Szokták mondani, hogy nem hisznek semmiféle babonában meg ezoterikában meg spiritualitásban, de azért a baleseti, kriminológiai és születési statisztikákból masszívan kiolvasható mikor van holdtölte és durva időjárási front...
Ezen a héten nem tudom mi van, de az tuti, hogy minimum holdtölte. Az egy dolog, hogy végigmelóztam a hétvégét két hosszú éjszakázós műsorral, plusz egy betonozással. Meg az is egy dolog, hogy mostanában már úgy várom a hétfőt, mint más a pénteket, mert hét közben "csak "szaladgálnom kell és papírmunkát végezzek. A csak szaladgálás napi 3-400 km-t jelent motoron vagy autóban, 3-4 óra gép előtt kotlással kombinálva.
Mostanában egyre többet autóban vagyok, mert az időjárás kiszámíthatatlan, és ha már ügyfélhez megyek, csak nem kéne csapzottan beállítani, könyörögve egy kis meleg teáért... Tehát kilométerben nincs hiány, a tapasztalat meg ugye azzal gyűlik. A jó meg a rossz is.
A héten az alábbi körülmények valósultak meg vezetés közben:
- kialvatlanság,
- tartós fejfájás,
- időjárási frontok, és ezzel együtt kómás légyként szédelgő közlekedőtársak,
- mobilozva kacsázó marhák az úton (egyre több),
- holdtölte.
A következmény: részemről egy szálszakadt gumi cseréjével megúsztam a dolgot, mert egy padkát azért csak sikerült benézni, de volt már azért rosszabb.
Amit szoktam tenni a gyépésedős dolgok ellen:
- a kialvatlanságot ha tudom, hogy az lesz, igyekszem megelőzni korai fekvéssel, de egyre több idő kell kiheverni az éjszakázós melókat, ez az életkorral jár. Igyekeztem nem rászokni a kávéra, ezért ilyenkor jól jön. Nem csak az, hogy megiszom és feldob, hanem az is, hogy addig átmozgatom magam a kávézókban, kicsit tompul a monotonitás, ami az autópályákon van. Több időt számolok az odaérésre, inkább lassabban, de egészben, kapkodás nélkül. A kapkodás fáradtan egyenlő a belassult, rossz reflexekkel, amivel vész esetén nem sokra lehet menni.
- fejfájás ellen a bogyó a legjobb. Esetleg sok folyadék, koffein. Lehet akármilyen gyógyszerellenes az ember, de ha fél évente egyszer be kell venni egy bogyót a megdöglés vagy kórházi ellátás ellenébe, azt gondolom ez még beleférhet,
- időjárási frontnál, amikor az orvosmeteorológia is bemondja, már eleve óvatosabban megyek az úton, számítva a sok támadó zombira, meg arra is, hogy akár még én is elzombulhatok: hagyok jó nagy féktávolságokat, még a városban is, ahol ez sokakat bosszant. Felőlem ő bemalusozhat, én maradnék a bonus 10-ben, jobb ott nekem.
- a mobilos köcsögökre csak dudálni lehet. De az esetek nagy részében az se segít...
- a holdtölte az is kikerülhetetlen, 2-3 napig olyankor naplemente utáni szürkületkor látom én a legtöbb megvadult barmot tőle, de lehet, hogy az a farkasvakságukkal együtt kijőve ultrabrutál, de van amelyik az kocsiban a volánnál olyankor télleg farkasemberré válik...
De azt gondolom a legdurvább balesetveszélyes tényező a saját lelki tényeződ. Mert amíg a többire kell figyelni, addig még mindig ott van 50% lehetőség a szituációk megoldására részedről, de ha te sem vagy ott,
a másik hülyeségével együtt 100% a baj. Sőt, még egyedül is simán fel lehet tekeredni a fára, nem kell hozzá segítség... A leg hétköznapi rutinútvonalon különösen sok veszély leselkedik ilyenkor, mert tuti hogy ott és akkor fog valaki felhívni keringőre, ahol addig sose: mondjuk egyirányú utcából épp akkor fog kihajtani egy olyan, aki elbacta az irányt és épp a világát ő se tudja...
Amikor nem vagy ott az úton, amikor nem figyelsz, amikor megy odabent a mozi, hogy mit hogyan kellett volna, mit hogyan lehetett volna másként, mit fogsz majd mondani, mi volt, mi lesz és mi kéne hogy legyen, meg egyébként is, az a bizonyos nyuszika bassza meg az ásócskáját...
Amikor egyszerűen nem vagy JELEN az úton. Amikor nem figyelsz!
[photo=medium]88130[/photo]
No olyankor jön a baj, de csőstül. Az én tapasztalataim a saját emberi tényezőimből, az utóbbi 20 év úti eszenciái:
- gyanakodjál a saját hülyeségedre, amikor nem esik jól felvenni a protektort "csak ide megyek a közelbe" szituációknál, amikor útközben többször satuznod kell és egyre- másra meglepnek az autósok: na olyankor nálad is hiba van a készülékben, próbáld meg összeszedni magad és odatenni a motorra magadat és a gondolataidat is,
- fáradtan, betegen tudnod kell a határaidat. Hol van az a pont, amikor már nem ülsz motorra. Mindenkinek van az a pont, csak máshol maximum. Van akinek amikor a taknya-nyála egybefolyik még a figyelme ép marad, de egy fél fokos hőemelkedésnél már az agya 30%-on dolgozik csak. Tudni kell hol a SAJÁT határod, nem a másé! Hol az a pont, amikor megállsz az autóval/motorral egy autópályapihenőben, iszol egy kávét, átmozgatod magad, vagy lehajtod az ülést és alszol inkább egy órát. Ahol hagyod inkább elmenni az útitársaidat ha nem veszik észre hogy lemaradtál. Mert ha nem veszik észre, nem is az útitársaid.
- műszaki problémák: tudnod kell, hogy mivel indulsz el és milyen messzire tartasz, kibírja-e odáig az utat. Nem lehet egyik cél se annyira fontos, hogy beledölgölj. Képezd magad. Az a tudás ami fejedben van, sose vész el: a kopogó, új fura hangok, félrehúzó kormány tűnjön fel, ismerd a járgányodat!
-a fáradtan és műszaki problémákkal terhelt járművel sem indulunk el sehová! A motorozás veszélyes üzem, és amikor az ember nincs a toppon, simán befekszik egyedül is a szalagkorlát alá motorral, pláne ha nem hajlandó megállni megigazítani a műszaki bibit
- még ezzel a defekttel még elmegyek eddig vagy addig ilyen pótmegoldásos stoppolással... Aha, autóval okés, van még három másik támasztó kerék, meg pláne a pótkerék cseréje után oda mész ahová akarsz. Motorral más a buli. A motoros fórumokon elég kiterjedt vitákat lehet indítani a hogyan foltozzam meg a gumimat témakörben: boldog boldogtalan mondja a tutit, hogyan heftöld meg átmenetileg a gumit, de egyik se megy be látogatni a kórházba, vagy fizeti a motor javítási költségeit, ha az mégse úgy sikerül... Pláne utassal meg felpakolva cinkes odafeküdni egy kanyarba... Annyira sehová se kell sietni, hogy megdögöljetek.
- lelki zűrök, fájások, idegesen elindulás: amikor megy a mozi a fejedben és nem figyelsz oda (nem küldött az ex a szülinapra sms-t, anyós beszólt, apósnak beszólnék, és egyéb köcsögfa szökevénységek). Nőknek pasigond, pasiknak nőgond, társbajok, hülyeszülők, hülyefőnök, stb. Ha már a lelked romokban, a motorodra vigyázz legalább. Maradj otthon, igyál egy sört, nézz meg egy akciófilmet félrészegen, vagy egy romantikus szipogóst, és egyél a tábla csokit, tortát (kinek mi szimpi). Ha nagyon menni kell és aszondják most már ki kéne mozduljál mielőtt teljesen befordulsz, vedd rá a haverokat, hogy ők vigyenek. A barátságba belefér. Egy párkapcsolat se ér annyit (pláne egy zűrös), hogy miatta összetörd magadat vagy bármiféle kedves jószágodat. Amikor idegesen elporzol valahonnan és utána nem hívnak fel, nincs érdeklődés, hogy egyben landoltál-e, oda ne menj vissza. Úgyse várnak ott, keress olyan helyet, ahol várnak, ahol szeretnek, ahol kíváncsiak Rád.
De azért neked is tenned kell.
Oda kell tedd magad.
A motorra, az útra.
[photo=medium]87846[/photo]
Ezen a héten nem tudom mi van, de az tuti, hogy minimum holdtölte. Az egy dolog, hogy végigmelóztam a hétvégét két hosszú éjszakázós műsorral, plusz egy betonozással. Meg az is egy dolog, hogy mostanában már úgy várom a hétfőt, mint más a pénteket, mert hét közben "csak "szaladgálnom kell és papírmunkát végezzek. A csak szaladgálás napi 3-400 km-t jelent motoron vagy autóban, 3-4 óra gép előtt kotlással kombinálva.
Mostanában egyre többet autóban vagyok, mert az időjárás kiszámíthatatlan, és ha már ügyfélhez megyek, csak nem kéne csapzottan beállítani, könyörögve egy kis meleg teáért... Tehát kilométerben nincs hiány, a tapasztalat meg ugye azzal gyűlik. A jó meg a rossz is.
A héten az alábbi körülmények valósultak meg vezetés közben:
- kialvatlanság,
- tartós fejfájás,
- időjárási frontok, és ezzel együtt kómás légyként szédelgő közlekedőtársak,
- mobilozva kacsázó marhák az úton (egyre több),
- holdtölte.
A következmény: részemről egy szálszakadt gumi cseréjével megúsztam a dolgot, mert egy padkát azért csak sikerült benézni, de volt már azért rosszabb.
Amit szoktam tenni a gyépésedős dolgok ellen:
- a kialvatlanságot ha tudom, hogy az lesz, igyekszem megelőzni korai fekvéssel, de egyre több idő kell kiheverni az éjszakázós melókat, ez az életkorral jár. Igyekeztem nem rászokni a kávéra, ezért ilyenkor jól jön. Nem csak az, hogy megiszom és feldob, hanem az is, hogy addig átmozgatom magam a kávézókban, kicsit tompul a monotonitás, ami az autópályákon van. Több időt számolok az odaérésre, inkább lassabban, de egészben, kapkodás nélkül. A kapkodás fáradtan egyenlő a belassult, rossz reflexekkel, amivel vész esetén nem sokra lehet menni.
- fejfájás ellen a bogyó a legjobb. Esetleg sok folyadék, koffein. Lehet akármilyen gyógyszerellenes az ember, de ha fél évente egyszer be kell venni egy bogyót a megdöglés vagy kórházi ellátás ellenébe, azt gondolom ez még beleférhet,
- időjárási frontnál, amikor az orvosmeteorológia is bemondja, már eleve óvatosabban megyek az úton, számítva a sok támadó zombira, meg arra is, hogy akár még én is elzombulhatok: hagyok jó nagy féktávolságokat, még a városban is, ahol ez sokakat bosszant. Felőlem ő bemalusozhat, én maradnék a bonus 10-ben, jobb ott nekem.
- a mobilos köcsögökre csak dudálni lehet. De az esetek nagy részében az se segít...
- a holdtölte az is kikerülhetetlen, 2-3 napig olyankor naplemente utáni szürkületkor látom én a legtöbb megvadult barmot tőle, de lehet, hogy az a farkasvakságukkal együtt kijőve ultrabrutál, de van amelyik az kocsiban a volánnál olyankor télleg farkasemberré válik...
De azt gondolom a legdurvább balesetveszélyes tényező a saját lelki tényeződ. Mert amíg a többire kell figyelni, addig még mindig ott van 50% lehetőség a szituációk megoldására részedről, de ha te sem vagy ott,
a másik hülyeségével együtt 100% a baj. Sőt, még egyedül is simán fel lehet tekeredni a fára, nem kell hozzá segítség... A leg hétköznapi rutinútvonalon különösen sok veszély leselkedik ilyenkor, mert tuti hogy ott és akkor fog valaki felhívni keringőre, ahol addig sose: mondjuk egyirányú utcából épp akkor fog kihajtani egy olyan, aki elbacta az irányt és épp a világát ő se tudja...
Amikor nem vagy ott az úton, amikor nem figyelsz, amikor megy odabent a mozi, hogy mit hogyan kellett volna, mit hogyan lehetett volna másként, mit fogsz majd mondani, mi volt, mi lesz és mi kéne hogy legyen, meg egyébként is, az a bizonyos nyuszika bassza meg az ásócskáját...
Amikor egyszerűen nem vagy JELEN az úton. Amikor nem figyelsz!
[photo=medium]88130[/photo]
No olyankor jön a baj, de csőstül. Az én tapasztalataim a saját emberi tényezőimből, az utóbbi 20 év úti eszenciái:
- gyanakodjál a saját hülyeségedre, amikor nem esik jól felvenni a protektort "csak ide megyek a közelbe" szituációknál, amikor útközben többször satuznod kell és egyre- másra meglepnek az autósok: na olyankor nálad is hiba van a készülékben, próbáld meg összeszedni magad és odatenni a motorra magadat és a gondolataidat is,
- fáradtan, betegen tudnod kell a határaidat. Hol van az a pont, amikor már nem ülsz motorra. Mindenkinek van az a pont, csak máshol maximum. Van akinek amikor a taknya-nyála egybefolyik még a figyelme ép marad, de egy fél fokos hőemelkedésnél már az agya 30%-on dolgozik csak. Tudni kell hol a SAJÁT határod, nem a másé! Hol az a pont, amikor megállsz az autóval/motorral egy autópályapihenőben, iszol egy kávét, átmozgatod magad, vagy lehajtod az ülést és alszol inkább egy órát. Ahol hagyod inkább elmenni az útitársaidat ha nem veszik észre hogy lemaradtál. Mert ha nem veszik észre, nem is az útitársaid.
- műszaki problémák: tudnod kell, hogy mivel indulsz el és milyen messzire tartasz, kibírja-e odáig az utat. Nem lehet egyik cél se annyira fontos, hogy beledölgölj. Képezd magad. Az a tudás ami fejedben van, sose vész el: a kopogó, új fura hangok, félrehúzó kormány tűnjön fel, ismerd a járgányodat!
-a fáradtan és műszaki problémákkal terhelt járművel sem indulunk el sehová! A motorozás veszélyes üzem, és amikor az ember nincs a toppon, simán befekszik egyedül is a szalagkorlát alá motorral, pláne ha nem hajlandó megállni megigazítani a műszaki bibit
- még ezzel a defekttel még elmegyek eddig vagy addig ilyen pótmegoldásos stoppolással... Aha, autóval okés, van még három másik támasztó kerék, meg pláne a pótkerék cseréje után oda mész ahová akarsz. Motorral más a buli. A motoros fórumokon elég kiterjedt vitákat lehet indítani a hogyan foltozzam meg a gumimat témakörben: boldog boldogtalan mondja a tutit, hogyan heftöld meg átmenetileg a gumit, de egyik se megy be látogatni a kórházba, vagy fizeti a motor javítási költségeit, ha az mégse úgy sikerül... Pláne utassal meg felpakolva cinkes odafeküdni egy kanyarba... Annyira sehová se kell sietni, hogy megdögöljetek.
- lelki zűrök, fájások, idegesen elindulás: amikor megy a mozi a fejedben és nem figyelsz oda (nem küldött az ex a szülinapra sms-t, anyós beszólt, apósnak beszólnék, és egyéb köcsögfa szökevénységek). Nőknek pasigond, pasiknak nőgond, társbajok, hülyeszülők, hülyefőnök, stb. Ha már a lelked romokban, a motorodra vigyázz legalább. Maradj otthon, igyál egy sört, nézz meg egy akciófilmet félrészegen, vagy egy romantikus szipogóst, és egyél a tábla csokit, tortát (kinek mi szimpi). Ha nagyon menni kell és aszondják most már ki kéne mozduljál mielőtt teljesen befordulsz, vedd rá a haverokat, hogy ők vigyenek. A barátságba belefér. Egy párkapcsolat se ér annyit (pláne egy zűrös), hogy miatta összetörd magadat vagy bármiféle kedves jószágodat. Amikor idegesen elporzol valahonnan és utána nem hívnak fel, nincs érdeklődés, hogy egyben landoltál-e, oda ne menj vissza. Úgyse várnak ott, keress olyan helyet, ahol várnak, ahol szeretnek, ahol kíváncsiak Rád.
De azért neked is tenned kell.
Oda kell tedd magad.
A motorra, az útra.
[photo=medium]87846[/photo]
