha felhívnánk a rendőrt, hát mit tudna vele tenni? Mit, hát legalább a rendőr jelen van, és eltakarodik legalább. Ha meg megfogják, bónusz, hogy a sitten a többi megadja neki a magáét, mert odabent nem szeretik az ilyesfajta életformát. De nem történt semmi fél éven keresztül, a saját osztályfőnököm, Márta néni is csak tanácstalanul annyit mondott, hogy szaladjatok el, ha meglátjátok. Ötletük nem volt a környezetemben lévő fölnőtteknek, hogy mit kéne egy beteg állattal tenni.
Végül a mi kis vadállat három gráciánk poénból kitalálta, hogy megkergetjük a beteg fószert, de ha mostani eszemmel belegondolok, azért ennek lehetett volna rossz vége is. A fickó hálistennek úgy megijedt, hogy sose többet nem láttuk a suli körül.
Nos, a világ ma sem változott. A kommentek nagy része poénnal ütötte el a dolog élét:
- Fiatalság, bolondság. (férfi)
- Miből maradtam ki! (nő)
- Eszem-faxom megáll. (férfi)
- A városi élet már csak ilyen. nincs hol kiverni magányosan, nálatok ott vannak a tágas libalegelők, de nekünk a körönd, meg az oktogon, meg az üteg utca. (férfi)
- ...így jártam anno én is dolgozni amikor bent laktam a városban korábban (maga a posztoló, férfi egy poénosnak szánt szóváltás végén) - no comment, esetleg tegyük kötelezővé?
Élnék akkor én is Hofi poénjával: régen büntették a homoszexualitást, ma eltűrik, de én nem várnám ki míg kötelezővé teszik...
Volt még két monitorhuszár aki azonnali fogkiverést és egyebeket vizionált, az egyik ropitestű titán, a másik jóléttől jól fejlett informatikus. Ezzel egy kicsit összevitatkoztam, mert szerinte a realitás talaján úgyse tudsz ellene mit tenni, de ha látja hogy egy nőt zaklatna épp, ő bizony agyonverné és blablabla, de így, hogy épp nem volt ott semmi, úgysincs tennivaló... meg én vagyok az űberbuta, mert a rendőr úgyse foglalkozik vele.
Vázz, akkor hagyjuk is, ne is szóljunk rá... csinálja csak, kit zavar... Ne is jelentsük be, még véletlen se kezdje el senki keresni és eltakarítani az utcáról...
Nem átallottam rá azt reagálni, hogy a hasonló hozzáállás miatt lesz bajban egyik kedves nőrokonod, mert az ilyen gyökereket a magadfajták hagyják grasszálni az utcán. Minek megvárni, míg belefut egy oviscsoportba az ilyen barom és ott lengeti majd nekik a lompit?
Aztán tovább fokozódott a szitu, beszállt a buliba akivel a sztori megtörtént, és mint fotós, kifejtettük az elkövető jogait, hogy nincs jogod lefotózni őt közben, mert a személyiségi jogai... Közterületen. Maraggyunkmá.
Végül elkezdtünk egy mutogatós jogairól vitatkozni...!
Aztán kiderült, hogy az ő napját egyébként se basszák el azzal, hogy a rendőrkapitányságon tanúskodnia kelljen...
Hm. Ne is, ne tanúskodj egy kezdődően beteg deviáns ellen, lépj tovább, mintha mi se történt volna....
Végül is nem a te gyereked előtt fogja lengetni a lompit az utcán, oda fogsz költözni, vagy nem...?
Aztán jött a férfisirám, hogy a diszpécser úgyse tud mit tenni... Heee? Miért is, mit kéne a diszpécsernek tenni? Mert nem működik a 112 és én biztosan biciklibelsőben élek, mert senki sem segít, csak magadon segíthetsz... Aha, pont ezért kéne a magadfajta kétajtós ruhásszekrényeknek kettéroppantania a mutogatós bácsi gerincének helyét, de legalább beszólni egy fenyegetőt, hogy ez a szituáció ki se tudjon alakulni, eltakarodjon az utcáról verni a répát a rötyibe.
De az ő jogai... vááázeee.... Most tényleg, a mutogatósnak vannak jogai? Hol vannak az én egészséges élettérhez való jogaim, hol vannak a gyerekeknek egészséges környezethez való jogai és egyebek?
Nos, ekkor felhomályosítottam, hogy nem is a 112-t kell hívni, hanem a helyi rendőrörs számát, mert onnan előbb ki fognak jönni és előbb fognak reagálni, mint a köztudottan nem működő központi segélykérőn.
Kismillió rendőr, tűzoltó és mentős haverom magyarázta már el kétpofával, hogy googlizd ki a helyi illetékes örs, kapitányság, tűzoltólaktanya, mentőállomás számát, és onnan előbb kapsz segítséget, mint a 112-ről, mert az tényleg nem az igazi, és inkompetens hülyék ülnek a telefon mellett.
Aztán végre hozzászólt egy másik nő is, hogy de igen, ő bejelenti a mutogatósokat, és idáig mindig komolyan vették, és igenis, a rendőrök segítenek, csak nem hőbörögni kell, hanem segíteni kell nekik megtalálni az elkövetőt.
A "férfiak" siránkoznak, hogy nem védik meg őket a rendőrök, és a mutogatósnak meg jogai vannak...
Ez a világ tényleg kezd kifordulni magából. Tanulják a tehetetlenséget.
Ennyi. Mondjuk nekem ambivalens egy kicsit ezzel poénkodni, mivel megéltem 6 évesen a tömött HÉVen egy fejem mellett rejszoló hímpéldány közelségét, de anyám szerencsére elvonta a figyelmem és egyedül ő volt képes kinyitni a 20 centis bicskáját fenyegetően, és elküldeni az életformát a közelemből. Úgy tűnik 30-40 éve se voltak bátrabbak az embertömegek, ha valami csúnyát láttak, vagy nem helyénvalót, inkább elfordították a fejüket, csak hogy ne nekik kelljen konfrontálódni.
Egy teli HÉV kocsi kb 150-200 embert jelent. Akik mondjuk látták a jelenetet, az legalább 30-40 fő volt, és írd és mond egy fő volt az, amelyik a saját kölykét védendően hajlandó volt megszólalni. Ha anyám nem a vérmesebb típus, ki tudja, lehet rajtam landolt volna az anyag végül...
Aztán tinilányként fél éven keresztül az iskola körül őgyelgett egy mutogatós, végül harmadmagunkkal megkergettük lányok, utána eltűnt, és többé nem jelent meg. De fél éven keresztül a tanárok hozzáállása annyi volt, hogy ha felhívnánk a rendőrt, hát mit tudna vele tenni? Mit, hát legalább a rendőr jelen van, és eltakarodik legalább. Ha meg megfogják, bónusz, hogy a sitten a többi megadja neki a magáét, mert odabent nem szeretik az ilyesfajta életformát. De nem történt semmi fél éven keresztül, a saját osztályfőnököm, Márta néni is csak tanácstalanul annyit mondott, hogy szaladjatok el, ha meglátjátok. Ötletük nem volt a környezetemben lévő fölnőtteknek, hogy mit kéne egy beteg állattal tenni.
Végül a mi kis vadállat három gráciánk poénból kitalálta, hogy megkergetjük a beteg fószert, de ha mostani eszemmel belegondolok, azért ennek lehetett volna rossz vége is. A fickó hálistennek úgy megijedt, hogy sose többet nem láttuk a suli körül.
Nos, a világ ma sem változott. A kommentek nagy része poénnal ütötte el a dolog élét:
- Fiatalság, bolondság. (férfi)
- Miből maradtam ki! (nő)
- Eszem-faxom megáll. (férfi)
- A városi élet már csak ilyen. nincs hol kiverni magányosan, nálatok ott vannak a tágas libalegelők, de nekünk a körönd, meg az oktogon, meg az üteg utca. (férfi)
- ...így jártam anno én is dolgozni amikor bent laktam a városban korábban (maga a posztoló, férfi egy poénosnak szánt szóváltás végén) - no comment, esetleg tegyük kötelezővé?
Élnék akkor én is Hofi poénjával: régen büntették a homoszexualitást, ma eltűrik, de én nem várnám ki míg kötelezővé teszik...
Volt még két monitorhuszár aki azonnali fogkiverést és egyebeket vizionált, az egyik ropitestű titán, a másik jóléttől jól fejlett informatikus. Ezzel egy kicsit összevitatkoztam, mert szerinte a realitás talaján úgyse tudsz ellene mit tenni, de ha látja hogy egy nőt zaklatna épp, ő bizony agyonverné és blablabla, de így, hogy épp nem volt ott semmi, úgysincs tennivaló... meg én vagyok az űberbuta, mert a rendőr úgyse foglalkozik vele.
Vázz, akkor hagyjuk is, ne is szóljunk rá... csinálja csak, kit zavar... Ne is jelentsük be, még véletlen se kezdje el senki keresni és eltakarítani az utcáról...
Nem átallottam rá azt reagálni, hogy a hasonló hozzáállás miatt lesz bajban egyik kedves nőrokonod, mert az ilyen gyökereket a magadfajták hagyják grasszálni az utcán. Minek megvárni, míg belefut egy oviscsoportba az ilyen barom és ott lengeti majd nekik a lompit?
Aztán tovább fokozódott a szitu, beszállt a buliba akivel a sztori megtörtént, és mint fotós, kifejtettük az elkövető jogait, hogy nincs jogod lefotózni őt közben, mert a személyiségi jogai... Közterületen. Maraggyunkmá.
Végül elkezdtünk egy mutogatós jogairól vitatkozni...!
Aztán kiderült, hogy az ő napját egyébként se basszák el azzal, hogy a rendőrkapitányságon tanúskodnia kelljen...
Hm. Ne is, ne tanúskodj egy kezdődően beteg deviáns ellen, lépj tovább, mintha mi se történt volna....
Végül is nem a te gyereked előtt fogja lengetni a lompit az utcán, oda fogsz költözni, vagy nem...?
Aztán jött a férfisirám, hogy a diszpécser úgyse tud mit tenni... Heee? Miért is, mit kéne a diszpécsernek tenni? Mert nem működik a 112 és én biztosan biciklibelsőben élek, mert senki sem segít, csak magadon segíthetsz... Aha, pont ezért kéne a magadfajta kétajtós ruhásszekrényeknek kettéroppantania a mutogatós bácsi gerincének helyét, de legalább beszólni egy fenyegetőt, hogy ez a szituáció ki se tudjon alakulni, eltakarodjon az utcáról verni a répát a rötyibe.
De az ő jogai... vááázeee.... Most tényleg, a mutogatósnak vannak jogai? Hol vannak az én egészséges élettérhez való jogaim, hol vannak a gyerekeknek egészséges környezethez való jogai és egyebek?
Nos, ekkor felhomályosítottam, hogy nem is a 112-t kell hívni, hanem a helyi rendőrörs számát, mert onnan előbb ki fognak jönni és előbb fognak reagálni, mint a köztudottan nem működő központi segélykérőn.
Kismillió rendőr, tűzoltó és mentős haverom magyarázta már el kétpofával, hogy googlizd ki a helyi illetékes örs, kapitányság, tűzoltólaktanya, mentőállomás számát, és onnan előbb kapsz segítséget, mint a 112-ről, mert az tényleg nem az igazi, és inkompetens hülyék ülnek a telefon mellett.
Aztán végre hozzászólt egy másik nő is, hogy de igen, ő bejelenti a mutogatósokat, és idáig mindig komolyan vették, és igenis, a rendőrök segítenek, csak nem hőbörögni kell, hanem segíteni kell nekik megtalálni az elkövetőt.
A "férfiak" siránkoznak, hogy nem védik meg őket a rendőrök, és a mutogatósnak meg jogai vannak...
Ez a világ tényleg kezd kifordulni magából. Tanulják a tehetetlenséget.
