Most nem a motorozásról lesz szó, nem is a szemem alatti karikákról (pedig nem is buliztam
). Sajnos asszony szerintem túl sokszor adja oda a telefont a gyerekeknek (az enyémet ugyan adhatná, 3310 a régi, dehát neki az okosfajta van, ha rosszmájú akarnék lenni, azt írnám, hogy legalább az legyen okos, de nem akarok ennyire gonosz lenni). Múltkor beszélgettünk velük, miket néznek. Ugye 5 és 7 éves csajok, énkicsipónimmánia van (amikor elmondtam ezt a lovas kolléganőnek, ellenőrizte a plafonon a repedéseket vízszintes síkú fejmozgatás kíséretében). Ugye a zsatube bead mindenféle ezzel kapcsolatba hozhatót a keresőbe, tekintet nélkül, ki nézi. Szörnyű dolgokat is megnéztek. Ugye falusi ház meg telkek, kényszerűségből hazavitt meló, alig tudok velük lenni, nem tudom őket ellenőrizni, a másik fél meg nem akarja, szerintem örül ha szabadulhat tőlük, legalábbis sok minden utal erre. Azt mondtam a csajoknak, inkább nézzék a tévét (TV2 mesecsatorna), ott legalább ügyelnek arra, hogy ne lássanak olyat, amitől nem tudnak majd aludni. "De az olyan uncsi" volt a válasz... elkeserítő... a nagyobbik, akivel ráadásul komoly gondok vannak már most is, már egy-másfél éve telefonfüggő. Nincs ez jól így, de nem tudok tenni ellene semmit. Asszonnyal képtelenség beszélni, ha véletlenül nem vágja be a durcát, ha szólok valamiért, akkor két perc múlva már nem úgy van, ahogy megkértem, hogy legyen. Megverni nem akarom, mert megfenyegetett még a kapcsolatunk elején, hogy akkor elviszi a gyerekeket és nem látom őket többet (ez sztem komoly törést okozna nekik), és olyan helyen is dolgozik meg vannak rokonai, hogy ezt el is tudná intézni. Pedig Ekecs barátom, aki a nejem gyerekkori haverja ("Öregem, bárkit ajánlottam volna neked feleségnek, csak őt nem. Nem azt mondom, nem rosszindulatú, csak k.ra nem illetek össze. Kár, hogy nem előbb haverkodtunk össze..."), szóval ő azt javasolta kezelési módszernek, hogy kétszer kell b.. ni: egyszer a falhoz, egyszer a földhöz. Abból majd ért. Nem vagyok biztos benne, hogy ezt a módszert akarom alkalmazni. Eddigi, szándékomhoz képest túl hosszúra nyúlt életemben azt tapasztaltam, hogy aki szóból nem ért, az másból se fog.
Na mindegy, múltkor jönnek ki a konyhába a gyerekek, és kérdezi a nagyobbik az anyját: "Anya, a tévében kiszületett már a kisbaba?" "Igen, megszületett." OK, asszony valamiért nagyon szereti nézni az ilyen szülős tévéműsorokat ("olyan cuki kis baba!"), de anyám szerint és szerintem se a gyerekek előtt kéne nézni. MÉG nem nekik való. Rendben, szerintem a gólyamesével való kábítás se jó, de a fokozatosság nem ártana. Nem véletlenül vannak azok a karikák ott a képernyő sarkában. És merő illúzió azt hinni, hogy játszik közben, és úgyse figyeli. Dehogynem. Különösen mert csaj, és meg tudja osztani a figyelmét. Sőt az talán rosszabb, ha részleteket ragad ki belőle, mert úgy tényleg hülyeségek jönnek le neki belőle, amit majd győz kiverni a fejéből a biosztanár.
Még egy karikás dolog, aminek a gyerekekhez semmi köze. Régebben szívesen kipróbáltam volna egy-két 18-as karikás dolgot. De én csak párkapcsolaton belül szexeltem, azon kívül soha, mert úgy gondolom, hogy a szex a legmagasabb szintű kifejezése annak, hogy HOZZÁ tartozol, és senki máshoz. Nem puszta szórakozás, ösztönkielégítés, ahová sokan, túl sokan degradálják ezt az egészet. Ha ez fölmerül a suliban, ott is azt mondom a diákoknak, hogy ha nem önzősködsz, hanem arra figyelsz, hogy mi jó a partnerednek, olyan dolgokat is megkaphatsz, amit nem is reméltél. Én párkapcsolatban jópár dolgot nem mertem kipróbálni vagy kérni, ami talán jólesett volna, mert inkább legyen a biztos kapcsolat. A maradékot elintézem a saját fantáziámban, a WC magányában. Azért néha fantázia-frissítésnek, titokban persze, de megnézek egy-egy felnőttfilmet. (Ijesztő, hogy egyre ritkábban érdekel ez is, mint ahogy annyi más is - depresszió?) Erre minden honlapon, amit megnyitok, k.vákat akarnak rámsózni a felugró hirdetések. Még itt a CSAM-on is. Megértem én, hogy ez egy automatikusan generálódó dolog, de a rohadt életbe, idegesít. Akármilyen is az asszony, nem akarom megcsalni! Már a gyerekekre való tekintettel se. Meg egyébként is úgy vagyok vele, hogy az ember, amit nem kapott meg, azt nem érdemli meg. És a különböző 18-as karikás tevékenységekkel is így vagyok. Egyébként is, ha asszonnyal nem sikerül együtt maradni (sajnos elég sok jel utal erre, pláne mostanában), én nem fogok még egyszer próbálkozni. Nem megy ez a párkapcsolatosdi hülyeség nekem, és kedvem sincs hozzá. Elég öreg vagyok már ahhoz, hogy tudjam, nincs jobb vagy rosszabb kapcsolat, csak másképp szar kapcsolat van. Új nő, új hülyeségek. Öreg vagyok én már ehhez.
Egyébként nem is igazán tudom, miért írtam ezt le. Akivel meg kéne ezeket beszélnem, azzal nem lehet. Más meg nem tud segíteni. Talán egy kicsit bízok abban, hogy bár két egyforma eset nincs, ha ezeket leírom és mások olvassák, talán nem követik el ugyanazokat a hibákat, mint mi. Ne a rossz szaporodjon már a világban.
Széles utat, vigyázzatok magatokra, egymásra!
). Sajnos asszony szerintem túl sokszor adja oda a telefont a gyerekeknek (az enyémet ugyan adhatná, 3310 a régi, dehát neki az okosfajta van, ha rosszmájú akarnék lenni, azt írnám, hogy legalább az legyen okos, de nem akarok ennyire gonosz lenni). Múltkor beszélgettünk velük, miket néznek. Ugye 5 és 7 éves csajok, énkicsipónimmánia van (amikor elmondtam ezt a lovas kolléganőnek, ellenőrizte a plafonon a repedéseket vízszintes síkú fejmozgatás kíséretében). Ugye a zsatube bead mindenféle ezzel kapcsolatba hozhatót a keresőbe, tekintet nélkül, ki nézi. Szörnyű dolgokat is megnéztek. Ugye falusi ház meg telkek, kényszerűségből hazavitt meló, alig tudok velük lenni, nem tudom őket ellenőrizni, a másik fél meg nem akarja, szerintem örül ha szabadulhat tőlük, legalábbis sok minden utal erre. Azt mondtam a csajoknak, inkább nézzék a tévét (TV2 mesecsatorna), ott legalább ügyelnek arra, hogy ne lássanak olyat, amitől nem tudnak majd aludni. "De az olyan uncsi" volt a válasz... elkeserítő... a nagyobbik, akivel ráadásul komoly gondok vannak már most is, már egy-másfél éve telefonfüggő. Nincs ez jól így, de nem tudok tenni ellene semmit. Asszonnyal képtelenség beszélni, ha véletlenül nem vágja be a durcát, ha szólok valamiért, akkor két perc múlva már nem úgy van, ahogy megkértem, hogy legyen. Megverni nem akarom, mert megfenyegetett még a kapcsolatunk elején, hogy akkor elviszi a gyerekeket és nem látom őket többet (ez sztem komoly törést okozna nekik), és olyan helyen is dolgozik meg vannak rokonai, hogy ezt el is tudná intézni. Pedig Ekecs barátom, aki a nejem gyerekkori haverja ("Öregem, bárkit ajánlottam volna neked feleségnek, csak őt nem. Nem azt mondom, nem rosszindulatú, csak k.ra nem illetek össze. Kár, hogy nem előbb haverkodtunk össze..."), szóval ő azt javasolta kezelési módszernek, hogy kétszer kell b.. ni: egyszer a falhoz, egyszer a földhöz. Abból majd ért. Nem vagyok biztos benne, hogy ezt a módszert akarom alkalmazni. Eddigi, szándékomhoz képest túl hosszúra nyúlt életemben azt tapasztaltam, hogy aki szóból nem ért, az másból se fog. Na mindegy, múltkor jönnek ki a konyhába a gyerekek, és kérdezi a nagyobbik az anyját: "Anya, a tévében kiszületett már a kisbaba?" "Igen, megszületett." OK, asszony valamiért nagyon szereti nézni az ilyen szülős tévéműsorokat ("olyan cuki kis baba!"), de anyám szerint és szerintem se a gyerekek előtt kéne nézni. MÉG nem nekik való. Rendben, szerintem a gólyamesével való kábítás se jó, de a fokozatosság nem ártana. Nem véletlenül vannak azok a karikák ott a képernyő sarkában. És merő illúzió azt hinni, hogy játszik közben, és úgyse figyeli. Dehogynem. Különösen mert csaj, és meg tudja osztani a figyelmét. Sőt az talán rosszabb, ha részleteket ragad ki belőle, mert úgy tényleg hülyeségek jönnek le neki belőle, amit majd győz kiverni a fejéből a biosztanár.
Még egy karikás dolog, aminek a gyerekekhez semmi köze. Régebben szívesen kipróbáltam volna egy-két 18-as karikás dolgot. De én csak párkapcsolaton belül szexeltem, azon kívül soha, mert úgy gondolom, hogy a szex a legmagasabb szintű kifejezése annak, hogy HOZZÁ tartozol, és senki máshoz. Nem puszta szórakozás, ösztönkielégítés, ahová sokan, túl sokan degradálják ezt az egészet. Ha ez fölmerül a suliban, ott is azt mondom a diákoknak, hogy ha nem önzősködsz, hanem arra figyelsz, hogy mi jó a partnerednek, olyan dolgokat is megkaphatsz, amit nem is reméltél. Én párkapcsolatban jópár dolgot nem mertem kipróbálni vagy kérni, ami talán jólesett volna, mert inkább legyen a biztos kapcsolat. A maradékot elintézem a saját fantáziámban, a WC magányában. Azért néha fantázia-frissítésnek, titokban persze, de megnézek egy-egy felnőttfilmet. (Ijesztő, hogy egyre ritkábban érdekel ez is, mint ahogy annyi más is - depresszió?) Erre minden honlapon, amit megnyitok, k.vákat akarnak rámsózni a felugró hirdetések. Még itt a CSAM-on is. Megértem én, hogy ez egy automatikusan generálódó dolog, de a rohadt életbe, idegesít. Akármilyen is az asszony, nem akarom megcsalni! Már a gyerekekre való tekintettel se. Meg egyébként is úgy vagyok vele, hogy az ember, amit nem kapott meg, azt nem érdemli meg. És a különböző 18-as karikás tevékenységekkel is így vagyok. Egyébként is, ha asszonnyal nem sikerül együtt maradni (sajnos elég sok jel utal erre, pláne mostanában), én nem fogok még egyszer próbálkozni. Nem megy ez a párkapcsolatosdi hülyeség nekem, és kedvem sincs hozzá. Elég öreg vagyok már ahhoz, hogy tudjam, nincs jobb vagy rosszabb kapcsolat, csak másképp szar kapcsolat van. Új nő, új hülyeségek. Öreg vagyok én már ehhez.
Egyébként nem is igazán tudom, miért írtam ezt le. Akivel meg kéne ezeket beszélnem, azzal nem lehet. Más meg nem tud segíteni. Talán egy kicsit bízok abban, hogy bár két egyforma eset nincs, ha ezeket leírom és mások olvassák, talán nem követik el ugyanazokat a hibákat, mint mi. Ne a rossz szaporodjon már a világban.
Széles utat, vigyázzatok magatokra, egymásra!
